Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kelemen Luci - ("Ha gyerekként szeretted a Momo-t vagy a Végtelen történetet, és szoktál arra gondolni, bárcsak felnőttek volna veled ezek a könyvek, otthon fogod érezni magad a világomban.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, Kelemen Luci íróval készül egy interjú, mely nemrég jelent meg Szivárványpitypang című novellás kötet, mely 18 novellát tartalmaz.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Budapesten élek, a 32 felé csordogálok. Az írás régi útitársam, hivatásosan is hasonlókkal foglalkozom. Most ütöttem meg azt a mércét, amit közönségre méltónak érzek. Néha elkövetem azt a hibát, hogy elmegyek egy sakkversenyre. Írnom kéne inkább helyette!

Hány éves kortól ajánlod a Szivárványpitypang novellásköteted?

Felnőtt-irodalom, de remélem, ugyanazt a csillogást idézi vissza az olvasók szemében, mint a régi meseélmények. Ha gyerekként szeretted a Momo-t vagy a Végtelen történetet, és szoktál arra gondolni, bárcsak felnőttek volna veled ezek a könyvek, otthon fogod érezni magad a világomban.

Kicsit komolyabb, kicsit furcsább Rejtő Jenő – de ha Harry Potter nagykorú unokatestvérét keresed Budapest utcáin, a Szivárványpitypangot akkor is biztosan szeretni fogod.

Egy-egy novellás történet mennyi ideig tart meg írni?

Volt, ami két évbe tellett, volt, ami két napba. Én is változtam, a történetek is.

Miért pont novellák?

Széles skálát, sok színt, izgalmas sokféleséget szerettem volna bemutatni a debüt kötetemben. Egymás mellett áll az Élet Filmstúdió forgatókönyveket olvasó vad angyala és a financiális hüpszikétől félő rózsadombi idős hölgy. Az egyik a világ összes emberére frászt hoz, a másik meg retteg a LEVÉLtől a konyhaasztalán. És hányan vannak még, hányféle történetben! Regényekre még van időm.

Ha valaki novellát szeretne, hogyan álljon neki? Mit tanácsolsz?

Ismerd fel a korlátokat! Kevés időd van, kevés helyed, hogy maradandót alkoss. Ami egy regényben hosszas leírás, az egy novellában maximum egy gondolatfolt. 

Több zsánerben íródó novellák, melyik a kedvenced? 

Tizennyolc gyermek közül nehéz választani. Mindet másért szeretem nagyon. A legnagyobb ötletek a Halasztott halálokban vannak, a legjobb emberek az Exklusávban. Azt mondják, a Fagyis bácsin szoktak sírni. Gondolom, az jó dolog.

Miért pont Szivárványpitypang a címe?

Kötetszinten azért, mert sok színes és szokatlant ötletet fújok vele szerteszét most a világba, és ahogy a pitypang, én is csak reménykedni tudok, hogy a jövőben termékeny talajra hullanak a szürke beton helyett. Hogy a címadó novellában mit művelnek a szivárványpitypangok, és mi köze ehhez a varázsdarazsaknak, annak kiderítése már az olvasó feladata.

Miért pont ez az álneved? Ha esetleg nem az, gondolkodtál ezen?

Nem álnév – ha valamit, az anyakönyvezettet érzem annak. Koraszülött voltam, a harmadik trimeszter előtt érkeztem. Úgy nézett ki, nem fogok megmaradni. Édesanyám mellett lesütött szemmel sétáltak el a nővérek az osztályon. Az inkubátorban úgy viselkedtem, mint Lucifer. Ezt nemesítettem egy darabka fénnyé. Emlékeztet, hogy túlélek dolgokat, amiket más nem, és hogy mindent a magam módján csinálok. Sok furcsa kérdés forrása, de olyan kereszt, amit önként és boldogan viselek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon korán. 1999, isaszegi kockaház. Az előszobában ülök a számítógép előtt, le sem ér a lábam a műanyag kerti székről, úgy pötyögök egy. txt fájlba. Regény, fejezetekkel, flashback-jelenetekkel, de a szereplők nevei azért még oda vannak ragasztva kis cetlin a monitor szélére, nehogy elfelejtsem őket. Négy fejezetig jutott akkor, tizenhárom évesen visszatértem hozzá, akkor tízezer szóra duzzadt. Nyilván nem az volt a legelső, de az az első emlékezetes.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Csendes, nyugodt mosoly egy márciusi reggelen. Egymillió szónyi inasoskodás és több mint huszonöt év csendes próbálkozgatása. És végre valami olyan készült el, amivel nem vártam görcsösen a barátok és írótársak megerősítését. Mert egyszerűen csak tudtam, hogy jó.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig is leendő író voltam.  Nem tudsz a barátom lenni, ha ez neked testidegen. A beleszólás talán rossz szó – az írás bányamunka, a sötétben kaparsz ki a körmöddel valamit. Miután a felszínre hozod, kiderül, drágakő-e. A barátok, olvasótársak a fény, akik tudnak ebben segíteni. De nekik csak jó kérdéseik lehetnek, a válaszokat neked kell megtalálnod.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, és nem azért, mert kész van, hanem azért, mert megugrottam a saját mércémet. Perfekcionistának mond mindenki, de szerintem csak igényes vagyok. De azt hiszem, minden perfekcionista ezt mondja magáról.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Maradjanak nyitottak és kíváncsiak! Csak így lehet csodákra bukkanni.

Egy friss adalék, a könyve megjelenése óta megjelent két novellája a Defenestration és The Cafe Irreal magazinban, angol nyelven. A novellákat itt tudjátok elolvasni:

Defenestration

The Cafe Irreal

Szivárványpitypang oldal

Magánkiadó Írók Könyvbörzéje

 

Mutasd a könyved!

Vízió Könyvkiadó Egyesület szervezésébe indult útjára Magánkiadó Írók Könyvbörzéje.

Az esemény Budapesten lesz megtartva héten, hétvégén.

2026.05.09-2026.05.10 között

Belváros Közösségi Tér

Budapest, Meleg utca 9.

Eseményen személyesen találkozhatsz írókkal, szerzőkkel és dedikálhatod a kedvenc könyvedet. Sőt van lehetőséged vásárlásra is a helyszínen.

Magánkiadó Írók Könyvbörzéje

José Maria Eça de Queirós: A Maia család – A romantikus élet epizódjai Ide kattintva megtaníthatja a Gmail szolgáltatásnak, hogy ez a beszélgetés fontos

 José Maria Eça de Queirós

A Maia család

A romantikus élet epizódjai

 

Megjelenik május 7-én, a Portugál Nyelv Világnapján!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Fordította: Pál Ferenc

Szerkesztette: L. Varga Péter

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Könyvbemutató az ELTE Portugál Nyelvi és Irodalmi Tanszékén május 7-én, csütörtökön 12.30-tól!

A kötetről 

Egy hanyatló világ ragyogó krónikája – szerelemről, illúziókról és egy család végzetéről.

A Maia család története több mint egy nemzedék sorsa: egy egész korszak tükre. A fiatal, művelt és tehetséges Carlos da Maia előtt minden lehetőség nyitva áll – ám élete hamarosan olyan szenvedélyek és titkok hálójába fonódik, amelyek elől nincs menekvés.

A 19. századi Lisszabon elegáns szalonjai, kávéházai és arisztokrata körei mögött lassú erkölcsi és szellemi hanyatlás húzódik meg. Eça de Queirós finom iróniával és részletgazdag realizmussal rajzolja meg egy társadalom portréját, amely képtelen szembenézni saját gyengeségeivel.

A Maia család egyszerre nagy ívű családregény és éles társadalomkritika, a portugál irodalom egyik legjelentősebb alkotása, amely ma is érvényes kérdéseket tesz fel sorsról, felelősségről és az elvesztegetett lehetőségekről.

Egy történet, amely magával ragad – és nem ereszt.

José Maria Eça de Queirós nagy XIX. századi portugál családregénye Pál Ferenc fordításában jelenik meg.

A könyvet L. Varga Péter szerkesztette, a borítót Szabó Imola Julianna készítette.

 

Részlet a regényből

„Kedélyes és fényűző időszak vette kezdetét, amely, ahogyan Alencar, a ház barátja és a ház asszonyának bizalmasa kijelentette, „csaknem olyan kifinomultan romlott volt, mint Byron költeményei”. Valóban Lisszabon legvidámabb soirée-i voltak: hajnali egykor kezdődtek a pezsgős vacsorák, későig ott ültek a monte mellett, kártyaasztaloknál, élőképeket rendeztek, amelyekben Maria ragyogóan szép volt Helena klasszikus ruháiba vagy Judith komor keleti gyászába öltözve. Szűkebb baráti körében csatlakozott a férfiakhoz, és elszívott egy illatos cigarettát. A biliárdszobában többször felcsattant a taps, amikor egyfalas karambolban legyőzte D. João da Cunhát, a kor nagy játékosát.

Ezekben az egymást követő mulatságokban, amelyeket átjárt a Regeneração korának romantikus érzülete, mindig ott lehetett látni a hallgatag és visszahúzódó Monforte papát magasra kötött nyakkendőjében, ahogy két kezét a háta mögött összekulcsolva behúzódott egy-egy sarokba, vagy megbújt az ablakmélyedésekben, s csak akkor jött elő, amikor valamelyik csepptálcában túlfolyt a viasz – közben önelégült tekintetével, csepegős áhítattal csak a lányát figyelte.

Maria soha nem volt ennyire szép. Az anyaság még tökéletesebb ragyogással ruházta fel őt, és valósággal betöltötte az Arroios-palota magas termeit, belengte sugárzó lényének fényével, amikor szőke Junóként jelent meg, gyémántokkal ékes hajában, meztelen vállának elefántcsont és tejfehérségével, nehéz selymeinek suhogásával. Amikor pedig a reneszánsz hölgyek példáját követve lényét megtestesítő virágot választott, a telt virágú és égővörös tulipán mellett döntött.

Mindenfelé beszéltek kifinomult fényűzéséről, a fehérneműiről, vagyonokat érő csipkéiről. Volt rá módja, a férje gazdag volt, ő pedig gátlás nélkül kifosztotta őt is, akárcsak Monforte papát.

Pedro barátai természetesen odavoltak érte. Alencar fellengzősen „lovagjának és költőjének” nyilvánította magát. Állandó vendége volt az Arroios-palotának, ott rendezte be dolgozószobáját: a nagy termekben zengte el hangzatos kijelentéseit, és a pamlagokon pozőrködött kiszámítottan mélabús testtartással. Mariának ajánlotta (azt hallani kellett volna, mennyire ernyedt, panaszos hangon, milyen elborult, végzetes tekintettel ejtette ki ezt a nevet – MARIA!) annyiszor emlegetett, annyira várt versét, A mártíromság virágát, és a korban divatos, éneklő modorban hangzottak fel a hozzá írt verssorok:

 

Elnéztelek ma éjjel a tündöklő termekben

Hol szenvedélyesen örvénylő szőke fürtjeid…

 

Alencar rajongása ártatlan volt, de a ház többi barátjáról, különösen pedig egyről már az a szóbeszéd járta, hogy szerelmi vallomást tett a kék budoárban, ahol Maria délután háromkor fogadta a látogatóit tulipánokkal teli vázái között; ám a barátnői, még a legélesebb nyelvűek is csak annyit mondhattak, hogy soha nem történt több, mint hogy egy szál rózsát adott valakinek egy ablakmélyedésben, vagy hosszan, merengőn pillantott rá a legyezője mögül. Pedrónak mégis voltak rossz órái. Nem kínozta féltékenység, néha azonban úgy érezte, elege van abból a sok fényűzésből és mulatságból, szerette volna kikergetni a termeiből ezeket az embereket, jó barátaikat, akik olyan odaadással tülekedtek Maria meztelen vállai körül.

Ilyenkor behúzódott egy sarokba, és dühödten rágta a szivarját, a lelkét fájdalmas, kimondhatatlan érzések gyötörték.

Maria mindig felfigyelt rá, ha a férje arca „elfelhősödött”, ahogy mondta. Odafutott hozzá, erősen, határozottan megfogta két kezét:

– Mi van veled, szerelmem? Rossz kedved van?

– Nem, nincs rossz kedvem…

– Akkor nézz rám!

Szép keblével odasimult a férfi melléhez, kezével lassú, meleg cirógatással végigsimogatta a karját csuklójától válláig, majd gyengéd pillantással az ajkát nyújtotta. Pedro hosszan megcsókolta, és ettől teljesen megvigasztalódott.

Ezalatt Afonso da Maia egyszer sem mozdult ki Santa Olávia árnyas fái alól, olyan elfeledve élt ott, mintha sírban nyugodna. Az Arroios-palotában már nem emlegették, hagyták, hadd rágódjon a vadember magában. Pedro néha megkérdezte Vilaça-tól, „hogy van a papa”. Az intéző hírei mindig felbosszantották Mariát: a papa nagyszerűen érezte magát, szerzett egy kiváló francia szakácsot: Santa Oláviában egymást érték a vendégek, Sequeira, André da Ega, Don Diogo Coutinho…

– Az az otromba tuskó jól érzi magát! – mondogatta mérgesen az apjának.

Az öreg rabszolgakereskedő elégedetten dörzsölte a kezét a Santa Oláviából érkező jó hírek hallatán; igazából mindig tartott attól, hogy az a komor és példás életű nemes egyszer megjelenik az Arroios-palotában, és szembe kell vele néznie.

Amikor Maria újabb gyermeknek adott életet, egy kisfiúnak, az Arroios-palotára rátelepedő nyugalomban Pedro előtt megint egyre gyakrabban megjelent a Douro vidékén szomorú elhagyatottságban élő apja képe. Óvatosan megemlítette Mariának a kibékülés lehetőségét, kihasználva a gyermekágyban fekvő kismama gyöngeségét. Nagy volt az öröme, amikor Maria rövid gondolkodás után így válaszolt:

– Azt hiszem, örülnék, ha itt volna velünk…

Pedro annyira fellelkesült ettől a váratlan engedékenységtől, hogy máris indult volna Santa Oláviába. De Mariának jobb terve volt. Afonso, Vilaça szerint, készült már rá, hogy nemsokára felutazzon Benficába; nos, akkor ő a kisdeddel a karjában, tetőtől-talpig feketébe öltözve felkeresi, és hirtelen térdre veti magát előtte, kérve, hogy áldja meg az unokáját. Ennek nem lehet ellenállni! Nem is lehet; Pedro látta, mire képes az anyai ösztön.

Pedro, hogy már előre meglágyítsa az apja szívét, a kicsit Afonso névre akarta keresztelni. De Maria ebbe nem egyezett bele. Éppen egy regényt olvasott, amelynek a hőse, az utolsó Stuart, a romantikus Carlos Eduardo herceg volt, és annyira megigézte az alakja, a kalandjai és a szenvedései, hogy ezt a nevet akarta adni a fiának. Carlos Eduardo da Maia! Úgy érezte, ezzel a névvel szerelmekkel és kalandokkal teli élet lesz a fia osztályrésze.”

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Megjelenik, május 15-én Brett O'Conor legújabb könyve A Szekta (Vérengzők 3.)

Brett O'Conor írótól érkezik hamarosan Vérengzők 3.része az A Szekta címmel. Tovább folytatódik a történet. Újabb szörnyűséggel áll szembe Jim Donaghue ügynök. Ha szeretted az A Vérengzőt és az A Mészárost, akkor ez is a kedvenced lesz. Számomra az egyik kedvenc könyvem. 

MEGJELENÉS

2026. május 15-én.

Brett O’Conor

Szekta

(Vérengzők 3.)

Tartalom

’A tetthelyen lévő vérnél csak egy rémisztőbb dolog van. Ha nincs vér...’

Rituális gyilkosság történik Washington szívében. Jim Donaghue különleges ügynök látott már elég borzalmat, de a legújabb ügye minden eddigi mintának ellentmond. A nyomok egy olyan szektára utalnak, amelynek már a puszta létezése is kérdéses.

A szálak hamar összekuszálódnak. A média kiéhezett, a politika feszülten figyel, a levegő pedig egyre fogy a hajszolt ügynök körül. Miközben a nyomozás a mélybe rántja, Donaghue ráébred, a rendszerek sosem omlanak össze, csupán alkalmazkodnak. A felszín alatt egy torz világ képe rajzolódik ki, ahol a hatalom, a kapzsiság és a vakhit kéz a kézben járnak. Egy világ, ahol az emberek nem azért ölnek, mert muszáj... hanem mert megtehetik.

Ahogy a bizonyítékok gyűlnek, úgy mosódnak el a határok is. Ki az áldozat és ki a tettes? Csak egyetlen dolog világos: ebben a játszmában senki sincs biztonságban, és a valódi veszély sosem ott lapul, ahol keresik.

A könyvével kapcsolatos infót itt tudjátok követni:

Brett O'Conor írói oldala

Ingyen letölthető könyvjelző 3. rész - ( Igazi nyár, igazi könyvmoly)

Hozom is nektek az ingyen letölthető könyvjelzőket. Ezúttal most igazi tavaszias/nyárias könyvjelzőket választottam. Pluszként becsempésztem egy könyvmolyos könyvjelzőt is. 

 

Bodor Ádám kapja a Hummel & Prae Irodalmi Díjat 2026-ban – Átadó az Ünnepi Könyvhéten június 12-én – Sajtóközlemény

 Bodor Ádám kapja a Hummel & Prae Irodalmi Díjat 2026-ban

Átadó az Ünnepi Könyvhéten június 12-én, pénteken 16 órakor

Horst Hummel, a Hummel Pincészet tulajdonosa és a Prae Kiadó hozzávetőlegesen 10.000 euró értékű, új szépirodalmi díjat alapítottak 2025 őszén Villányban, melyet először 2026-ban az Ünnepi Könyvhéten nyújtanak át a jelentős életművel rendelkező, magyar nyelven író szerzőnek, Bodor Ádámnak.

A díjátadóra 2026. június 12-én, pénteken, 16 órakor kerül sor a Vörösmarty téren, a könyvheti színpadon. Bodor Ádámot Kulcsár Szabó Ernő professor emeritus, az MTA rendes tagja laudálja, a díjat pedig Horst Hummel, a Hummel Pincészet vezetője és Balogh Endre, a Prae Kiadó vezetője adja át – legalábbis szimbolikusan. 

Az idén 90 esztendős Bodor Ádám írásművészete kapcsán tájékozódni lehet többek közt a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat Bodor-különszámából, valamint A körzet poétikái – Tanulmányok Bodor Ádám életművéről című, Prae Kiadónál megjelent tanulmánykötetből (szerkesztette Lőrincz Csongor és Smid Róbert). A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek projektjében Zöllner Anna Júlia készített interjút Bodor Ádámmal.

A zsűri tagjai voltak: Péczely Dóra (Prae Kiadó irodalmi szerkesztő), Horváth Florencia (prae.hu művészeti portál főszerkesztő-helyettes), L. Varga Péter (Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat főszerkesztő) és Balogh Endre (Prae Kiadó kiadóvezető), Méhes Károly (író-költő), Horst Hummel (Hummel Pincészet).

A nagy értékű díj egy hordónyi (228 liter) bor palackozott formában az ökológiai tanúsítvánnyal rendelkező Hummel Pincészettől, amely biodinamikus gazdálkodást folytat Villányban. Pénzben kifejezhető értéke hozzávetőlegesen 10.000 euró (a palackokat eltároljuk, és kiszállítjuk, amikor a díjazott kéri), valamint egy berlini fellépés a berlini Magyar Kultúra Háza közreműködésével.

A bor a Hummel Pincészet számára olyan gondolkodásmódnak, gazdálkodásnak és létezésnek a szimbóluma, amely összhangban áll a természettel és az azt létrehozó szellemmel, hiszen mindannyian ebből származunk, beleértve az irodalmat is. Magyar nyelven alkotó írók-költők kapják az elismerést, akiknek munkássága felszabadít, kiutat mutat a dogmák és ideológiák fogságából, amelyek romboló következményeit az emberiség különösen a 20. században szenvedte el, és akik műveinek szellemisége teret nyit az erkölcsi szemléleten alapuló ember számára.

Az új elismeréssel a felek szándékában áll ápolni a 2021-ben és 2022-ben Kukorelly Endrének, majd Márton Lászlónak átadott Hummel – Jelenkor Szépirodalmi Díj emlékét is.

Ez volt a hír a díj megalapításáról.

Bodor Ádámról a Magvető Kiadó weboldalán.

Bodor Ádám fotóját Bodor Anikó készítette.

Híres magyar jövőkutató a transzhumanizmusról, és arról, hol és miért válik elavulttá az ember

 Kömlődi Ferenc: 

Öröklétek

Az emberiség útja a kreatív szuperintelligencia és a csillagok felé

Híres magyar jövőkutató a transzhumanizmusról, és arról, hol és miért válik elavulttá az ember

Megjelenés: június 9. – Ünnepi Könyvhét
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 464 oldal

 

 

Miről szól a könyv?

Kömlődi Ferenc kötete azt vizsgálja, hogyan jutott el az emberiség oda, hogy már nem pusztán alkalmazkodik az evolúcióhoz, hanem aktívan alakítja azt. A mesterséges intelligencia, a biotechnológia és más, egymásba fonódó tudományterületek révén egy olyan korszak küszöbére érkeztünk, ahol az ember és a gép közötti határ egyre inkább elmosódik. A könyv nemcsak a technológiai áttörések hátterét tárja fel, hanem azt is, milyen új létformák, identitások és közösségek rajzolódnak ki ebből az átalakulásból.

 

Miért aktuális most?

Az utóbbi évek látványos technológiai fejlődése sokak számára hirtelen ugrásnak tűnik, valójában azonban egy régóta zajló folyamat fordulópontjához érkeztünk. A kérdés már nem az, hogy megváltoztatja-e az életünket a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy milyen mértékben engedjük át neki a döntéseinket és a jövőnket. A könyv éppen ezért nemcsak jövőképet kínál, hanem értelmezési keretet is ad ahhoz, hogy a jelen bizonytalanságában eligazodjunk: miközben a technológia egyre nagyobb hatalmat ad a kezünkbe, egyre sürgetőbbé válik annak eldöntése, hogyan élünk vele.

 

Leírás

 

Az Öröklétek nem klasszikus jövőjóslat, hanem személyes hangú, mégis széles látókörű gondolkodási kísérlet arról, hogyan alakult át az elmúlt évtizedekben a világképünk, és vele együtt az emberről alkotott elképzelésünk. Kömlődi Ferenc saját élményein és kulturális referenciáin keresztül vezeti végig az olvasót Szingapúrtól Szöulon és Londonon át Latin-Amerikáig, miközben azt vizsgálja, milyen jelekből rajzolódik ki egy új, poszthumán korszak körvonala.

 

A könyv egyik legizgalmasabb rétege, hogy nem csupán technológiákról beszél, hanem arról a kulturális közegéről is, amelyben ezek megszületnek: elektronikus zenei szubkultúrák, kortárs képzőművészet, digitális nomád életformák és globális városok szolgálnak példaként arra, hogyan változik meg az érzékelésünk és a valósághoz való viszonyunk. A szerző szerint a jövő már nem egy távoli, egységes narratíva, hanem egymás mellett létező, egymást átfedő valóságok rendszere.

 

Az Öröklétek egyszerre kultúrtörténeti áttekintés és jövőfilozófiai útikalauz. A mesterséges intelligencia, a big data vagy a transzhumanizmus kérdéseit nem elvont szinten tárgyalja, hanem konkrét társadalmi és politikai folyamatokkal kapcsolja össze, a populizmus erősödésétől a technológiai óriáscégek hatalmáig. Így válik a könyv tétje világossá: nem az, hogy milyen lesz a jövő, hanem az, hogy képesek vagyunk-e értelmezni azt a jelenben, mielőtt végleg kicsúszik a kezünkből.

 

Fülszöveg

 

Az ember ma már nem az evolúció végterméke, hanem saját jövőjének tudatos tervezője. E képességünk a legjobbkor jön, ugyanis épp létezésünk legnagyobb kihívásával nézünk szembe.

 

Az olyan mindennapi technológiai szenzációk, mint a ChatGPT vagy a generatív képalkotók csupán a jéghegy csúcsa. Ami ma látványos áttörésnek tűnik, az valójában évtizedek óta zajló, mélyreható folyamatok következménye. A mesterséges intelligencia, a szintetikus biológia, a kvantum-számítástechnika és más technológiák összefonódásával az emberiség saját kezébe vette a fejlődését. Elindítottuk a gépi evolúciót, és megkezdtük a kísérletezést olyan hibrid létformákkal, amelyekben a szerves és a szervetlen már elválaszthatatlan egységet alkot.

 

Kömlődi Ferenc jövőkutató azt vizsgálja legújabb könyvében, hogyan lett képes az emberiség az irányított evolúcióra a technológia és a tudományok fejlődésével, a gépekkel való együttműködés által. Ez a könyv alapos látleletet ad a jelen hibrid valóságáról, ahol már a biológiai határokon túli létezés formáit kutatjuk. Nem csupán technikai leírást kapunk, hanem átfogó elemzést arról, miként válhatunk a mindenható adatok korában sokdimenziós személyiségekké és közösségekké.

 

Ez az „evolúciós útikönyv” a technológiai diadal bemutatása mellett megkerülhetetlen válaszokat keres a jelen káoszára is. Hogyan őrizhető meg a személyiség és a közösség szabadsága az orwelli technofeudalizmus árnyékában? Vajon képesek vagyunk felelősséggel kezelni azt a hatalmat, amellyel saját fajunkat és a gépi értelmet formáljuk újjá? Miként válhat a kreatív szuperintelligencia szövetségessé többek közt a klímaválság elleni harcban?

 

Az Öröklétek: Az emberiség útja a kreatív szuperintelligencia és a csillagok felé nélkülözhetetlen útmutató azoknak, akik érteni akarják a holnap utáni világot és az emberi faj következő nagy lépését.

 

A kötetről mondták

 

“Kömlődi Ferenc abba a jövőbe kalauzol bennünket, amely már jelen, és amelynek a megjelenését persze, mint oly sokszor, későn vettük észre: amikor már ijesztővé vált. Ijesztő, mert kontrollálhatatlan, ijesztő, mert ismeretlen, és mégis lenyűgöző: ebben fogunk élni. Mint a jó újságíró, végigkalauzol bennünket a poszthumanista univerzum előéletén, hogy végül felvesse a végső kérdéseket, milyen lesz vajon az élet az emberiség elavulása után?” - Babarczy Eszter

 

A szerzőről

 

Kömlődi Ferenc jövőkutató, író és képzőművész; világutazó, Latin-Amerika rajongó, gourmand, macskabarát és hollandfoci-drukker. Tibeti-magyar szakon végzett az ELTE-n 1985-ben, majd bő egy évtizedig Franciaországban élt. Dán filmiskolában filmes (1995), a prágai UNIDO tanfolyamon (2006) pedig jövőkutató-képesítést szerzett. Könyvei jelentek meg technokultúráról és zenéről, mesterséges intelligenciáról és az amerikai némafilmről, emellett több IT-témájú tanulmánykötet társszerzője.

 

Idézetek a kötetből

 

„Az 1990-es évek közepe, a technokultúrát bemutató, a Fénykatedrálishoz  végzett anyaggyűjtés óta foglalkozom a transzhumanizmussal. Akkor ismertem meg a jellegzetesen kaliforniai, jövőorientált eszmeáramlatot, és azonnal beszippantott. Teljesen azonosulni egyetlen gondolatrendszerrel sem lehet, mert az már hit, és nem racionális világkép, de a távolságot és a kritikus szemléletet megtartva, a mai napig transzhumanistának tartom magam.”

 

„Az ember-gép viszony a kései 1940-es évek, Norbert Wiener óta a számítástudomány egyik legtöbbet elemzett/vitatott kérdése. Hagyományos világképek dualista ellentétpárokkal (organikus-mechanikus, lélek-test) magyarázzák. Ha igazuk lenne, az emberi szervezet semmiféle mechanikus részt nem tartalmazna, és gépeknek sem lennének hozzánk hasonló tulajdonságaik. A biokémia rájuk cáfol: szöveteink, sejtjeink speciális funkciókkal rendelkező gépekből, riboszómákból, RNS-ből (ribonukleinsav) állnak. Agyunkban ötven-százmilliárd idegsejt lehet, ezeken kívül szinapszisok, neurotranszmitterek, szubatomikus részecskék dolgoznak serényen. Mind mozgásban lévő kvarkok vagyunk, szervezetünk működése számos gépi vonást mutat.”

 

„Elfogadom alapvetését, hogy az evolúció nem ér véget az emberrel, hogy mostani és közeljövőbeli csúcstechnológiákkal nemcsak beavatkozunk, hanem irányítani is tudjuk a folyamatot. Transzhumanista megoldásokkal (MI, ember-számítógép interfészek, szintetikus biológia, nanotech) szellemi és fizikai képességeink jelentősen feljavíthatók, az élettartam meghosszabbítható. Az emberi állapot nem végleges: Homo sapiens és high-tech közös fejlődésével új létformák alakulhatnak ki, miközben már útjára indítottuk a természetesnél gyorsabb gépi evolúciót. Ha megértjük őket, ezekkel a technológiákkal megakadályozható a klímakatasztrófa, és a világűrbe is kirajzhatunk.”

 

„Szöul, 2018. szeptember. Dél-Korea fővárosa kelet-ázsiai referenciapont, mint Szingapúr és Hongkong. Vagy Tokió. Ezekben a metropoliszokban formálják a jövőt, ami Szöulban egyelőre új kezdet nélküli „poszt”, mert ott még nem ért véget bizonyossággal egy korszak, egy világ, mint a sterilen tökéletes, hibátlanul jólfésült Szingapúrban. Az első jövősokk az Incshon reptér: poszt-cyberpunk és transzhumanizmus sokadszorra találkozik, ezúttal a kávéfőző és információs robotok, áttetsző humanoidfej és jégkrém ATM, cizellált fémszerkezetek és absztraktfehér üres felületek, csúcstechnológia- és csúcsdesign-bemutató, tompa színű objektumok mértani rendjében.”