2020. július 27., hétfő

Beleolvasó: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok - ("Az ébresztő hangja élesen vág a csendbe. Nagyot nyögök, mert érzem, hogy megint tapad rám a hálóingem.")

Mai részben Clarissa szemszögéből olvashatunk egy kis részletet a Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok c. kötetéből. Az előző részben megismerhettük Peter gondolatait, érzéseit felesége iránt. Most Clarissa következik,hogy reggel miről jutott eszébe…. Remélem ez is tetszeni fog nektek.


Fodor Zsana: 
Elhúztam, Anyátok


Tartalom:
Clarissa ​néhány napja úgy érzi, valami gond van vele. Méghozzá éppen éjszaka törnek rá viharos vágyak. Így, közel a negyvenhez, tippelgetni kezd: ugyan mi lehet a gondjai hátterében? Ilyen az, amikor a kapuzárási pánik beköszön? Vagy talán máris a menopauza szórakozik vele? Tanácstalan: mi a jó nyavalya fészkelhette be magát az álmaiba, felborítva lelki egyensúlyát, mígnem barátnője, Rose ki nem rángatja otthonról, és el nem viszi egy beachbuliba. Ott aztán minden világossá válik számára… Berlin zártkörű bulijaiba keveredni olyan kalandokat jelent, melyekről eddig álmodni sem mert. Vagyis de. Pont ez a baj… 
Peter nem veszi észre az előjeleket, ugyanis felesége, Clarissa nagyon jól titkolja gondjait. Egy nap azonban, az éjszaka közepén, ott találja magát a közepében. Felesége olyat mutat neki, amitől tátva marad szeme-szája. Ettől kezdve fenekestül felfordul addigi nyugodt életük. Peter nem győzi kapkodni a fejét. Támogatja ugyan Clarissa döntéseit, ám olyan lapokat dob elé az élet, melyek megingatják hitében. Még az is lehet, hogy enged a csábításnak. Csak egyszer. Talán megérné kipróbálni, milyen szolgáltatást nyújt Sisy, az eszkortlány, aki nem mellesleg Clarissa barátnője, ráadásul Peter barátja, Carl eszkortcsaja. Mi lesz ebből…?



ENGEDÉLLYEL


Clarissa

Az ébresztő hangja élesen vág a csendbe. Nagyot nyögök, mert érzem, hogy megint tapad rám a hálóingem. A francba! Csalódottan felkászálódom az ágyban, hogy kinyomjam a csörgést az éjjeliszekrényen lévő mobilomon. Peter felé nézek, meg se moccan. Megrángatom a takaróját, hátha. Neki az óracsörgés hajnali madárdal. Legszívesebben a fülébe fújnám: hahó, reggel van! Megtapogatom a lepedőm és a párnám, nyirkosak. Mint tegnap, és azelőtt. A paplanom belső fele, szintén zenész. Fúj!
– Mi ez már megint? – motyogok döbbenten.
Horkantás. Na, legalább sikerült megzavarnom. Ideje rátenni még egy lapáttal: lerántom róla a takarót. Tudom, hogy utálja, és azt is, hogy mindjárt visszahúzza magára.
A látvány, hm… Nem is rossz, amit a takaró alatt találok. Peter félmeztelenül fekszik a hátán, és az alsónadrágja dudorodik. Hány hét is maradt ki mostanában, próbálok számolni, miközben elmosolyodom a helyzet fonákságán. A gyerekeink végre a láthatáron sincsenek, és egy alkalmas farok áll rendelkezésre. Máskor bezzeg rögtön kiszimatolják, ha „anyáék beszélgetni szeretnének”. Úgy tűnik, most akár esélyünk is lehetne arra a bizonyos lopott pár percre. Á, tök mindegy, vetem el mégis az ötletet, talán majd holnap hajnalban. Inkább elkezdem lerángatni a huzatokat az ágyneműmről. Szombaton mindig könnyebb ráhangolódni, győzködöm magam tovább, akkor úgysem csörög az óra. Oké, meglesz az a hajnali etyepetye, döntöm el határozottan. Bezárom a szobaajtót, és addig se ki, se be, amíg ki nem mossuk a fejemből az őrült álmaimat. Peterrel, mondjuk, a poros nyomába sem érek annak az élvezetnek, amit az álmaim nyújtanak, szomorodom el. Ő nem Sam vagy Marco a szomszédból, akiket elég csak meglátnom, ahogy a kertet gazolják… Újra oldalra nézek. Valójában Peterrel sincs bajom, mert vonzódom hozzá, csak… Olyan megszokott az egész, állapítom meg.
Á, fenébe is az egésszel! Tuti, az új altatóm tehet erről az egészről, annyira mély álomba süllyeszt, hogy úgy tűnik, ott minden lehetséges, mosolyodom el. Simán elvagyok így a szex nélkül, elég a gondolata is. Talán a gyógyszercsere megoldaná… De akarom én azt? Magam elé képzelem, ahogy elmondom a házidokinak: doktor úr, az új gyógyszernek elképesztő a hatása, végre mélyen alszom tőle, és hihetetlenül elégedetten ébredek, de… Á, nyilván rá fog kérdezni, hogy akkor mi itt a gond, én meg folytathatom azzal, hogy közel negyvenévesen erotikus álmaim vannak. Jaj! Ég majd a pofám rendesen.
Oké, mindegy! Ágyneműk lehúzva, de közben rájövök: mi van akkor, ha valami más van a háttérben? Rá kell kérdeznem majd a menopauzára is, annyit emlegeti Sisy meg Rose mostanában, meg ugye, ott van a kapuzárási pánik, ugrik be a tipikus negyvenes-nyavalya.



A könyvet itt tudjátok beszerezni:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.