Hetek óta a Bookline sikerlista 1. helyezettje! Az Agave webshop listavezetője! - Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub (The Thursday Murder Club)

“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
– Mark Billingham

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
(The Thursday Murder Club) 

 

2020 egyik legnagyobb krimi szenzációja!

Több mint 1 millió eladott példány Angliában!

Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

Az év írója az Egyesült Királyságban!

 

 Hetek óta a Bookline sikerlista 1. helyezettje!
Az Agave webshop listavezetője!

 

Egy hónapon belül már a második kiadás!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

Fülszöveg

Négy valószínűtlen barát.

Egy kegyetlen gyilkosság.

Isten hozott a csütörtöki nyomozóklubban!

Egy békés nyugdíjasotthonban négy barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkossági ügyekről beszélgessenek. Amikor kegyetlen gyilkosság történik a faluban, a nyomozóklub tagjai hirtelen egy aktív nyomozás közepébe cseppennek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már közel járnak a nyolcvanhoz, van pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít. Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

 

Blörbök

“Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”
A. J. Finn

“Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól.”
Sarah Pinborough

“Gyilkossági rejtély Agatha Christie nyomdokain.”
Araminta Hall

“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham

“Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!”
Fiona Barton

“Bámulatos rejtély.”
Caroline Kepnes

“Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett.”
Marian Keyes

“Ördögien eszes, borzasztó vicces és szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem.”
Shari Lapena

“A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják.”
Harlan Coben

“Vicces, okos és tagadhatatlanul brit.”
Adam Kay

“Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása.”
Philippa Perry

“Kiemelkedő regény. Végig nevettem rajta.”
Belinda Bauer

“Tömör gyönyör… Imádtam minden oldalát.”
Jane Fallon

Richard Osman

Brit televíziós producer és műsorvezető. A csütörtöki nyomozóklub az első és tagadhatatlanul az eddigi legjobb regénye.

Részlet a kötetből

„Ian nyugodtan, szinte már derűsen száll ki a rendőrautóból.
A rendőrök beszéltek vele, hogy kibékítsék. Majd holnap visszajön. A sírok úgysem mennek sehova. Talán hiba volt ilyen korán idehozatni a markológépeket. De akkor is vagány húzás volt, szóval ezt a hibát érdemes volt elkövetni. A markolókkal üzent, márpedig üzenni fontos, bármi is legyen az üzenet.
Nem bánja, hogy a lakók szembeszálltak vele, úgyis hamar ráunnak a dologra. Majd kitalál valami mást, amin felhúzhatják magukat. Mi lenne, ha kirúgná az egyik pincért, akit kedvelnek, vagy kitiltaná az unokákat az uszodából egészségügyi és biztonsági okokra hivatkozva? Akkor aztán senkit sem fog érdekelni a nyavalyás temető. Igazából nevetnie kell, de tényleg, úgyhogy így is tesz.
Ebben a pillanatban azonban észreveszi Matthew Mackie atyát. Úgy ácsorog ott a reverendájában meg a kis fehér papi gallérjában, mintha övé lenne a hely. Ezt az arcátlanságot!
Ez a föld Iané, az isten szerelmére! Ian tulajdona! A férfi a barikádhoz nyargal, és másodpercek múlva Mackie atya képébe dugja a mutatóujját.
- Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. - Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. - Takarodjon a földemről, különben kidobatom!
Ian meglöki Mackie vállát, aki a mozdulattól hátratántorodik. Hogy megőrizze az egyensúlyát, belekapaszkodik Ian pólójába, de mind a ketten kibillennek, és a földre esnek. Donna az elszörnyedt Karen Playfairrel együtt felsegíti Iant és a papot. Néhány lakó, köztük Joyce, Ron és Bernard lefogja Ian Venthamet, miközben páran a szemközti oldalon védőfalat állnak Mackie atya köré, aki döbbenten mered maga elé a földön. Tisztára, mint az óvodában, de Mackie ezzel együtt megviseltnek tűnik.
- Nyugodjon le, Mr. Ventham! Nyugodjon le! - üvölti Donna.
- Tartóztassák le! Birtokháborító! - ordítja Ian, akit elrángat az útról egy csapat elszánt hetvenes és nyolcvanas vénember, sőt még egy kilencvenes is, aki egyetlen nappal maradt le arról, hogy a második világháborúban behívják katonának, és ezt azóta is bánja. Joyce a csetepaté kellős közepén találja magát. Milyen kemény legény lehetett annak idején Ron, Bernard, John és Ibrahim! És milyen gyengének tűntek most. Volt bennük valamennyi spiritusz, de igazság szerint egyedül Chris Hudsonnek sikerült lefognia Venthamet. Azért jó volt egy kis tesztoszteron, amíg tartott.
- Én egy szent helyet védelmezek. Békésen és törvényesen - mondja Mackie atya.
Donna felsegíti Mackie-t, és leporolja bő reverendáját, mely alatt egy törékeny öregember lakozik.
Chris kirántja Ian Venthamet a köré gyűlt tömegből. Az adrenalin végigszáguld Ventham szervezetén, amit Chris vagy ezerszer látott már éjszakánként a városok utcáin botorkáló részegeknél. Pólójára feszülő izmain kidudorodnak az erek, ami árulkodó jele annak, hogy szteroidot használ.
- Menjen haza, Mr. Ventham, mielőtt letartóztatom - utasítja a férfit Chris Hudson.
- Egy ujjal se értem hozzá - ellenkezik Ian Ventham.
Chris halkan beszél, nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond. - Láttam, hogy az atya kibillent az egyensúlyából, Mr. Ventham, de csak az után, hogy maga hozzáért, még ha nem is erővel. Szóval, ha le akarnám tartóztatni magát, megtehetném. És a detektívösztönöm azt súgja, hogy lesz itt egy-két tanú, akire számíthatok a bíróságon. Szóval, ha nem szeretné, hogy vádat emeljenek maga ellen egy pap inzultálása miatt, ami nem festene túl jól a prospektusaiban, akkor szálljon be szépen az autójába, és lépjen olajra. Megértette? Ian Ventham bólint, de csak a látszat kedvéért, mert fejben már egészen máshol jár, más körül forognak a gondolatai. Végül lassan és bánatosan megrázza a fejét, és ezt mondja Chris Hudsonnek:
- Itt valami nem stimmel. Valami készül.
- Hát, bármi is készül, az holnap is készülni fog - válaszolja erre Chris. - Úgyhogy menjen szépen haza, nyugodjon le, és szedje rendbe magát. Viselkedjen férfi módjára, és törődjön bele, hogy vereséget szenvedett. Ian sarkon fordul, és elindul a kocsija felé. Vereség? Na persze. Elhalad a tréler mellett, kétszer megdöngeti a taxi ajtaját, és odaint a kijárat felé. Lassan bandukol az autó felé, elgondolkodva. Hol van Bogdan? Bogdan jó gyerek. Lengyel. Le kéne burkoltatnia vele a medencéjét. Á, túlságosan lusta, ezek mind azok. Majd beszél Tony Currannel. Tony tudni fogja, mi legyen. De mi van Tonyval, elveszítette a mobilját? Valami nem stimmel vele. Ian odaér a Range Roverhez. Kerékbilincset raktak rá. Az apja dührohamot fog kapni, Ian csak most vette kölcsön tőle. Busszal kell hazamennie, és az apja ott fogja várni az állomáson. Ian halálra rémül, és elerednek a könnyei. Ne sírj, Ian, apa meg fogja érteni. Ian nem akar hazamenni. A zsebében kotorászik, aprópénzt keresve, aztán megtántorodik és előrebukik. Kinyújtja a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben, de csak a levegőt markolja, semmi mást. Mire Ian Ventham a földre zuhan, már halott.”

 

Megvásárolható extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó oldalán

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Velencei Rita - ("A könyvek, az irodalom, az olvasás már kiskoromtól a mindennapjaim részévé váltak. Mégsem jutott eszembe egész gyerekkoromban, hogy író legyek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Velencei Rita az írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek kilenc könyve jelent meg eddig, amiket az EZ-Könyvek Kiadó, valamint a weboldalon lehet megrendelni

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Velencei Rita néven írok nőknek, nőkről szóló történeteket, elsősorban regényt és novellát. 2015-ben jelent meg az első regényem Kávé és krémes címmel, amelyről több olvasó is azt jelezte vissza, hogy Bridget Jones naplójára emlékeztette őket. Idén jelent meg a történet folytatása Tiramisu – Lánykérés meg egyéb finomságok címmel. A kosztümös romantika is közel áll hozzám, két regényt írtam ebben a zsánerben Gwendolyn, illetve Camelia címmel (a két történet összetartozik, e-könyvben egy kötetbe fűzve Titkok és vétkek címen is elérhető). Az Édes meglepetés egy humoros karácsonyi kisregény, egyelőre csak e-könyvként lehet olvasni. A novelláskötetem, a Levendulaméz 42 rövidebb írást tartalmaz, amelyek elsősorban hangulatképek, témájukat és helyszínüket tekintve igen változatosak, de a nők mint téma, a női élethelyzetek összekötik őket. A történeteim többsége romantikus, és a legtöbbször humort is bőven adagolok hozzájuk.

Polgári foglalkozásomat tekintve pedagógus vagyok, egy szép kis faluban élek a családommal a Velencei-tó közelében. Húsz éve kezdtem el írni. A könyveimből névre szólóan dedikált példányok a  weboldalon, e-könyvek a nagyobb értékesítőknél kaphatók.

Camelia című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a regényem a Gwendolyn – Manor House titka „testvérregénye”, egy másik szereplő szemszögéből mutatja be a történetet, és választ ad sok olyan részletre, ami az első részben homályban maradt. Sokkal rövidebb ideig tartott megírnom, mint az első részt, habár ez több mint kétszer olyan hosszú lett – kb. fél év munka van benne. A történet az 1870-es évek vidéki Angliájában játszódik, és egy olyan családról szól, amelynek életét titkok és cselszövések szövik át. Ahhoz, hogy jól tudjam érzékeltetni az akkori mindennapi élet hangulatát, utána kellett olvasnom sok mindennek: pl. annak, hogy mennyibe került akkoriban a hús vagy a cukor, milyen teát ittak az angolok, milyen ételek kerültek az asztalukra a mindennapokban. Mivel az előző kötet már felvázolta a cselekményt, a vezérfonalam már megvolt, csak ki kellett egészítenem a kirakós hiányzó darabkáit. Ez a két történet igyekszik visszaadni a korszak klasszikus stílusát, nyelvezetét, erre is figyelnem kellett.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Alapvetően fikció, amit írok, de sok személyes történetet is beleszövök az írásaimba. A Kávé és krémes c. regényemben pl. akadnak teljes jelenetek, amelyek a valóságban is megtörténtek velem. Az Édes meglepetés főhősnője egy gimnáziumi tanárnő – én is tanítottam gimnáziumban -, valamint fontos szerephez jut egy női kórus, ebben is sok személyes részlet akad, mivel én is énekeltem kórusokban, fiatalabb koromban. Egy rövid ideig könyvtárban is dolgoztam, a Közkönyvtár című novellám például ebből született.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

A könyvek, az irodalom, az olvasás már kiskoromtól a mindennapjaim részévé váltak.

Mégsem jutott eszembe egész gyerekkoromban, hogy író legyek. A gimnáziumi olvasmányok, elsősorban Stendhal tehet róla, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve belevágtam egy romantikus regény írásába. Sosem készült el, de ettől kezdve valami izgalmas kalandként gondoltam az írásra. Néhány novella volt már a fiókomban, amikor rábukkantam egy kiadói pályázatra, amelyre elküldtem az írásaimat. Legnagyobb meglepetésemre tetszettek nekik, két antológiában is szerepelhettem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Alapvetően a romantikus-humoros az a zsáner, amit olvasni is, írni is a leginkább szeretek. Kedvelem a stílusgyakorlatokat is. Most egy olyan kisregényen dolgozom, amely tíz írónő stílusában mesél el fejezetről fejezetre egy kis történetet. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Szívesen írok át történeteket más végkifejlettel, esetleg új szereplőkkel - ilyen pl. a nemrég elkészült Hamupipőke fellázad című novellám. Nagy álmom egy misztikus meseregény megírása, ehhez még gyűjtöm a bátorságot és az ötleteket. Amit biztosan nem tudnék írni: horrort, sci-fit, krimit, thrillert, valamint sajnos verset és drámát sem. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hogy egy hasonlattal éljek: ilyesmi lehet egy maratoni futóversenyen célba érni. Megkönnyebbülés és büszkeség egyszerre. Sok munka van egy regény elkészítésében, általában több ezer óra. Amikor sok-sok vajúdás után végül kikerekedik az egész, az olyan, mint egy gyermek megszületése – igazi csoda. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Olyan nevet szerettem volna, amihez valamilyen módon kötődöm érzelmileg. A Velencei-tó egész gyerekkoromban fontos szerepet játszott, ez volt az elsődleges ok, amiért tőle kölcsönöztem vezetéknevet - nem mellékesen az olasz Velence is kedves a szívemnek, egyszer volt szerencsém meglátogatni. Hogy az írói nevem magyar és nem külföldi (mint az igen divatos hazánkban), annak az az oka, hogy az első könyvem Magyarországon játszódik, furcsán nézett volna ki a borítón egy angol név.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is a romantikus zsáner vonzott – ez esetemben nem jelent erotikusat vagy csöpögőset, egyszerűen az emberi érzések, kapcsolatok, az emberi történetek érdekelnek. Civilben is emberekkel foglalkozom, semmi sem véletlen. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Éveken át dolgoztam az első regény megírásán, szerkesztésén, tördelésén, magam intéztem a magánkiadás minden részletét. Nagyon büszke voltam arra, hogy meg tudtam csinálni. Az első kiadás elég hamar elfogyott, ez pozitív visszajelzés volt számomra. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Elsősorban impulzív, mindig olyasmit írok, amihez éppen kedvem, ötletem, hangulatom van. Ezért is jelent kikapcsolódást számomra az írás. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetet fel tudnék sorolni, amelyeknek sikerült jól megragadnom a hangulatát, a párbeszédeit, vagy elég humorosra sikeredtek. A másik félére is akad példa. A Gwendolynban és a Cameliában vannak börtönben játszódó részek, valamint egy jelenet, ahol egy angol nyomozó kérdezi ki a főhősnőmet. Kicsit sem értek a rendőrségi témákhoz, ezért ezeket nehéz volt kitalálnom. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

Inspirációként bármi szolgálhat számomra, egy érdekesség, ami velem történt meg, egy hír a rádióból vagy az újságból éppúgy, mint egy jól elkapott fényképfelvétel. Bármitől meg tud lódulni a fantáziám, ha írós hangulatban vagyok. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Néhány kedves ismerős olvassa el először a kéziratot, a visszajelzéseikre mindig odafigyelek. Kedvenc lektoromat, szerkesztőmet is meg kell említenem: Nádasi Krisz véleményére sokat adok. A tanácsai nyomán mindig sokkal jobbá válnak az írások. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Egyik nagynénim és anyukám is könyvtárosként dolgozott, temérdek könyv vett körül mindig. Nálunk mindennapos a szójátékgyártás, és gyerekkorunk óta szokás, hogy családi ünnepeken saját versekkel köszöntjük fel egymást. A húgom ugyan csak az asztalfiókjának ír, de több svéd regény az ő fordításában jelent meg magyarul. A tizennégy éves fiam is becsatlakozott már a szerzők közé, vers- és regényírásban próbálgatja magát.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Egy karácsonyi kisregény-kötettel készülök, szeretném az év végéig befejezni. Hosszabb regényre is van pár ötletem, de még nem köteleztem el magam egyik mellett sem – ez még számomra is meglepetés lesz.

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Velencei Rita Szerzői oldala

Bookline 

Ez-Könyv Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Selena B. Lowell - ("A horror és a fantasy áll hozzám a legközelebb. Gyerekkorom óta ezt a két műfajt olvasom, illetve nézem filmekben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Selena B. Lowell-t, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Démonok árnyékában, Vérzivatar (Örök idők 1.) című könyve jelent meg eddig, a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy borsod megyei kis faluban élek, amely nagyon szép hely. Sok ihlet lehet onnan meríteni. Az írás mellett, az Álomgyár kiadó egyik boltjában dolgozom. Tavaly fejeztem az újságírói tanulmányaimat. Imádom az állatokat, ezért elég sok cicát, és kutyát fogadok be.

Az árnyékfalu című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Öt hónap alatt írtam meg ezt a történetet. Jó pár könyvet el kellet olvasnom hozzá, mint például Általános járványtani és közegészségtani alapismeretek, Igazságügyi orvostan. Sok filmet néztem, amiket kifejezetten élveztem. Persze sok hasznát vettem a google-nak is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Igyekszem elég sok valóságos alapot beletenni a könyveimbe. A helyszíneket valós helyekről mintázom. Vannak szituációk, amelyeket szintén a valóságból merítek.

 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Több mint 20 évvel ezelőtt kezdtem el írni, de csak hobbi szinten. Inkább a barátaim szórakoztatására. Akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is meg fog jelenni akár egy könyvem is. Komolyabban több évvel később, amikor volt az életemben egy hatalmas törés. Az írás mentette meg az életem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, de ez legyen titok. Viszont ha minden jól megy, hamarosan ki derül, hogy melyik lesz ez.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hiányérzetem lesz. Mivel a szereplők annyira hozzám tudnak nőni, hogy nem akarom elengedni őket.   Hisz hónapokon keresztül a bőrükben élek, velük lélegzem. Az elengedés pedig nehéz.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem teljesen véletlenül lett az, ami. Egy régi Facebook játékkal szórakoztam, aminek a lényege az volt, hogy mi lenne a vérfarkas nevem. Ezt dobta a gép. Annyira megtetszett, hogy meg is tartottam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A horror és a fantasy áll hozzám a legközelebb. Gyerekkorom óta ezt a két műfajt olvasom, illetve nézem filmekben. Érdekes, de engem ezek a félelmetes, vagy misztikus történetek kapcsolnak ki.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem 2013-ban, nagyon kicsi példányszámban jelent meg. De minél kisebb volt a példányszám, annál nagyobb volt a boldogság. Az érzés pedig leírhatatlan, mikor a kezemben tartottam a könyvem. Persze büszke is voltam magamra, hisz a borítóját én terveztem. A benne lévő fotók is saját felvételek. Nem utolsó sorban én szerkesztettem, és tördeltem is. Mondjuk ez meg is látszik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sosem tervezem előre teljes mértékben, hogy mit fogok írni. Persze azért vannak előre lejátszott jelenetek a fejemben. De hagyom, hogy a szereplőim önállóan cselekedjenek. Az árnyékfalunál, például sokáig nem is tudtam, mi lesz a vége. Úgy voltam vele, hogy, majd ha odaérek, úgy is kialakul. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvemben vannak kedvenc jelenetek, amelyeket kifejezetten nagy lelkesedéssel írtam. Olyan nem volt, hogy nehezen tudjak megírni valamit. Viszont volt olyan jelenet a hamarosan megjelenő /Az árnyékfalu/ könyvemben, hogy le kellett állnom az írással, mert már nekem is gyomorforgató volt. Nagyon vizuális vagyok. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van, amelyik csak úgy kipattan a fejemből, de van, amelyik egy álmomból születik. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy vannak a környezetemben olyan emberek, akik inspirálnak. De bármiből, akár egy fűszálból is képes vagyok ihletet meríteni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy csodálatos barátnőm, aki fejezetenként megkapja a már megírt történetet. Az ő véleménye számomra a legfontosabb. Nagyon kritikus, és nem fél megmondani a véleményét nekem. Ezért is imádom. Viszont Az árnyékfalut, még plusz három ember megkapta, akik véleménye szintén nagyon fontos számomra.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ők a kezdetektől támogatnak, és büszkék rám. Elviselik, hogy akkor körülöttem teljesen megszűnik a külvilág, és csakis az írásra koncentrálok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A legújabb könyvem, Az árnyékfalu, május 28-án jelent meg, amely talán eddig a legbrutálisabb könyvem lesz. Vannak terveim erre az évre, de azok még nem publikusak.. Egy biztos, hogy sok-sok történet van a fejemben, amit az olvasóimmal is megszeretnék osztani. És a régi könyvsorozatomat is újra fogom éleszteni. Tehát kedves olvasóim, nem hagylak titeket cserben.

 

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Selena B. Lowell szerzői oldala

 

Beleolvasó. Farkas Bíborka: Druidaösvény (Az Istenek akarata 1.) - ("– Ugyan, minek nekem ez a kis csirke? Nem tud ez semmit, csak enni meg szökdösni! Különben is, az érettebb asszonyokat szeretem. Jó lesz ez Anicetosnak! Csendben elsírtam magam. A Mester rántott egyet a kötélen, hogy üljek le. Összekuporodtam a földön, szipogva próbáltam visszanyelni a könnyeimet. Most már értettem, miért mondta Connor, hogy ne ijedjek meg, ha nagyon másnak látom." )

Farkas Bíborka: Druidaösvény című könyvéből is hoztam utolsó részletet. Ha tetszettek nektek a részletek a bejegyzés alatt megtalálhatjátok a kiadó linkjét, ahol megtudjátok venni.

 Korábbi részletek:

Beleolvasó 1.rész 

Beleolvasó 2.rész

Beleolvasó 3.rész

 

 Farkas Bíborka:
Druidaösvény
(Az Istenek akarata 1.)

 

Tartalom:

Az ​ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom. 
A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés. 
Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében? 
A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

ENGEDÉLYEL
UTOLSÓ RÉSZLET

 

– Ugyan, minek nekem ez a kis csirke? Nem tud ez semmit, csak enni meg szökdösni! Különben is, az érettebb asszonyokat szeretem. Jó lesz ez Anicetosnak!
Csendben elsírtam magam. A Mester rántott egyet a kötélen, hogy üljek le. Összekuporodtam a földön, szipogva próbáltam visszanyelni a könnyeimet. Most már értettem, miért mondta Connor, hogy ne ijedjek meg, ha nagyon másnak látom.
A kocsmáros továbbra is engem figyelt.
– Lehet, hogy sokáig várhatsz, látó uram, mire Anicetost kiereszti az uraság egy kupa borra. Nem lenne egyszerűbb, ha nekem adnád el a rabszolgádat?
– Nem lehet, adósság fejében hoztam neki– rázta fejét makacsul a Mester. – Tehát a gazda itthon van? Nem menekült el Londiniumba, mint az asszonyod?
– Ment volna, de a lánya beteg lett. Meg volt őrülve amiatt, hogy az utolsó gyerekét is elveszíti. Ez volt három napja. Azóta senki sem jött elő az udvarházból.
– Meg tudod mondani, miből látszik, hogy valaki elkapta ezt a nyavalyát?
– Hát hogyne! Volt, aki itt patkolt el, ennél az asztalnál fél nap alatt! Először csak köhécselnek, aztán forróak lesznek, mint a tűz. A képüket ellepik a vörös foltok, őrjöngve vakaródznak, a torkukhoz kapkodnak, és már ki is szenvedtek.
Láttam, hogy Connor nagy levegőt vesz.
– Ezt a betegséget ismerem – jelentette ki. – És talán meg is tudom gyógyítani! Nem fogok itt várakozni hiába! Bemegyek a birtokra, megnézem az uraság lányát!
– Talán be sem engednek. A gazda nem látja szívesen a helybeli gyógyítókat.
– Szólhatnál az érdekemben a kapunál! Cserébe bevinném Anicetosnak a borát, és kifelé menet elhoznám tőle a pénzedet.
A kocsmáros megvakarta állán a sarjadó borostát.
– Nem hangzik rosszul…
– Nem hát! Mindenki jól jár, te is, én is, tán még az uraság is.
Így történt, hogy néhány perc múlva egy unott kapus rabszolga dugta Connor orra alá a markát, aprópénzre várva. A Mester Seianusnak is adott, esküdözve, hogy még ma meghozza a rabszolga-felügyelő elmaradását. Aztán csikorogva húzódott félre a kapun a nagy retesz, hogy megnyíljon előttünk a Gratianus-birtok kapuja…

Ha tetszett ez a kis részlet, a könyvet, itt tudod megrendelni:

 Pergamen Libro Kiadó

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hatalom köve - ("Olivia a kocsmában lévő összes szempár kíséretében hagyta el az ivót. Kilépett a friss levegőre, teleszívta azzal tüdejét, és hagyta, hogy az egész lényét átjárja a holdsugár. Abban a pillanatban tetszett neki először az az élénk, fényes, színkavalkádos, hangos város, ahol valamifajta csoda folytán találta magát. ")

Aurora Lewis Turner: A hatalom köve című könyvéhez is az utolsó részletét hoztam el nektek. Itt is megadom az előző részeket, hogy újra olvashassátok. De ha tetszettek a részletek, és egyben olvasnátok el az Olvasnimenő oldalán, megrendelhetitek. 

 

Az eddigi részek:

1.

2.

3.

4.  

 

 Aurora Lewis Turner:
A hatalom köve

 

Tartalom:

Egykor öt királyság uralkodott a Kontinensen. A középső, Norma volt mindig is a leghatalmasabb. Annak hercegnője, Olivia egy sötét titkot rejteget; egy átok miatt akaratlanul is ártatlan emberek vére tapad kezéhez. Annak megtörése céljából egy nem mindennapi utazásra indul, s rájön; az általa ismert emberi világ mögött rejtőzik egy másik tele mágikus lénnyel, szörnyekkel és varázslattal. Vajon sikerrel jár? Meddig tudja titkolni Vincent, a szörnyvadász elől kilétét és véres múltját? Normából való távozásával elindul a harc a hatalomért. Ekkor még nem is sejti, hogy milyen fontos szerepe van ebben, s hogy a szíve nem egy egyszerű emberi szív csupán... 

 

ENGEDÉLLYEL
UTOLSÓ RÉSZLET

 

– Na, ilyen az igaz szerelem! Ilyen az én nőm, tiszta tűz, tiszta szeszély! – mosolygott Gusztáv, mintha csupán egy szerelmes kisfiú lenne. – Gabriella csak az enyém, soha senki más nem érintheti! Ha megtenné, kettéhasítanám a kardoddal.

– A kard... – próbált a tárgyra térni Vincent, amíg még a jócskán ittas férfi tudott koncentrálni. – A helyzet az, hogy vissza kell adnod Gladiót.

– Hogy mi? – kelt ki magából a rabló, aki látszólag alig állt a lábán. – Tisztességes játékban nyertem el tőled. Gladió az enyém!

Ebben a pillanatban elcsöndesedett az egész kocsma, majd egy igencsak jellegzetes zaj töltötte be a termet, ugyanis az összes ember abbahagyta az ivást és kardot rántott, amelyet minden teketóriázás nélkül készek voltak beleszúrni Vincentbe. Olivia érezte az adrenalint végigszáguldani az erein, amely egyre gyorsabb ütemre késztette a szívverését.

– Hogy akarsz elbánni velünk kard nélkül, a becsületed nélkül, minden nélkül? – nevetett bele Gusztáv a kocsma csöndjébe. – Neked semmid nincs!

– Ezt azért nem mondanám – rázta a fejét a férfi, majd a mellénye alól előkapott két kést, melyet egyenesen a Gusztáv mögött álló két fegyveres férfi homlokához vágott. Azok abban a pillanatban szörnyet haltak, hogy a penge átszáguldott a koponyájukon. Vincent nyúlt volna már a következő késért, miközben megérzett egy csendesítő érintést a könyökén.

– Hagyd! – hatolt Olivia hangja Vincent fülébe. – Elvégre ezért hoztál engem, vagy nem?

Vincent karja megfeszült, de aztán nem nyúlt a következő késekért, ehelyett hagyta, hogy Olivia közelebb lépjen az emberei miatt sopánkodó Gusztávhoz.

– Miért kellett ez? Olyan nehéz jó munkaerőt találni!

– Szükségünk van Gladióra – mondta Olivia, miközben Gusztáv felemelte a fejét és a lány arcába nézett. Az kihúzta magát, majd a tenyerét előrenyújtotta a kardot kérve. Olyan testtartást vett fel, amilyennel még nem találkozott a rabló. Az egész lányból áradt a méltóság, és valami furcsa erő, ami arra sarkallta őt, hogy előhúzza az asztal alól az ezüstösen csillogó kardot, majd azt a lány kezébe helyezze.

– Itt van, vigyétek! – felelte Gusztáv megbabonázva, majd a fekete hajú, kék szemű férfire vetette tekintetét – De aztán ne kerülj újra a szemem elé, Vincent!

Olivia egy büszke mosollyal megköszönte a kardot, amit alig bírt el. A kezei a kard súlya miatt elernyedtek, majd leestek, mire a kard beleállt a padlóba.

– Innentől viszem én! – mondta Vincent, majd elvette a lánytól a fegyvert és a dereka köré kötötte azt. A férfi kék szemeivel újra méregetni kezdte a lányt, hiszen nem értette, hogy miként érhette el azt egy egyszerű kéréssel, hogy a rablóvezér átadjon neki egy igencsak értékes kincset.

 

Olivia a kocsmában lévő összes szempár kíséretében hagyta el az ivót. Kilépett a friss levegőre, teleszívta azzal tüdejét, és hagyta, hogy az egész lényét átjárja a holdsugár. Abban a pillanatban tetszett neki először az az élénk, fényes, színkavalkádos, hangos város, ahol valamifajta csoda folytán találta magát. Vincent hangja zökkentette ki őt gondolataiból:

– Ezt meg hogy csináltad?

– Egyszerűen csak kérnem kellett – rántotta meg a vállát a lány.

– Na, persze – fürkészte őt  továbbra is kék tekintetével a férfi, de aztán nem feszegette a témát, helyette a kardjával egy közeli kocsma felé mutatott és ennyit mondott:

– Itt maradunk éjszakára! – Olivia nem ellenkezett, követte Vincentet, hiszen mindketten tudták, hogy a lány már teljesítette ígéretét, itt volt az ideje annak, hogy a férfi is állja a szavát.

 

◊◊◊

 

Olivia hamarosan egy szobában találta magát, ahol nem volt semmi, csupán egy ágy, valamint a falakon átszűrődő mindenféle zaj. Még egy függöny, vagy spaletta sem állt a rendelkezésére, amivel kizárhatta volna az ereszkedőben lévő Hold fényét. Rosszul aludt aznap éjjel, sokat forgolódott, a történtek pedig sok rémképpel töltötték meg elméjét. Egyik pillanatban felijedt, felült az ágyán, majd tekintete ismét rávándorolt az ablakán benéző égitestre. Felsóhajtott, majd elindult, hogy a szobáját elhagyva megkeresse a mellékhelyiséget, de nem jutott messzire.

          Tudta, hogy a mellette lévő szoba volt Vincenté, onnét pedig furcsa zajok szűrődtek ki. A lány egy pillanatig ott állt a fából készült, hosszú folyosón, ahonnét mindenfelé szobák nyíltak. Egyik szoba hangosabbnak bizonyult a másiknál, hiszen hajnalig tartott a tivornya. A lány persze nem sokat tudhatott erről, de nem is érdekelte őt mindez. Egyedül Vincent szobája keltette fel az érdeklődését.

Közelebb lépett hozzá, de aztán észrevette, hogy az ajtó zárva volt. A kíváncsisága viszont nem változott, ezért lehajolt, hogy a kulcslyukon keresztül tudakolja meg, hogy mi történt a helyiségben. A Hold fénye aznap a barátja volt, hiszen az az ablakon bevilágítva láthatóvá tette a történéseket. Olivia két fehér testet látott az éjszaka homályába gabalyodni. Vincent az ágyán ült hátát a falnak támasztva. Az arcán gyöngyözött a veríték, izmos felsőteste egyértelműen látszódott a holdfényben. A szeme csukva maradt, hiszen a gondolataival és erős kezeivel elkalandozott azon test minden egyes szegletén, amely szétvetett lábakkal ült rajta. A lány egyértelműen látta a nő hátát, barna hajzuhatagát, testének ütemes rezdüléseit. Vincent húsába vájta hosszú ujjait, amint teret kapott testében az élvezet. Egy vékonyka takaró hullott a derekára ezzel eltakarva a lány elől a formás fenekét. Vincent elveszett a nő kebleiben, szorosan magához vonta azokat, miközben ajkaival kényeztette a nő minden porcikáját.

Olivia érezte, hogy mennie kellene, de valami még mindig marasztalta őt. Tudni akarta, hogy mégis ki lehetett az a nő. Mintha csak meghallották volna a gondolatait, Vincent erős kezeivel felemelte, majd végigvetette a kéjtől elaléló hölgyet az ágyon. A barna hajzuhatagra hullott annak feje, amitől a kulcslyukon át leső lány egyértelműen felismerte Gabriellát, a rablóvezér feleségét. Vincent teste ránehezedett a hölgyre, ajkai megtalálták annak nyakát, miközben erős ujjai a nő csípőjére hulltak, leszorították azt, majd azzal a mozdulattal újra ütemes ringásba kezdett a két test. Olivia újra érezte az adrenalint az ereiben száguldani, hiszen jól tudta, hogy mire számíthatnak, ha Gusztáv rájön erre.

Felegyenesedett, és ezzel magára hagyta a párt. Amint viszont megfordult, kettő  tagbaszakadt rablóval találta magát szemben a folyosón. A rablók egy pillanat alatt beérték a lányt, aki ellépett Vincent ajtajától, így riadt tekintete a két nagydarab martalócra tévedt.

– Hé! – szólt rá az egyik. – Nem láttad Gabriellát? Gusztáv kettéhasít minket, ha nem lesz meg hajnalra.

– Nem – rázta a fejét a lány, majd kihúzta a hátát és nyugalmat erőltetve magára igyekezett nem ránézni Vincent szobájának ajtajára. Megköszörülte a torkát, és ennyit mondott:

– Menjenek le a kocsmába! Hátha ott mulat a többiekkel – felelte Olivia, akinek egy része legszívesebben elárulta volna az ajtó mögött szeretkező párost, de mégsem vitte rá őt a lélek. Nem akart Vincentnek gondot okozni. Azt hitte, hogy úgysem fogják elhinni ezt a martalócok, de aztán az egyik intett a fejével a másiknak, megfordultak és elhagyták a folyosót. Olivia tüdejéből egy zaklatott sóhajt tört fel, hiszen megkönnyebbülve konstatálta, hogy egyedül maradt a kihalt folyosón.

 

Miután a lány visszatért a szobájába, nem tudott aludni. Folyton azok a képek kísértették őt, amiket a kulcslyukon keresztül látott. Az ajkába harapott, erőltette az alvást. Éppen elbóbiskolt volna, amikor valaki berontott a szobájába. Homályos tekintetén keresztül egyértelműen látta Vincent fehér testét szellemként besuhanni oda. A férfi félmeztelen volt, így a lány egyértelműen láthatta az erős, izmos karokat, a kockás hasat, a széles hátat. A férfi nadrágján ott lógott felerősítve Gladió, a kard és az úti köveket tartalmazó kis szütyő. Egy pillanat alatt kirántotta Oliviát az ágyából, majd sietve húzta maga után a lányt, miközben ennyit mondott:

– Mielőbb el kell húznunk a csíkot! Sietnünk kell!

Olivia továbbra sem értett semmit, de valami azt súgta neki, hogy nem is szükséges gondolkoznia a történteken, elég, ha követi Vincentet, az bárhová is vezeti őt.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

 

Olvasnimenő

Moly

Aurora Lewis Turner írói oldala

 

Beleolvasó Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) - ("– Mi jön most? Engem is le fogsz vetkőztetni? – Mosolygott. – Nem hoztam magammal pizsamát. – Még szerencse! – csattant fel egy szűk mosollyal arcán a férfi, aki visszagondolt a lány hálóruhájára.")

 Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből hozok újabb részletet. Ez sajnos az utolsó részt hoztam belőle, remélem tetszett nektek, amiket eddig hoztam. Így az előző részeket is beteszem ide, hogy újra elolvashatjátok vagy meg is rendelhetitek a könyvet az Olvasnimenő oldalán.

 

1.

2.

3.

4.

 

 Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)

 

Tartalom:

 Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

ENGEDÉLLYEL
UTOLSÓ RÉSZLET

 

– A helyetekben a kalózokat választanám.
– Hogy kiket? – kérdezte Auróra értetlenül, mire Lloyd felsóhajtott, és Jango szavába vágva kijelentette:
– Embercsempészek, akik a magunkfajtát szállítják át jó pénzért a hat bolygó egyikére, hogy azok ott a maguk módján próbáljanak boldogulni. – A következő pillanatban elnyomta a cigarettáját, Jango felé fordult, és megkérdezte tőle:
– Van sejtésed arról, hogy hol találjuk őket?
– Jó pénzért a biztosat is megmondom.
– Mennyit kérsz? – sóhajtotta Lloyd, miközben egy újabb cigarettára gyújtott.
– Kétszáz elég lesz – helyeselt Jango tettetett szerénységgel, mire a férfi leszámolta neki a kért összeget, ettől pedig megeredt annak a nyelve.
– A tizenhármas dokk az övék a kikötőben. Ott szokták lebonyolítani az üzletet.
– Kösz az infót – szólt gúnyosan Lloyd, mire megveregette Jango hátát, amitől a férfi előregörnyedt, mivel régi barátja nem kímélte őt. Amint ezzel megvoltak, Lloyd a félig fáradt, félig ittas társaság felé bökött, majd megjegyezte:
– Útra kell kelnünk.
– Maradjatok itt, és pihenjetek egyet! – ajánlotta Jango. – Ti újabb kétszázért kaphattok egy szobát, ahol meghúzhatjátok magatokat egy darabig! Ez kedvezményes ajánlat.
– Ja, nagyon kedvezményes – jelentette ki szarkasztikusan a férfi, majd a tántorgó társaságra vetette tekintetét, végül elfogadva az ajánlatot bólintott egyet, leszámolt újabb kétszer kétszázat, mire meghallotta Jango hangját.
– Öröm veletek üzletelni. Gyertek, adom a kulcsokat! – Erre két termen át vezette a társaságot, mire egy hotelben kötöttek ki, ami tisztának volt mondható, kövezete csillogott, a pultnál pedig egy kedves, fiatal fiú fogadta mosolyogva az érkezőket.
Auróra úgy érezte, hogy nem bírja már tovább, hiszen rogyadoztak a térdei. Így le is heveredett az egyik kanapéra, amíg a többiek a szobákat intézték, és végül megkapták a kulcsokat. Sam odalépett Aurórához, hogy ezzel felkeltse őt. A srác érintésére az meg is mozdult, de nem lehetett bírni vele; akárhogy is próbálkozott a barátja, nem tudta őt felhúzni a kanapéról. Addigra Laura is elhagyta magát, ő pedig a lépcsőre ült, de szemlátomást jobb állapotban volt vörös hajú barátnőjénél. Lloyd ezért odalépett Samhez, és így szólt hozzá:
– Menj, segíts a szöszinek! Én felviszem őt.
– Boldogulok vele! – igyekezett Sam Lloyd tudomására adni azt, hogy ő maga is fel tudja juttatni a lányt a szobájába, de némi próbálkozás után láthatóvá vált, hogy nem bírt vele. Ezért aztán Lloyd egy határozott mozdulattal állította arrébb a srácot, majd a karjaiba vette Aurórát, és úgy caplatott fel vele a lépcsőn, mintha mindig is ezt csinálta volna. Eközben Laura átkarolta Sam nyakát, majd botladozva követték őket.
Két szobát vettek ki; egyet a lányoknak, egyet pedig a fiúknak. Lloyd könnyebben boldogult Aurórával, mint Sam Laurával, így azok előbb is értek oda a szobához, a férfi nyitotta ki a lányszoba ajtaját, aztán megpróbálta lefektetni Aurórát a bent lévő ágyak egyikére. A lány viszont nem hagyta magát, hiszen ismét Lloyd zöld tekintetébe révedve találta magát, miközben egy részeg mosollyal arcán megkérdezte:
– Mi jön most? Engem is le fogsz vetkőztetni? – Mosolygott. – Nem hoztam magammal pizsamát.
– Még szerencse! – csattant fel egy szűk mosollyal arcán a férfi, aki visszagondolt a lány hálóruhájára. A következő pillanatban az ágyon ülő Auróra közelebb intette magához a férfit. Az ennek hatására leguggolt elé, hogy a szemébe nézzen, mire várta, hogy a lány megszólaljon. Az akadozva kérdezte tőle:
– Kettesben vagyunk. Nekem megmondhatod, hogy mi történt ma abban a szobában!
– Megmondhatnám… – mosolygott továbbra is ártatlanul a férfi, de aztán heccelődve hozzátette –, de akkor meg kellene, hogy öljelek. Azt pedig egyikünk sem akarná. – Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó, amiben megjelent Sam Laurát cipelve, viszont Auróra nem vett róluk tudomást, ő csak a zöld szemű férfit látta.
– Lloyd? – kérdezte, így az kénytelen volt újra a lány felé fordítani tekintetét.
– Mondd!
– Ma egész jól szerepeltél.
– Most aludj! – bírta rá a vörös hajú lányt arra, hogy lefeküdjön az ágyra, így betakarta őt, miközben Sam ugyanúgy tett Laurával. A két férfi egyszerre távozott a lányok szobájából, csakhogy Lloyd nem aludni ment. Egyáltalán nem érezte magát álmosnak, így oda sem nézve Samre bökte ki:
– A bárban leszek. – Ezzel magára hagyta a fiút, aki olyannyira álmosnak tűnt, hogy alig tudott állni a lábán. Addigra pedig már rég az igazak álmát aludta, amire Lloyd megjelent a szobájukban, és rávetette magát a neki szánt, sarokban álló ágyra.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

Komlós Kinga: Csábító alku (Eszement alkuk sorozat 2.) - ("Továbbra is nagy kedvenc lesz ez a sorozat, és az írónő. Mondhatom, hogy fergetegesre sikeredett a második rész. Köszönöm Komlós Kingának az élményt. Imádom, ahogy ír. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Komlós Kingának, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam a könyvét a Csábító alku (Eszement alkuk sorozat 2.) című kötetét. Az elsőt szerettem olvasni, de ezt egyenesen imádtam. Már most alig várom, hogy elolvassam a befejező kötetét.

 

 Komlós Kinga:
Csábító alku
(Eszement alkuk sorozat 2.)

Tartalom:

Kimberly ​King talpraesett, optimista és bájos teremtés. A maga könnyed humorával, és néha gyermeki viselkedésével mindenki hamar a szívébe zárja, egyszerűen nem lehet őt nem szeretni. Ám, amikor az új munkahelyére bekerül, az egoista főnöke, Oliver, egy eltaposásra váró féregként bánik vele. Ekkor teljesen megfordul vele a világ. Minden reggel remegő lábakkal és liftező gyomorral indul az irodába, tartva attól, hogy aznap éppen milyen megaláztatások várnak rá. Mindenáron meg akarja tartani ezt az állást, de néha már úgy érzi, feladja, amikor is barátnője, Catherine javaslatára elhatározza, hogy megpróbálja elcsábítani a főnökét, és ezzel kezdetét veszi a Csábító alku…

Igen ám, de mi történik akkor, ha Kim a saját maga csapdájába esik, és beleszeret a főnökébe? Vagy mindez csak azért történik, mert mindenáron nyerni akar? És vajon ez a szerelem viszonzásra talál? Ráadásul a helyzet annál inkább bonyolódik, minél jobban megismeri Olivert, miközben újabb titkok bukkannak felszínre a soha nem alvó városban…

 

Véleményem
5/5

Áhh, ez elképesztően jó történet. Megint.
Megint. Továbbra is nagy kedvenc lesz ez a sorozat, és az írónő. Mondhatom, hogy fergetegesre sikeredett a második rész.
Köszönöm Komlós Kingának az élményt. Imádom, ahogy ír.
Kimberly és Oliver kapcsolata nem kimondottan indult jónak, de rossznak sem. Imádtam a szócsatáikat, ahogy oda visszaadogatták egyik sértést, a másik után. Jól szórakoztam rajtuk.
Mindig vártam, hogy vajon melyikük tudd nagyobbat mondani a másikra. Olyan jó volt, szurkoltam, hogy végre valahára összejöjjenek. Igazán érdekes páros lennének annyi szent.
Név választás se semmi, amiket Kim kitalál Oliverre, Mr. Nagyokos, Főnök, Mr. Fasiszta többek között. Imádtam ezeket, a neveket, jókat kuncogtam. Kíváncsi lettem volna vajon ehhez mit szólna, szerintem nem repesett volna az örömtől.
Catherine-t jó volt újra olvasni, na meg Vincent, is említve volt. Az ő párosukra is rettentően kíváncsian várom már, hogy hogyan alakul az ő sorsuk, mi lehet velük…
Hatalmas élmény volt olvasni ezt a könyvet. Szórakoztató, humoros, vicces igazi romantikus. Csak az a függővég… Ne lett volna. Most rághatom a körmöm, hogy mi lesz Kimmel és Olivérrel. Reménykedhetem, hogy nem kell sokáig várnom.
De, ahogy lenni szokott hiába jó minden, ha két ellenlábas belelóg a kapcsolatukba. Tom és Heather, vajon mire készülnek? Olivérnek milyen titkai lehetnek? Mi történik a következő regényben? Ésatöbbi… Csomó kérdésem van velük kapcsolatban és remélem, hogy a következő kötetben kiderülnek.
Remélem lesz következő ötlete az írónőnek, mert adnék egyet. Mondjuk Danielről írhatna egy önálló kis mesét. Oliver tesóját bírom, nem lenne rossz, ha neki is lehetne önálló története. Akkor nem piszkálná folyton a testvérét.

Mindenesetre ajánlom az olvasóimnak vicces, romantikus és szórakoztató könyvet. Megéri elolvasni. Hálásan köszönöm az élményt, egy este alatt kiolvastam.

 A könyvet itt tudod megvenni:

Komlós Kinga Szerzői oldala

Gyémántfelhő Kiadó