Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Selena B. Lowell - ("A horror és a fantasy áll hozzám a legközelebb. Gyerekkorom óta ezt a két műfajt olvasom, illetve nézem filmekben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Selena B. Lowell-t, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Démonok árnyékában, Vérzivatar (Örök idők 1.) című könyve jelent meg eddig, a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy borsod megyei kis faluban élek, amely nagyon szép hely. Sok ihlet lehet onnan meríteni. Az írás mellett, az Álomgyár kiadó egyik boltjában dolgozom. Tavaly fejeztem az újságírói tanulmányaimat. Imádom az állatokat, ezért elég sok cicát, és kutyát fogadok be.

Az árnyékfalu című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Öt hónap alatt írtam meg ezt a történetet. Jó pár könyvet el kellet olvasnom hozzá, mint például Általános járványtani és közegészségtani alapismeretek, Igazságügyi orvostan. Sok filmet néztem, amiket kifejezetten élveztem. Persze sok hasznát vettem a google-nak is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Igyekszem elég sok valóságos alapot beletenni a könyveimbe. A helyszíneket valós helyekről mintázom. Vannak szituációk, amelyeket szintén a valóságból merítek.

 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Több mint 20 évvel ezelőtt kezdtem el írni, de csak hobbi szinten. Inkább a barátaim szórakoztatására. Akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is meg fog jelenni akár egy könyvem is. Komolyabban több évvel később, amikor volt az életemben egy hatalmas törés. Az írás mentette meg az életem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, de ez legyen titok. Viszont ha minden jól megy, hamarosan ki derül, hogy melyik lesz ez.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hiányérzetem lesz. Mivel a szereplők annyira hozzám tudnak nőni, hogy nem akarom elengedni őket.   Hisz hónapokon keresztül a bőrükben élek, velük lélegzem. Az elengedés pedig nehéz.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem teljesen véletlenül lett az, ami. Egy régi Facebook játékkal szórakoztam, aminek a lényege az volt, hogy mi lenne a vérfarkas nevem. Ezt dobta a gép. Annyira megtetszett, hogy meg is tartottam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A horror és a fantasy áll hozzám a legközelebb. Gyerekkorom óta ezt a két műfajt olvasom, illetve nézem filmekben. Érdekes, de engem ezek a félelmetes, vagy misztikus történetek kapcsolnak ki.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem 2013-ban, nagyon kicsi példányszámban jelent meg. De minél kisebb volt a példányszám, annál nagyobb volt a boldogság. Az érzés pedig leírhatatlan, mikor a kezemben tartottam a könyvem. Persze büszke is voltam magamra, hisz a borítóját én terveztem. A benne lévő fotók is saját felvételek. Nem utolsó sorban én szerkesztettem, és tördeltem is. Mondjuk ez meg is látszik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sosem tervezem előre teljes mértékben, hogy mit fogok írni. Persze azért vannak előre lejátszott jelenetek a fejemben. De hagyom, hogy a szereplőim önállóan cselekedjenek. Az árnyékfalunál, például sokáig nem is tudtam, mi lesz a vége. Úgy voltam vele, hogy, majd ha odaérek, úgy is kialakul. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvemben vannak kedvenc jelenetek, amelyeket kifejezetten nagy lelkesedéssel írtam. Olyan nem volt, hogy nehezen tudjak megírni valamit. Viszont volt olyan jelenet a hamarosan megjelenő /Az árnyékfalu/ könyvemben, hogy le kellett állnom az írással, mert már nekem is gyomorforgató volt. Nagyon vizuális vagyok. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van, amelyik csak úgy kipattan a fejemből, de van, amelyik egy álmomból születik. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy vannak a környezetemben olyan emberek, akik inspirálnak. De bármiből, akár egy fűszálból is képes vagyok ihletet meríteni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy csodálatos barátnőm, aki fejezetenként megkapja a már megírt történetet. Az ő véleménye számomra a legfontosabb. Nagyon kritikus, és nem fél megmondani a véleményét nekem. Ezért is imádom. Viszont Az árnyékfalut, még plusz három ember megkapta, akik véleménye szintén nagyon fontos számomra.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ők a kezdetektől támogatnak, és büszkék rám. Elviselik, hogy akkor körülöttem teljesen megszűnik a külvilág, és csakis az írásra koncentrálok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A legújabb könyvem, Az árnyékfalu, május 28-án jelent meg, amely talán eddig a legbrutálisabb könyvem lesz. Vannak terveim erre az évre, de azok még nem publikusak.. Egy biztos, hogy sok-sok történet van a fejemben, amit az olvasóimmal is megszeretnék osztani. És a régi könyvsorozatomat is újra fogom éleszteni. Tehát kedves olvasóim, nem hagylak titeket cserben.

 

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Selena B. Lowell szerzői oldala

 

Beleolvasó. Farkas Bíborka: Druidaösvény (Az Istenek akarata 1.) - ("– Ugyan, minek nekem ez a kis csirke? Nem tud ez semmit, csak enni meg szökdösni! Különben is, az érettebb asszonyokat szeretem. Jó lesz ez Anicetosnak! Csendben elsírtam magam. A Mester rántott egyet a kötélen, hogy üljek le. Összekuporodtam a földön, szipogva próbáltam visszanyelni a könnyeimet. Most már értettem, miért mondta Connor, hogy ne ijedjek meg, ha nagyon másnak látom." )

Farkas Bíborka: Druidaösvény című könyvéből is hoztam utolsó részletet. Ha tetszettek nektek a részletek a bejegyzés alatt megtalálhatjátok a kiadó linkjét, ahol megtudjátok venni.

 Korábbi részletek:

Beleolvasó 1.rész 

Beleolvasó 2.rész

Beleolvasó 3.rész

 

 Farkas Bíborka:
Druidaösvény
(Az Istenek akarata 1.)

 

Tartalom:

Az ​ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom. 
A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés. 
Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében? 
A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

ENGEDÉLYEL
UTOLSÓ RÉSZLET

 

– Ugyan, minek nekem ez a kis csirke? Nem tud ez semmit, csak enni meg szökdösni! Különben is, az érettebb asszonyokat szeretem. Jó lesz ez Anicetosnak!
Csendben elsírtam magam. A Mester rántott egyet a kötélen, hogy üljek le. Összekuporodtam a földön, szipogva próbáltam visszanyelni a könnyeimet. Most már értettem, miért mondta Connor, hogy ne ijedjek meg, ha nagyon másnak látom.
A kocsmáros továbbra is engem figyelt.
– Lehet, hogy sokáig várhatsz, látó uram, mire Anicetost kiereszti az uraság egy kupa borra. Nem lenne egyszerűbb, ha nekem adnád el a rabszolgádat?
– Nem lehet, adósság fejében hoztam neki– rázta fejét makacsul a Mester. – Tehát a gazda itthon van? Nem menekült el Londiniumba, mint az asszonyod?
– Ment volna, de a lánya beteg lett. Meg volt őrülve amiatt, hogy az utolsó gyerekét is elveszíti. Ez volt három napja. Azóta senki sem jött elő az udvarházból.
– Meg tudod mondani, miből látszik, hogy valaki elkapta ezt a nyavalyát?
– Hát hogyne! Volt, aki itt patkolt el, ennél az asztalnál fél nap alatt! Először csak köhécselnek, aztán forróak lesznek, mint a tűz. A képüket ellepik a vörös foltok, őrjöngve vakaródznak, a torkukhoz kapkodnak, és már ki is szenvedtek.
Láttam, hogy Connor nagy levegőt vesz.
– Ezt a betegséget ismerem – jelentette ki. – És talán meg is tudom gyógyítani! Nem fogok itt várakozni hiába! Bemegyek a birtokra, megnézem az uraság lányát!
– Talán be sem engednek. A gazda nem látja szívesen a helybeli gyógyítókat.
– Szólhatnál az érdekemben a kapunál! Cserébe bevinném Anicetosnak a borát, és kifelé menet elhoznám tőle a pénzedet.
A kocsmáros megvakarta állán a sarjadó borostát.
– Nem hangzik rosszul…
– Nem hát! Mindenki jól jár, te is, én is, tán még az uraság is.
Így történt, hogy néhány perc múlva egy unott kapus rabszolga dugta Connor orra alá a markát, aprópénzre várva. A Mester Seianusnak is adott, esküdözve, hogy még ma meghozza a rabszolga-felügyelő elmaradását. Aztán csikorogva húzódott félre a kapun a nagy retesz, hogy megnyíljon előttünk a Gratianus-birtok kapuja…

Ha tetszett ez a kis részlet, a könyvet, itt tudod megrendelni:

 Pergamen Libro Kiadó

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hatalom köve - ("Olivia a kocsmában lévő összes szempár kíséretében hagyta el az ivót. Kilépett a friss levegőre, teleszívta azzal tüdejét, és hagyta, hogy az egész lényét átjárja a holdsugár. Abban a pillanatban tetszett neki először az az élénk, fényes, színkavalkádos, hangos város, ahol valamifajta csoda folytán találta magát. ")

Aurora Lewis Turner: A hatalom köve című könyvéhez is az utolsó részletét hoztam el nektek. Itt is megadom az előző részeket, hogy újra olvashassátok. De ha tetszettek a részletek, és egyben olvasnátok el az Olvasnimenő oldalán, megrendelhetitek. 

 

Az eddigi részek:

1.

2.

3.

4.  

 

 Aurora Lewis Turner:
A hatalom köve

 

Tartalom:

Egykor öt királyság uralkodott a Kontinensen. A középső, Norma volt mindig is a leghatalmasabb. Annak hercegnője, Olivia egy sötét titkot rejteget; egy átok miatt akaratlanul is ártatlan emberek vére tapad kezéhez. Annak megtörése céljából egy nem mindennapi utazásra indul, s rájön; az általa ismert emberi világ mögött rejtőzik egy másik tele mágikus lénnyel, szörnyekkel és varázslattal. Vajon sikerrel jár? Meddig tudja titkolni Vincent, a szörnyvadász elől kilétét és véres múltját? Normából való távozásával elindul a harc a hatalomért. Ekkor még nem is sejti, hogy milyen fontos szerepe van ebben, s hogy a szíve nem egy egyszerű emberi szív csupán... 

 

ENGEDÉLLYEL
UTOLSÓ RÉSZLET

 

– Na, ilyen az igaz szerelem! Ilyen az én nőm, tiszta tűz, tiszta szeszély! – mosolygott Gusztáv, mintha csupán egy szerelmes kisfiú lenne. – Gabriella csak az enyém, soha senki más nem érintheti! Ha megtenné, kettéhasítanám a kardoddal.

– A kard... – próbált a tárgyra térni Vincent, amíg még a jócskán ittas férfi tudott koncentrálni. – A helyzet az, hogy vissza kell adnod Gladiót.

– Hogy mi? – kelt ki magából a rabló, aki látszólag alig állt a lábán. – Tisztességes játékban nyertem el tőled. Gladió az enyém!

Ebben a pillanatban elcsöndesedett az egész kocsma, majd egy igencsak jellegzetes zaj töltötte be a termet, ugyanis az összes ember abbahagyta az ivást és kardot rántott, amelyet minden teketóriázás nélkül készek voltak beleszúrni Vincentbe. Olivia érezte az adrenalint végigszáguldani az erein, amely egyre gyorsabb ütemre késztette a szívverését.

– Hogy akarsz elbánni velünk kard nélkül, a becsületed nélkül, minden nélkül? – nevetett bele Gusztáv a kocsma csöndjébe. – Neked semmid nincs!

– Ezt azért nem mondanám – rázta a fejét a férfi, majd a mellénye alól előkapott két kést, melyet egyenesen a Gusztáv mögött álló két fegyveres férfi homlokához vágott. Azok abban a pillanatban szörnyet haltak, hogy a penge átszáguldott a koponyájukon. Vincent nyúlt volna már a következő késért, miközben megérzett egy csendesítő érintést a könyökén.

– Hagyd! – hatolt Olivia hangja Vincent fülébe. – Elvégre ezért hoztál engem, vagy nem?

Vincent karja megfeszült, de aztán nem nyúlt a következő késekért, ehelyett hagyta, hogy Olivia közelebb lépjen az emberei miatt sopánkodó Gusztávhoz.

– Miért kellett ez? Olyan nehéz jó munkaerőt találni!

– Szükségünk van Gladióra – mondta Olivia, miközben Gusztáv felemelte a fejét és a lány arcába nézett. Az kihúzta magát, majd a tenyerét előrenyújtotta a kardot kérve. Olyan testtartást vett fel, amilyennel még nem találkozott a rabló. Az egész lányból áradt a méltóság, és valami furcsa erő, ami arra sarkallta őt, hogy előhúzza az asztal alól az ezüstösen csillogó kardot, majd azt a lány kezébe helyezze.

– Itt van, vigyétek! – felelte Gusztáv megbabonázva, majd a fekete hajú, kék szemű férfire vetette tekintetét – De aztán ne kerülj újra a szemem elé, Vincent!

Olivia egy büszke mosollyal megköszönte a kardot, amit alig bírt el. A kezei a kard súlya miatt elernyedtek, majd leestek, mire a kard beleállt a padlóba.

– Innentől viszem én! – mondta Vincent, majd elvette a lánytól a fegyvert és a dereka köré kötötte azt. A férfi kék szemeivel újra méregetni kezdte a lányt, hiszen nem értette, hogy miként érhette el azt egy egyszerű kéréssel, hogy a rablóvezér átadjon neki egy igencsak értékes kincset.

 

Olivia a kocsmában lévő összes szempár kíséretében hagyta el az ivót. Kilépett a friss levegőre, teleszívta azzal tüdejét, és hagyta, hogy az egész lényét átjárja a holdsugár. Abban a pillanatban tetszett neki először az az élénk, fényes, színkavalkádos, hangos város, ahol valamifajta csoda folytán találta magát. Vincent hangja zökkentette ki őt gondolataiból:

– Ezt meg hogy csináltad?

– Egyszerűen csak kérnem kellett – rántotta meg a vállát a lány.

– Na, persze – fürkészte őt  továbbra is kék tekintetével a férfi, de aztán nem feszegette a témát, helyette a kardjával egy közeli kocsma felé mutatott és ennyit mondott:

– Itt maradunk éjszakára! – Olivia nem ellenkezett, követte Vincentet, hiszen mindketten tudták, hogy a lány már teljesítette ígéretét, itt volt az ideje annak, hogy a férfi is állja a szavát.

 

◊◊◊

 

Olivia hamarosan egy szobában találta magát, ahol nem volt semmi, csupán egy ágy, valamint a falakon átszűrődő mindenféle zaj. Még egy függöny, vagy spaletta sem állt a rendelkezésére, amivel kizárhatta volna az ereszkedőben lévő Hold fényét. Rosszul aludt aznap éjjel, sokat forgolódott, a történtek pedig sok rémképpel töltötték meg elméjét. Egyik pillanatban felijedt, felült az ágyán, majd tekintete ismét rávándorolt az ablakán benéző égitestre. Felsóhajtott, majd elindult, hogy a szobáját elhagyva megkeresse a mellékhelyiséget, de nem jutott messzire.

          Tudta, hogy a mellette lévő szoba volt Vincenté, onnét pedig furcsa zajok szűrődtek ki. A lány egy pillanatig ott állt a fából készült, hosszú folyosón, ahonnét mindenfelé szobák nyíltak. Egyik szoba hangosabbnak bizonyult a másiknál, hiszen hajnalig tartott a tivornya. A lány persze nem sokat tudhatott erről, de nem is érdekelte őt mindez. Egyedül Vincent szobája keltette fel az érdeklődését.

Közelebb lépett hozzá, de aztán észrevette, hogy az ajtó zárva volt. A kíváncsisága viszont nem változott, ezért lehajolt, hogy a kulcslyukon keresztül tudakolja meg, hogy mi történt a helyiségben. A Hold fénye aznap a barátja volt, hiszen az az ablakon bevilágítva láthatóvá tette a történéseket. Olivia két fehér testet látott az éjszaka homályába gabalyodni. Vincent az ágyán ült hátát a falnak támasztva. Az arcán gyöngyözött a veríték, izmos felsőteste egyértelműen látszódott a holdfényben. A szeme csukva maradt, hiszen a gondolataival és erős kezeivel elkalandozott azon test minden egyes szegletén, amely szétvetett lábakkal ült rajta. A lány egyértelműen látta a nő hátát, barna hajzuhatagát, testének ütemes rezdüléseit. Vincent húsába vájta hosszú ujjait, amint teret kapott testében az élvezet. Egy vékonyka takaró hullott a derekára ezzel eltakarva a lány elől a formás fenekét. Vincent elveszett a nő kebleiben, szorosan magához vonta azokat, miközben ajkaival kényeztette a nő minden porcikáját.

Olivia érezte, hogy mennie kellene, de valami még mindig marasztalta őt. Tudni akarta, hogy mégis ki lehetett az a nő. Mintha csak meghallották volna a gondolatait, Vincent erős kezeivel felemelte, majd végigvetette a kéjtől elaléló hölgyet az ágyon. A barna hajzuhatagra hullott annak feje, amitől a kulcslyukon át leső lány egyértelműen felismerte Gabriellát, a rablóvezér feleségét. Vincent teste ránehezedett a hölgyre, ajkai megtalálták annak nyakát, miközben erős ujjai a nő csípőjére hulltak, leszorították azt, majd azzal a mozdulattal újra ütemes ringásba kezdett a két test. Olivia újra érezte az adrenalint az ereiben száguldani, hiszen jól tudta, hogy mire számíthatnak, ha Gusztáv rájön erre.

Felegyenesedett, és ezzel magára hagyta a párt. Amint viszont megfordult, kettő  tagbaszakadt rablóval találta magát szemben a folyosón. A rablók egy pillanat alatt beérték a lányt, aki ellépett Vincent ajtajától, így riadt tekintete a két nagydarab martalócra tévedt.

– Hé! – szólt rá az egyik. – Nem láttad Gabriellát? Gusztáv kettéhasít minket, ha nem lesz meg hajnalra.

– Nem – rázta a fejét a lány, majd kihúzta a hátát és nyugalmat erőltetve magára igyekezett nem ránézni Vincent szobájának ajtajára. Megköszörülte a torkát, és ennyit mondott:

– Menjenek le a kocsmába! Hátha ott mulat a többiekkel – felelte Olivia, akinek egy része legszívesebben elárulta volna az ajtó mögött szeretkező párost, de mégsem vitte rá őt a lélek. Nem akart Vincentnek gondot okozni. Azt hitte, hogy úgysem fogják elhinni ezt a martalócok, de aztán az egyik intett a fejével a másiknak, megfordultak és elhagyták a folyosót. Olivia tüdejéből egy zaklatott sóhajt tört fel, hiszen megkönnyebbülve konstatálta, hogy egyedül maradt a kihalt folyosón.

 

Miután a lány visszatért a szobájába, nem tudott aludni. Folyton azok a képek kísértették őt, amiket a kulcslyukon keresztül látott. Az ajkába harapott, erőltette az alvást. Éppen elbóbiskolt volna, amikor valaki berontott a szobájába. Homályos tekintetén keresztül egyértelműen látta Vincent fehér testét szellemként besuhanni oda. A férfi félmeztelen volt, így a lány egyértelműen láthatta az erős, izmos karokat, a kockás hasat, a széles hátat. A férfi nadrágján ott lógott felerősítve Gladió, a kard és az úti köveket tartalmazó kis szütyő. Egy pillanat alatt kirántotta Oliviát az ágyából, majd sietve húzta maga után a lányt, miközben ennyit mondott:

– Mielőbb el kell húznunk a csíkot! Sietnünk kell!

Olivia továbbra sem értett semmit, de valami azt súgta neki, hogy nem is szükséges gondolkoznia a történteken, elég, ha követi Vincentet, az bárhová is vezeti őt.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

 

Olvasnimenő

Moly

Aurora Lewis Turner írói oldala

 

Beleolvasó Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) - ("– Mi jön most? Engem is le fogsz vetkőztetni? – Mosolygott. – Nem hoztam magammal pizsamát. – Még szerencse! – csattant fel egy szűk mosollyal arcán a férfi, aki visszagondolt a lány hálóruhájára.")

 Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből hozok újabb részletet. Ez sajnos az utolsó részt hoztam belőle, remélem tetszett nektek, amiket eddig hoztam. Így az előző részeket is beteszem ide, hogy újra elolvashatjátok vagy meg is rendelhetitek a könyvet az Olvasnimenő oldalán.

 

1.

2.

3.

4.

 

 Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)

 

Tartalom:

 Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

ENGEDÉLLYEL
UTOLSÓ RÉSZLET

 

– A helyetekben a kalózokat választanám.
– Hogy kiket? – kérdezte Auróra értetlenül, mire Lloyd felsóhajtott, és Jango szavába vágva kijelentette:
– Embercsempészek, akik a magunkfajtát szállítják át jó pénzért a hat bolygó egyikére, hogy azok ott a maguk módján próbáljanak boldogulni. – A következő pillanatban elnyomta a cigarettáját, Jango felé fordult, és megkérdezte tőle:
– Van sejtésed arról, hogy hol találjuk őket?
– Jó pénzért a biztosat is megmondom.
– Mennyit kérsz? – sóhajtotta Lloyd, miközben egy újabb cigarettára gyújtott.
– Kétszáz elég lesz – helyeselt Jango tettetett szerénységgel, mire a férfi leszámolta neki a kért összeget, ettől pedig megeredt annak a nyelve.
– A tizenhármas dokk az övék a kikötőben. Ott szokták lebonyolítani az üzletet.
– Kösz az infót – szólt gúnyosan Lloyd, mire megveregette Jango hátát, amitől a férfi előregörnyedt, mivel régi barátja nem kímélte őt. Amint ezzel megvoltak, Lloyd a félig fáradt, félig ittas társaság felé bökött, majd megjegyezte:
– Útra kell kelnünk.
– Maradjatok itt, és pihenjetek egyet! – ajánlotta Jango. – Ti újabb kétszázért kaphattok egy szobát, ahol meghúzhatjátok magatokat egy darabig! Ez kedvezményes ajánlat.
– Ja, nagyon kedvezményes – jelentette ki szarkasztikusan a férfi, majd a tántorgó társaságra vetette tekintetét, végül elfogadva az ajánlatot bólintott egyet, leszámolt újabb kétszer kétszázat, mire meghallotta Jango hangját.
– Öröm veletek üzletelni. Gyertek, adom a kulcsokat! – Erre két termen át vezette a társaságot, mire egy hotelben kötöttek ki, ami tisztának volt mondható, kövezete csillogott, a pultnál pedig egy kedves, fiatal fiú fogadta mosolyogva az érkezőket.
Auróra úgy érezte, hogy nem bírja már tovább, hiszen rogyadoztak a térdei. Így le is heveredett az egyik kanapéra, amíg a többiek a szobákat intézték, és végül megkapták a kulcsokat. Sam odalépett Aurórához, hogy ezzel felkeltse őt. A srác érintésére az meg is mozdult, de nem lehetett bírni vele; akárhogy is próbálkozott a barátja, nem tudta őt felhúzni a kanapéról. Addigra Laura is elhagyta magát, ő pedig a lépcsőre ült, de szemlátomást jobb állapotban volt vörös hajú barátnőjénél. Lloyd ezért odalépett Samhez, és így szólt hozzá:
– Menj, segíts a szöszinek! Én felviszem őt.
– Boldogulok vele! – igyekezett Sam Lloyd tudomására adni azt, hogy ő maga is fel tudja juttatni a lányt a szobájába, de némi próbálkozás után láthatóvá vált, hogy nem bírt vele. Ezért aztán Lloyd egy határozott mozdulattal állította arrébb a srácot, majd a karjaiba vette Aurórát, és úgy caplatott fel vele a lépcsőn, mintha mindig is ezt csinálta volna. Eközben Laura átkarolta Sam nyakát, majd botladozva követték őket.
Két szobát vettek ki; egyet a lányoknak, egyet pedig a fiúknak. Lloyd könnyebben boldogult Aurórával, mint Sam Laurával, így azok előbb is értek oda a szobához, a férfi nyitotta ki a lányszoba ajtaját, aztán megpróbálta lefektetni Aurórát a bent lévő ágyak egyikére. A lány viszont nem hagyta magát, hiszen ismét Lloyd zöld tekintetébe révedve találta magát, miközben egy részeg mosollyal arcán megkérdezte:
– Mi jön most? Engem is le fogsz vetkőztetni? – Mosolygott. – Nem hoztam magammal pizsamát.
– Még szerencse! – csattant fel egy szűk mosollyal arcán a férfi, aki visszagondolt a lány hálóruhájára. A következő pillanatban az ágyon ülő Auróra közelebb intette magához a férfit. Az ennek hatására leguggolt elé, hogy a szemébe nézzen, mire várta, hogy a lány megszólaljon. Az akadozva kérdezte tőle:
– Kettesben vagyunk. Nekem megmondhatod, hogy mi történt ma abban a szobában!
– Megmondhatnám… – mosolygott továbbra is ártatlanul a férfi, de aztán heccelődve hozzátette –, de akkor meg kellene, hogy öljelek. Azt pedig egyikünk sem akarná. – Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó, amiben megjelent Sam Laurát cipelve, viszont Auróra nem vett róluk tudomást, ő csak a zöld szemű férfit látta.
– Lloyd? – kérdezte, így az kénytelen volt újra a lány felé fordítani tekintetét.
– Mondd!
– Ma egész jól szerepeltél.
– Most aludj! – bírta rá a vörös hajú lányt arra, hogy lefeküdjön az ágyra, így betakarta őt, miközben Sam ugyanúgy tett Laurával. A két férfi egyszerre távozott a lányok szobájából, csakhogy Lloyd nem aludni ment. Egyáltalán nem érezte magát álmosnak, így oda sem nézve Samre bökte ki:
– A bárban leszek. – Ezzel magára hagyta a fiút, aki olyannyira álmosnak tűnt, hogy alig tudott állni a lábán. Addigra pedig már rég az igazak álmát aludta, amire Lloyd megjelent a szobájukban, és rávetette magát a neki szánt, sarokban álló ágyra.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

Komlós Kinga: Csábító alku (Eszement alkuk sorozat 2.) - ("Továbbra is nagy kedvenc lesz ez a sorozat, és az írónő. Mondhatom, hogy fergetegesre sikeredett a második rész. Köszönöm Komlós Kingának az élményt. Imádom, ahogy ír. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Komlós Kingának, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam a könyvét a Csábító alku (Eszement alkuk sorozat 2.) című kötetét. Az elsőt szerettem olvasni, de ezt egyenesen imádtam. Már most alig várom, hogy elolvassam a befejező kötetét.

 

 Komlós Kinga:
Csábító alku
(Eszement alkuk sorozat 2.)

Tartalom:

Kimberly ​King talpraesett, optimista és bájos teremtés. A maga könnyed humorával, és néha gyermeki viselkedésével mindenki hamar a szívébe zárja, egyszerűen nem lehet őt nem szeretni. Ám, amikor az új munkahelyére bekerül, az egoista főnöke, Oliver, egy eltaposásra váró féregként bánik vele. Ekkor teljesen megfordul vele a világ. Minden reggel remegő lábakkal és liftező gyomorral indul az irodába, tartva attól, hogy aznap éppen milyen megaláztatások várnak rá. Mindenáron meg akarja tartani ezt az állást, de néha már úgy érzi, feladja, amikor is barátnője, Catherine javaslatára elhatározza, hogy megpróbálja elcsábítani a főnökét, és ezzel kezdetét veszi a Csábító alku…

Igen ám, de mi történik akkor, ha Kim a saját maga csapdájába esik, és beleszeret a főnökébe? Vagy mindez csak azért történik, mert mindenáron nyerni akar? És vajon ez a szerelem viszonzásra talál? Ráadásul a helyzet annál inkább bonyolódik, minél jobban megismeri Olivert, miközben újabb titkok bukkannak felszínre a soha nem alvó városban…

 

Véleményem
5/5

Áhh, ez elképesztően jó történet. Megint.
Megint. Továbbra is nagy kedvenc lesz ez a sorozat, és az írónő. Mondhatom, hogy fergetegesre sikeredett a második rész.
Köszönöm Komlós Kingának az élményt. Imádom, ahogy ír.
Kimberly és Oliver kapcsolata nem kimondottan indult jónak, de rossznak sem. Imádtam a szócsatáikat, ahogy oda visszaadogatták egyik sértést, a másik után. Jól szórakoztam rajtuk.
Mindig vártam, hogy vajon melyikük tudd nagyobbat mondani a másikra. Olyan jó volt, szurkoltam, hogy végre valahára összejöjjenek. Igazán érdekes páros lennének annyi szent.
Név választás se semmi, amiket Kim kitalál Oliverre, Mr. Nagyokos, Főnök, Mr. Fasiszta többek között. Imádtam ezeket, a neveket, jókat kuncogtam. Kíváncsi lettem volna vajon ehhez mit szólna, szerintem nem repesett volna az örömtől.
Catherine-t jó volt újra olvasni, na meg Vincent, is említve volt. Az ő párosukra is rettentően kíváncsian várom már, hogy hogyan alakul az ő sorsuk, mi lehet velük…
Hatalmas élmény volt olvasni ezt a könyvet. Szórakoztató, humoros, vicces igazi romantikus. Csak az a függővég… Ne lett volna. Most rághatom a körmöm, hogy mi lesz Kimmel és Olivérrel. Reménykedhetem, hogy nem kell sokáig várnom.
De, ahogy lenni szokott hiába jó minden, ha két ellenlábas belelóg a kapcsolatukba. Tom és Heather, vajon mire készülnek? Olivérnek milyen titkai lehetnek? Mi történik a következő regényben? Ésatöbbi… Csomó kérdésem van velük kapcsolatban és remélem, hogy a következő kötetben kiderülnek.
Remélem lesz következő ötlete az írónőnek, mert adnék egyet. Mondjuk Danielről írhatna egy önálló kis mesét. Oliver tesóját bírom, nem lenne rossz, ha neki is lehetne önálló története. Akkor nem piszkálná folyton a testvérét.

Mindenesetre ajánlom az olvasóimnak vicces, romantikus és szórakoztató könyvet. Megéri elolvasni. Hálásan köszönöm az élményt, egy este alatt kiolvastam.

 A könyvet itt tudod megvenni:

Komlós Kinga Szerzői oldala

Gyémántfelhő Kiadó

 

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Tokody Klára - ("Sose hagyják abba a meseolvasást. Se gyerekként, se szülőként, se felnőttként. A mesék a mai időszűke korban gyors és remek kikapcsolódást jelentenek, és minőségi időtöltést a család számára. ")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene foglalkozzuk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Tokody Klárát kérdezgettem, akinek Mina és Vidi az óriások nyomában című mesekönyve jelent meg magánkiadásban.Fogadjátok sok szeretettel! 

 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tokody Klára a nevem, két gyermek édesanyja vagyok, szörfös feleség, Balaton-rajongó, egy multinacionális cég kommunikációs szakértője, blogger, monda-gyűjtő és meseíró. Tevékenységeimnek ihletője a Balaton, télen-nyáron, amikor csak lehet, a Balatonon vagyunk. Sokan szokták kérdezni, hogy mit lehet ott csinálni szezonon kívül, ezért elhatároztam, hogy megmutatom. Így indult a blogom 2017-ben, és mind a mai napig hetente legalább egy cikkel, fotókkal mutatom be, milyen gazdag a Balaton környéke felfedezésre váró csodákban. Mivel mindig is rajongtam a mesékért, Balaton-rajongásom egy idő után balatoni mondagyűjtésbe torkollott, illetve saját meséket is kezdtem írni, szintén Balaton témában: első meseregényemben, ami a Mina és Vidi az óriások nyomában címet viseli, két fonyódi tündér egy régi balatoni monda nyomába ered, ami óriásokhoz köti a Balaton keletkezését.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Édesanyaként nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy gyerekeknek írok meséket. Hiszen Mina és Vidi története is úgy indult, hogy saját gyerekeimnek meséltem, majd ismerősök biztatására kezdtem ezeket leírni.

Igen, olvasok mind a mai napig meséket, mondákat, mert azt gondolom, hogy felnőttként is van ezeknek a történeteknek üzenetük.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Mesék szempontjából elég szokatlan gyerekkorom volt, hiszen édesanyám nem a klasszikusokat, Grimmet és Andersent mesélte nekem, hanem az Árpád-kori királyok történeteit. A korona és kard mondája, László bölcs döntése, aki nem a daliás, vitéz Álmost, hanem a púpos, ámde bölcs Könyves Kálmánt jelölte utódjául, III. Béla bizánci neveltetése, majd magyar trónra kerülése, a fegyvertelenül az ellenség táborába merészkedő Imre király, aki hitt a Szent Korona erejében, mindezek olyan történetek voltak, amik rajongó kislánylelkemre sokkal nagyobb hatással voltak, mit a Piroska és a farkas. A mai napig majdnem kívülről fújom az Árpád-házi királyok családfáját, és első kedvenc könyvem, amit szerintem százszor is kiolvastam, Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyve. Talán ez vezetett oda, hogy magam is elkezdtem mondákat, legendákat, meséket gyűjteni a Balaton környékéről. 

4.

Milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Mesélnél kicsit bővebben?

Egy gyerekeknek szóló meseregényben szerintem kulcsszerep jut az illusztrátornak. Főleg az ovis korosztálynak, ahol még a szülők mesélnek, nagyon fontos, hogy látványában szép könyvet nézegethessenek. Amikor illusztrátort kerestem, már elég határozott elképzelésem volt a látványvilágról, és végtelenül boldog voltam, amikor az egyik jelentkező próbarajzán pontosan ez a látványvilág köszönt vissza. Ő volt Elek-Varga Viktória. Viki vegyes technikával illusztrálta kézzel a könyvet, a rajz és a festés ötvözésével. Klasszikusnak vagy hagyományosnak is nevezhető a stílus, és szerintem nagyon passzol a tündérekhez, illetve a monda-alapú történethez.

Az együttműködésünk nagyon harmonikus volt. Annak ellenére, hogy személyesen sosem találkoztunk, hiszen a pandémia alatt dolgoztunk együtt a könyvön, szerintem irigylésre méltó összhang alakult ki közöttünk. Vikinek ráadásul nagyon sok kedves ötlete is volt, és remek karaktereket rajzolt.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Nagyon különböző időtávot ölel fel egy balatoni monda feldolgozása és egy meseregény. A mondák esetében általában a kutatómunka az, ami sok időt vesz el, a megírás már gyorsabban megy. Természetesen itt is előfordul, hogy napokig alakítom magamban a történetet, különösen azoknál a történeteknél, amikor például csak egy mondat az alapja az egész mesének. Például van egy törökkoppányi legenda, ami szerint Szent István megátkozta a törökkoppányi békákat, mert nem hallotta tőlük Koppány hadainak közeledését. Ebből egy kerek mesét nyilván nehezebb kerekíteni, mint amikor egy teljes történet ismert, aminek van eleje, vége, éppen csak szavakba kell önteni. Ez utóbbinál sokszor egy-két óra elég a mese megszületéséhez.

Teljesen más viszont a saját mesék írása. Az első meseregényem, a Mina és Vidi az óriások nyomában hónapokig készült, a Mina, Vidi és a vasszörny rejtélye, ami eddig félig készült el, már két éve ugyanott áll. Ennek persze elsősorban az időhiány az oka, hiszen inkább az első könyvre koncentráltam most, miközben a blogomon is folyamatosan dolgozom. 

 

 

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, egyszerre nehéz és egyszerre könnyű. Könnyű olyan szempontból, hogy mesére mindig szükség van, új mesékre is, hiszen a gyerekek világa is folyton változik, ezért a meséknek is változniuk kell. Ugyanakkor óriási a konkurencia, rengeteg mesekönyv jelenik meg folyamatosan a legváltozatosabb témákban és sajnos a legváltozatosabb színvonalon is. Ez pedig rendkívül nehézzé teszi az érvényesülést.

7.

Miért a magánkiadás mellett döntöttél?

Több kiadóhoz is beadtam a meséimet, de mivel egy kivételével még csak választ sem kaptam, végül a magánkiadás mellett döntöttem. Az én könyvem Szerzői kiadású könyvek oldala csapata segített, ők végezték a szerkesztői, korrektori, tördelői munkákat. A magánkiadás nagy szabadságot jelentett számomra, de természetesen nagy feladatot is, hiszen így a finanszírozástól a marketing és értékesítés feladatáig, minden rám hárul. És ez elég sok munkát igényel.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Eddig nagyon pozitív volt a fogadtatás. Volt olyan anyuka, aki elmesélte, hogy míg a tíz éves fia eddig csak a kötelező olvasmányokat volt hajlandó elolvasni, ezt nem tudta letenni, és két nap alatt elolvasta. Volt, aki már többször is kikönyörögte a szülőktől az ismétlést. 

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Egyszerre három könyvön is dolgozok. Egyrészt, ahogy említettem, a most megjelent könyvemnek folytatásán dolgozom, aminek a címe Mina, Vidi és a vasszörny rejtélye. Közben az utolsó simításokat végzem az eggyel kisebb korosztálynak készült mesesorozatomon, ami szintén Mina és Vidi kalandjairól szól. De mivel, ahogy korábban beszéltünk róla, hiszek abban, hogy a felnőtteknek is kell mese, tervezem a balatoni mondagyűjtésem kiadását is.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Sose hagyják abba a meseolvasást. Se gyerekként, se szülőként, se felnőttként. A mesék a mai időszűke korban gyors és remek kikapcsolódást jelentenek, és minőségi időtöltést a család számára. 

 

A mesekönyvet itt tudjátok beszerezni:

Tokody Klára 

Minavidi

Beleolvasó: Claire Robins: Sorsok tükre (Vystera Árnyai) -("- Megtörted a pecsétet… - lehelte, a hangja mintha évezredek távlatából szólna, egyszerre volt férfi és női. - Ki vagy te? – bukott ki Nash-ből az álmatag kérdés, képtelen volt levenni a szemét a jelenésről. ")

Claire Robins: Sorsok tükre (Vystera Árnyai) című könyvéből hoztam újabb részletet, sajnos pénteken nem tudtam kitenni, ezért most hoztam.

Claire Robins:
Sorsok tükre
(Vystera Árnyai)

Tartalom.

“Sokféle ​legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”

Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma veszett, ám most újra előkerült. Azt suttogják, egy másik világból származik, s ördög tudja, miféle szörnyűségeket lehet véghez vinni a segítségével. Kik állnak a titokzatos szertartások mögött, hogyan találtak rá a könyvre, és mi céljuk vele? És mi köze ehhez egy fiatal lánynak, az Árnyak első nemesi származású tagjának? A sorsok tükre minden titkot felfed. Addig is az Árnyak elsődleges célja, hogy megakadályozzák, hogy az összeesküvők használhassák a könyvet, és megóvják Vystera-t más, idegen világok mágiájától.

 

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

A repedésből éles, vakító fény tört elő, Nash-nek a szeme elé kellett kapnia a kezét, s mikor a világosság valamelyest halványult, s újra képes volt körbenézni, nagy meglepetésére egy alakot látott a szoba közepén. Olyasmi volt, akár egy elf, vékony, karcsú testű, ám jóval magasabb, talán még emberből sem látott ekkorát, s a feje tetején elágazó szarvak – vagy inkább agancsok? – meredtek hátrafelé. És a szemei… a szemei úgy ragyogtak, akár a csillagok. Megtört volt. Térdepelt, ám a kezei magasan a feje fölött lógtak bilincsbe verve, mintha egy láthatatlan falhoz lenne hozzáláncolva. Nem élő volt, inkább tűnt kísértetnek vagy látomásnak, s Nash óvatosan közelebb kúszott hozzá, hogy jobban megnézhesse, ám ekkor az alak megmozdult, s ő ijedten hátrahőkölt. Amaz mintha álmából ébredt volna, úgy nézett körbe a szobában, akár egy riadt kismadár, mellkasa szaporán hullámzott. Nash ámult, sosem látott még hozzá hasonló lényt, meg akarta volna érinteni, szólni akart volna hozzá. A férfi – vékony, csontos arcából és lapos mellkasából annak tűnt – végül ránézett, tekintete átható, szinte már égető volt.
- Megtörted a pecsétet… - lehelte, a hangja mintha évezredek távlatából szólna, egyszerre volt férfi és női.
- Ki vagy te? – bukott ki Nash-ből az álmatag kérdés, képtelen volt levenni a szemét a jelenésről.
- A nevem Gwychyrrhean. A Rempath egyik driádja vagyok.
- Hogy lehet, hogy még sosem láttam hozzád hasonlót?
- Mi, driádok sokezer évvel ezelőtt, még az első emberek előtt éltünk. Mi vigyáztuk a Rempath csúcsait és Kordrin szent erdeit. Mára már egyetlen élő társunk sem maradt, de sokunk szelleme sosem hagyta el Vystera-t, hogy eskünket megtartva halálunk után is óvhassuk a vidéket.
- Mi történt veled? Hogy kerültél… ide? – pillantott a driád csuklóit tartó bilincsekre.
- Moneth. Évek óta vadászott már ránk, míg végül engem sikerült fogságba ejtenie ebben a bálványban. Ezzel az erőmet fel tudta használni, hogy megkeresse Rempath legtermékenyebb bányáit. – arcán bánat és megbánás suhant át, mintha csak árulásnak tartaná, amit akarata nélkül kellett véghez vinnie – A pecsét tartott fogva a bálvány belsejében, s hogy ezt megtörted, onnan kijuthattam.
- De hisz még mindig rab vagy… - kúszott közelebb Nash, s a bilincseket vizsgálta – Mondd, hogyan tudnám ezeket megtörni?
A driád megmozdította a kezeit.
- Ezeket a bilincseket egy varázslat hozta létre. Hogy eltűnjenek, fel kell olvasnod a bálvány hátán a szöveget. Akkor én is szabaddá válok.
Nash újra felvette a szobrot, ám ahogy megtalálta rajta az írást, egészen kétségbe esett. Sosem látott még ilyen írásjeleket.
- Én ezt nem tudom elolvasni… Nem ismerem ezt a nyelvet…
- Segítek. – mosolyodott el a másik.
Azzal Nash mintha csak megvilágosodott volna, a fejében szinte álomként szavak kezdtek formálódni. Látta, hallotta, érezte őket, sosem hallott még hasonló beszédet, mégis értette a szavakat, tudta, mit kell mondania. És mondta. Maguktól jöttek ki a torkán a hangok, ahogy olvasta a sorokat, a bálvány a kezében vibrált, morajlott. A driád csuklója körül a bilincsek izzani kezdtek, s ahogy Nash a szöveg végére ért, egyszerűen elpattantak, s a férfi végre szabad lett. Alakja ragyogott, ahogy végre kiegyenesedhetett, arca sugárzott a megkönnyebbüléstől.
- Köszönöm, barátom… Kiszabadítottál… - lehelte boldogan, s fejet hajtott a lány előtt – Örökké hálás leszek neked.
Nash leírhatatlan boldogságot és megtiszteltetést érzett, örömében képtelen volt megszólalni, csak nézte őt áhítattal telve.
- Most vissza kell térnem a hegyekbe. Rendbe kell hoznom, amit általam tönkretettek. Búcsúzom, barátom. Tudd, hogy Rempath hegyei közt mindig menedékre lelsz. És ha eltévednél, egyvalamit jól jegyezz meg… A sorsok tükre minden titkot felfed.
Azzal a driád még egyszer fejet hajtott, majd az alakja elemelkedett a padlótól, felragyogott, s szertefoszlott. Ahogy Nash lenézett a kezére, látta, hogy a bálványból is csupán por maradt, mintha soha nem is létezett volna. Extázissal töltötte el az iménti jelenés, s most, hogy a driád visszatért a hazájába, az érzés is kezdett halványodni, s átadta a helyét a zavarvodottságnak. Mégis mit jelent az utolsó mondat? Mi a csoda lehet a sorsok tükre? Mit akart ezzel mondani?
Tompa nyöszörgés ütötte meg a fülét, s szeme sarkából apró mocorgást látott. Kezdett kiürülni a méreg a nő szervezetéből. Nash csendben szitkozódott, s újra áttúrta a ládában az aranyat, míg végül megtalálta, amit keresett. Nem csalódott, az ilyen Moneth-félék mind rajongtak az értékes fegyverekért. Előhúzott a ládából egy vékony, díszes tőrt, s a nőhöz sétált. Amaz kábán pislogott fel rá, fogalma sem volt, hogy hol van.
- Sajnálom, drágám. De találni kell valami bűnbakot. Más kuncsaftot kellett volna választanod. – szólt Nash, majd leszúrta a nőt.
Megvárta, míg elhagyja az élet, s amint a nő kilehelte a lelkét, kihúzta a tőrt a mellkasából, s a kezébe tette. A kapzsi szerető története mindig hatásos, aki a pénzért elteszi láb alól a gazdag férfit. Ám annak még az utolsó pillanatban sikerül megbosszulni a tettet, s még a halál után is ragaszkodik az aranyához.
Nash még egyszer végignézett a szobán. Végzett itt. S a tudat, hogy egy driádot is sikerült kiszabadítania, akit ugyanaz a Moneth ejtett fogságba, akivel ő az imént végzett, a bűntudat legapróbb szikráját is kioltotta benne. Kisétált az erkélyre, s amint meggyőződött róla, hogy senki sem láthatja, lemászott Oliverhez.
- Minden rendben? Zajt hallottam, és fényt láttam bentről… - kérdezte a fiú aggódva, s Nash-t fürkészte, hogy talál-e rajta valami sérülést.
- Igen. Még nagyobb rendben is, mint lehetne. – vigyorodott el Nash, s félrehúzta a köpenyét, hogy a fiú láthassa az erszényeket – Ma éjjel meglepjük a Surean-i nincsteleneket.

*

- Ez mégis mit jelent? A sorsok tükre felfed minden titkot? – kérdezte Oliver, mikor órákkal később, napkelte után egy távoli tetőn falatoztak.
Nash mindent elmesélt neki, ami a szobában történt, s Oliver ámulva hallgatta a driád történetét, látszott rajta, hogy máris elképzelte őket, hogyan nézhettek ki sokezer évvel ezelőtt, milyen lehetett akkor a táj, s hogyan védték a betolakodóktól. Imádta a régmúlt időkből származó történeteket, távolian varázslatosnak tartotta őket, arcáról sugárzott a csodálat.
- Fogalmam sincs. – felelte Nash, ahogy egy újabb falat sajtot tett a szájába, de az ő tekintete is a távolba révedt, a hegyek közé – Talán valami rejtvény lehet.
- Igen, valószínűleg. – gondolkodott el Oliver, ahogy elszakította magát a legendáktól.
- Mi lehet az a sorsok tükre?

 

 Folyt.köv.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Claire Robbins írói oldala

Underground Kiadó