2020. július 6., hétfő

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner Névtelenek (Bolygókeringő 1.) - ("Ahogy ezt kimondta, Lloyd rálépett a fékre, így Auróra majdnem lefejelte az előtte magasodó kesztyűtartó szélét.")

Újabb részletet hozok nektek Aurora Lewis Turnern: Névtelenek c. könyvéből. Sajnos nemsokára vége is lesz a heti beleolvasó részleteknek, de ne csüggedjetek. A bejegyzés alatt megtalálhatjátok, hogy vehetitek meg.Én pedig pár nap múlva jövök a blogomra a véleményemmel.
                           

Aurora Lewis Turner
Névtelenek
(Bolygókeringő 1.)



Tartalom:
A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.


ENGEDÉLLYEL

– Valójában bármi, amit leírok, valósággá válik. – Ahogy ezt kimondta, Lloyd rálépett a fékre, így Auróra majdnem lefejelte az előtte magasodó kesztyűtartó szélét. Nem értette, hogy mi történt, ami fékezésre kényszerítette útitársát.
– Kifelé a kocsimból!
– De… – a lány alig talált szavakat.
– Kifelé! – ismételte meg a férfi, miközben áthajolt az anyósülés fölött, hosszú, izmos karját kinyújtva kinyitotta az ajtót, hogy ezzel minél hamarabb kiszállítsa maga mellől a lányt.
– Mi ütött beléd?
– Szállj ki a kocsimból! Hidd el, nem akarod, hogy én szállítsalak ki téged!
– Jól van! – Auróra már-már azon volt, hogy kiszáll, miközben semmit nem értett a férfi hirtelen dühéből.
– Felejts el engem! Nem akarok balhét.
– De legalább annyit elárulhatnál, hogy miért ilyen sürgős kitessékelned engem a kocsiból. – A lány nem akarta annyiban hagyni a dolgot.
– Az emberek képesek az erőd alapján lokalizálni téged. Hamarosan eljönnek érted, így mást nem tehetsz, mint hogy leülsz ide, és megvárod őket. Ne állj ellent! Ez az én tanácsom. – Ezzel megragadta a kocsiajtót és magára csapta azt, majd rálépett a gázra, és elhajtott.
Auróra sokáig nézte, ahogy a férfi autója egyre távolodott a felkelő napsütésben. Akár egy ékszerdoboz, úgy csillogtak rajta a napsugarak. A fejében lévő, főbb kérdések immár megválaszolásra kerültek, de helyettük egy nagyobb kérdés kezdte őt foglalkozni, méghozzá az, hogy ezek után mégis mihez kezdjen, mit csináljon az idejével. Már-már azon kapta magát, hogy megfogadja Lloyd tanácsát, és valóban leül az út szélére, hogy aztán megvárja, hogy valaki érte jöjjön. De mégsem akart ennyire könnyen beletörődni a sorsába.
Újra az autó után nézett, mire észrevette, hogy az nem mozdult, csak némán állt a felkelő nap fényében. Nem tudta mire vélni ezt, így a fáradtságtól szinte tántorogva indult el az autó felé. Nem kapkodta el a dolgot. Amikor odaért, látta, hogy Lloyd izgatottan dobolt a kormányon, majd felé fordult, hogy megvárja, hogy a lány megkérdezze tőle:
– Miért gondoltad meg magad?
– Ne kérdezgesd az okát, inkább örülj neki, hogy visszajöttem érted!
– Nem jöttél, inkább hagytál gyalogolni! – fonta karba a kezeit a lány. Auróra azon volt, hogy beüljön az autóba, de, amint a kilincshez ért, Lloyd gázt adott, és egy kicsit előrébb gurult. Látszólag szórakoztatta őt Auróra arra tett, kétségbeesett próbálkozása, hogy bejusson az autóba. Amikor megunta ezt a játékot, felszólította őt:
– Szállj be! – Amint becsapódott az anyósülés felőli ajtó, a férfi újra beindította a motort, miközben így folytatta:
– El fognak jönni érted. Lehet, hogy először embereket küldenek, de az is lehet, hogy egy névtelenekből álló csapat fog megkeresni téged.
– Miért tennének ilyet?
– Mert ezt a parancsot kapják. Az emberek előszeretettel képezik katonává a névteleneket, hogy aztán más névtelenekre vadásszanak velük, vagy rendet tegyenek bizonyos környékeken.
– Honnan tudsz te erről ennyit?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése