Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Baróthy Borbála írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről.
Az írónőnek, eddig három e-könyve jelent meg Napos oldalad, Piper és Kártyák kiterítve címmel. Hamarosan az Első Szó Kiadó gondozásában fog megjelenni Veled (nem) élem túl
című könyv és megjelent 2024-ben, a Jaffa Kiadó gondozásában Kacat konyhája című könyve is.
A Napos oldalad, Piper és Kártyák kiterítve és az új kötet Veled (nem)
elem túl címmel
sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Mind a három regény egy korábbi regényem, a húszas éveim legelején
írtam őket, van, amelyiket pedig 18-19 évesen. Kezdetben ezek wattpad-regények
voltak, aztán - leginkább az olvasóim kedvéért - megjelentek nyomtatásban egy
kisebb, induló kiadónál. Ezt az utóbbit azóta megbántam. Én magam még nem
tudtam, hogy zajlik a kiadás menete, nem értettem hozzá, és sajnos azt kell
mondanom, az a kiadó sem volt a helyzet magaslatán, így a könyvek szerkesztés
nélkül lettek kinyomtatva, ami hatalmas hiba volt. Most, évekkel később is
kapok minden hónapban üzenetet olvasóimtól, hogy keresik a könyveimet, és végre
megint volt időm, és költségkeretem arra, hogy újra életet leheljek a
regényekbe. Kerítettem magamnak egy szerkesztőt, és egy grafikust, akikkel
közösen mind a három - illetve most már mind a négy regénynek új életet adtunk:
Javítva lettek, sok minden átírásra került bennük, vannak bennük teljesen új
részek is. És persze mindegyik kapott egy teljesen új köntöst is, a
grafikusomnak köszönhetően.
A legtöbb kutatómunkát egyébként a Napos oldalad és a Kártyák
kiterítve igényelte, a helyszínek miatt leginkább. A Napos oldaladnál bele
kellett ásnom magam a katonai létesítmények rejtelmeibe, a rangsorozásba, a
fegyverhasználatba. A Kártyák kiterítve megírása közben rengeteget bújtam az
Egyesült Államok térképét, a maffia szervezetekről szóló históriákat, és az
önvédelem formáit. Persze a Piper is igényelt kutatómunkát, de mivel az
gyakorlatilag a Piroska és a Farkas egy modern újragondolása, ezért könnyebben
ment, leginkább a boszorkány praktikákban kellett olvasgatnom, de mivel ez a
téma alapvetően is közel áll hozzám, ezért nem volt nehéz dolgom.
A Veled (nem) élem túl, régen egyébként Váratlan Vonzalomként jelent
meg. Én az új címét sokkal jobban szeretem. Szintén sokat kellett bújnom az
Egyesült Államok térképét, és túlélési stratégiákat, kiránduló útvonalakat. De
ez sem volt olyan nehéz feladat, mint a feljebb említett két regény esetében.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Fele-fele arányban általában. A
Kártyák kiterítve, a Napos Oldalad és a Veled (nem) élem túl valós helyszínen,
„halandó” szereplőkkel, létező világban játszódnak, persze ezekben is vannak
olyan elemek, amik a valóságban nem lennének annyira hitelesek, de hát ez a
szépsége az írásnak.
A Piper részben valóságos
világban játszódik, erősen fantasy elemekkel. Maga a város is kitalálta, ahol
főszereplőink élnek, és mindkét főszereplő emberfeletti képességekkel
rendelkezik.
Ezzel szemben a legújabb regényem
egy high-fantasy, ez már teljes világépítést igényelt, semmi valóságos nincsen
benne. A címét még nem árulom el, de már gőzerővel dolgozunk rajta, jelenleg
egy kiadónál van a kézirat. Ezzel párhuzamosan elkezdtem dolgozni egy dark
romance trilógián is, ahol szintén helyet kapnak fantasy (leginkább boszorkány)
elemek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nagyjából, ahogy megtanultam
leírni a nevemet. Amióta tudok írni, naplót vezetek. Ebből következik pedig,
hogy életem során legalább 20-25 naplót írtam tele eddig. Ez pedig a
hagyományos értelemben vezetett naplókra vonatkozik, ugyanis szinte mindenre van
egy külön naplóm. Határidő napló, álomnapló, motivációs napló, manifesztációs
napló, önismereti napló. Stb.
Az első befejezett történetem egy
fanfiction volt, egy magyar fiú bandáról. Ezután következtek a regények, a
Napos oldalad, az (akkori nevén) Váratlan Vonzalom, a Kártyák kiterítve, és a
Piper. Ezután következett egy pár éves írói blokk, amikor nem írtam semmit. Az
törte meg ezt a blokkot, hogy lett egy kiskutyám, Kacat, aki a social mediában
lett igen ismert. A Jaffa kiadó adta ki a kutyabarát receptkönyvemet, ’Kacat
konyhája’ néven, ami hatalmas löketet adott az újbóli folytatáshoz, és hogy
újra magamra találjak, mint író.
Hozzá kell tenni, hogy magát az
írást sosem hagytam fel teljesen. Jelenleg is újságíróként dolgozom.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
A két legújabb regényem, a
high-fantasy és a dark romance új zsánerek számomra és kihívás is, de
elképesztően élvezem. Nehéz elképzelnem azonban, hogy romantika nélkül írok meg
egy könyvet, mert ez mindig fókuszban volt a regényeimben (kivétel persze a
Kacat konyhája), azonban nem zárom ki, mert például a pszichológia-thriller és
horror regények is nagy kedvenceim.
Kb. fél éve elkezdtem írni egy
igaz történetes pszichológiai-önismereti könyvet írni, egy engem ért elég kemény
megpróbáltatásról, ami a netes jelenlétemhez az influenszer léthez kapcsolódik.
Nagyon nehéz megírni, ezért lassan haladok vele, egy ideje félre is tettem,
mert végre helyre jöttem lelkileg, de abszolút nincs elvetve, feltett
szándékom, hogy befejezem és nyomtatásban is megjelentetem. A címét elárulom:
Ne foglalkozz vele!
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Leginkább megkönnyebbülést,
izgatottságot érzek egy-egy befejezett kéziratkor, úgy érzem rögtön meg akarom
mutatni a világnak. Igazi büszkeséget azonban csak akkor szoktam érezni, ha
valamilyen formában meg tud jelenni az adott kézirat.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem
gondolkodtál-e, hogy legyen?
Jelenleg nincs írói álnevem, az
új regényeimen már a ’Borbála A. Baróthy’ nevet használom, utalva az új vezetéknevemre, amit az esküvömkor vettem
fel és azért ilyen formában, mert azt érzem, hogy pozitív hatással van a
marketingre, ha minél nemzetközibb egy író neve.
Régen használtam az ’April’
álnevet a profiljaimhoz, tiktokon még most is ’kedvesapril’ a felhasználó nevem
(érdekesség, hogy a Kártyák kiterítve főszereplőjét is így hívják) régen
gondolkodtam rajta, hogy álnéven írjak, de mindenki mindig azt mondta, hogy
olyan szép és különleges nevem van, hogy igazán kár lenne helyette álnevet
választani. Ezt ma már én is így gondolom.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mindig is romantikus történeteket
írtam, igen, ez illik leginkább hozzám.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Erre nehéz válaszolni, mert nem
tudom pontosan körülhatárolni, hogy melyik érzem „elsőnek”. Először a Váratlan
Vonzalom jelent meg nyomtatásban, de mint említettem egy kis, kezdő (és
személyes véleményem, hogy felkészületlen) kiadónál jelent meg, és bár örültem
neki, és minden ismerősöm odáig volt, már akkor is éreztem, hogy ez azért nem
az igazi így. Sokáig arra gondoltam, akkor fogom először igazán írónak érezni
magam, ha egy kiadó köt velem olyan szerződést, amiben vállalják a kiadás
költségeit és országos terjesztésbe adják a könyvemet. Ez a Kacat konyhájával
meg is történt és bár elképesztően büszke vagyok és hatalmas dolognak tartom,
hogy az országban bármelyik könyvesboltba bemegy az ember, megtalálja a
könyvemet, és még fizetnem sem kellett ezért, ez még sem egy romantikus regény,
ami az én igazi zsánerem. Minden megjelenés, beleértve az új köntösben
megjelent e-könyveket, egy büszkeség és egy újabb lépcsőfok. De az igazi célom,
hogy azt elérjem, mint a Kacat konyhájával, csak az egyik romantikus
regényemmel.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Mikor hogy. Szeretek mindent
megtervezni tudatosan, de az első négy könyvemet teljesen impulzívan írtam.
Egyszer csak jött az ihlet, leültem a laptopom elé, és órákig fel sem álltam. A
Kacat konyhája elképesztő tervezést igényelt, és a két új regényemhez is most
már használok külön füzetet, fájlokat, pinterestet boardot az ötletekhez, a
történet vezetéshez, az előre kitalált párbeszédekhez, a karakter követéshez. Ez
régen nem volt jellemző rám, de most már nem is tudnák máshogy írni.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Mindig vannak kedvenc jeleneteim,
ezek olvasom újra a legtöbbször. Általában a párbeszédek közt vannak ezek a
kedvenc jelenetek. Az új high fantasyban és a dark romanceban amit írok
(mindkettő sorozat) már sokszor van nagyon nehéz dolgom a világépítés és az
egymásra épülő történetszálak miatt.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Klisének hangzik, de sokszor
álmomban jön az ötlet. Én mindig is alvászavaros voltam, képes vagyok a tudatos
álmodásra is és alvási paralízisben is részem volt nem egyszer. Egy éjszaka
alatt akár 4-5 álmomra is emlékszem élénken. Az új dark romance egy ilyen
álomból született például. Az első négy regényemet valós események/emlékek
ihlették, vagy legalábbis az ötletet valós történések adták, de a többi ezzel
kapcsolatban legyen az én titkom.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A két legközelebbi barátnőm. Ők
mindig lelkesen olvassák el az új fejezeteket, és adnak visszajelzést,
ötleteket, segítenek, ha elakadok valamiben. Gyakorlatilag ők a bétáim.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Ez nálam valahogy mindig is ott
lógott a levegőben, így talán „várták” is. De természetesen nagyon büszkék rám,
eddig a családban én vagyok az egyedüli író, amit nagyon élvezek.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Stay tuned. Úgy érzem, még rengeteg történet van a tarsolyomban, és alig várom, hogy
olvashassátok őket.
A.Baróthy Borbála Írói oldala
A.Baróthy Borbála instagram