Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ritecz Balázs írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrég jelent meg az Észnélküliség legendája című könyve, mely Novum Publishing és Líránál beszerezhető.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Hat éve a bankszektorban dolgozom, úgymond most ezt találtam ki magamnak, aztán ki tudja... Imádom a természetet, és egyfajta hobbim lett a kilátók felkutatása. Tömegközlekedés-barát vagyok; ez persze nem abban nyilvánul meg, hogy szeretek nyomorogni a metrón, hanem járok buszokat, trolikat fotózni, és minden évben kint vagyok az Aeroparkban megrendezett Ikarus-találkozón. Továbbá nagy szerelem a motorsport számomra, az F1-től a MotoGP-n át az IndyCarig sok szériát követek valamilyen szinten, a Hungaroringre is kilátogatok 2013 óta minden szezonban.
Az Észnélküliség legendája címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Volt némi kutatómunka, de nem sok, inkább helyszíneknek néztem utána. Az írás folyamata meddig tartott? Szánalmasan hosszú volt, mert egyrészt nem hittem abban, hogy sikerülhet, másrészt pedig mindig találtam kifogást, hogy miért nem írok: lelki bajok, éjszakai műszak, a világ általános problémái nyomták a vállam... Fájó kimondani, de ezt a könyvet 2019 végén kezdtem el, és 2025 májusa lett, mire megjelent, ez javarészt nekem köszönhető, hiszen mint fent említettem, mindig megvoltak az okok, hogy miért nem foglalkozom vele hosszú hónapokon át, de leginkább az önbizalomhiány játszotta a legfőbb szerepet. És azt is tudni kell rólam, hogy ehhez még hozzájön az is, hogy a lustálkodáshoz is lusta vagyok, így nincs egyszerű dolgom magammal.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Hát, erre azt mondanám, hogy nyomokban található benne némi valóság is,
rengeteg esemény, történés csak kitaláció, mert amikbe a főhős belekeveredik,
azok kimondhatatlanul abszurdak.
Persze találhatóak benne a mai életünket érintő problémák is, egyfajta társadalomkritika is egyben, de alapvetően a szórakoztatás lenne a célja.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer legyen egy saját könyvem. Azonban ihlet híján csak a családomat, a barátaimat, és az aktuális kollégáimat boldogítottam amolyan néhány soros “szösszenetekkel”, akik már régen mondták, hogy ezzel kellene foglalkoznom, de sokáig nem jött az a bizonyos isteni szikra. Ennek köszönhetően csak az elmúlt néhány évben kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Hirtelen beugrott most, hogy talán 2010 táján elkezdtem egy blogot, egy évforduló kapcsán hablatyoltam valamiről, és volt is egy kommentelő, aki örült, hogy odatévedt és olvashatta. Aztán persze nem folytattam tovább... egy párhuzamos dimenzióban lehet, hogy ma már híres író vagyok a blogolásnak köszönhetően, de ezt már sosem tudjuk meg... Ha tehetném, sok mindent máshogy csinálnék.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Nem igazán, bár soha ne mondd, hogy soha.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nem igazán emlékszem rá, milyen érzés volt, valószínűleg azért nem maradt meg, mert utána még egy ideig a fiókban hevert, mire nagy nehezen eldöntöttem, hogy elküldöm a kiadónak. És ugye ezután még sok egyeztetés történik a háttérben, mire ténylegesen megjelenik a könyv, tahát azzal koránt sincs vége, hogy befejezem a kéziratot.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Felületesen megvizsgáltam az írói álnév lehetőségét, de nem találtam olyat, amivel azonosulni tudtam volna, és azt sem akartam, hogy béna legyen. Szóval arra jutottam, hogy inkább adom a nevem ehhez az őrült novellához, vállalom, amit írtam.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mert állólag jó a humorom, és arra jöttem rá, ha valamit nem “szárazon” fogalmazunk meg, hanem poénosra vesszük a figurát, akkor jobban megragadja az emberek figyelmét. A munkahelyeimen is szinte képtelen voltam normális e-maileket írni, nekem az nem ment sosem, és szerencsére általában bejött a kollégáknak.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Szürreális, amikor egy régi álmod valóra válik, nehéz volt elhinni, főleg, amikor először a kezemben foghattam a saját könyvem az egyik boltban.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Lehet erre azt mondani, hogy egyszerre mindkettő? Egyrészt tervezett és tudatos, mert megvan a terv, hogy miről szeretnék írni, de ugyanakkor impulzív is, mert ebben a könyvben is többször előfordult, hogy eszembe jutott valami egy hétköznapi élmény kapcsán, és belefogalmaztam azt is, így született meg akár egy fejezet részlete is.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Kedvenc jelenet... érdekes a kérdés, mert rengeteg őrültséget sikerült összehozni a sztoriban, és akadt olyan pillanat, amikor visszaolvasva egy-egy mondatot, még én is derültem rajta... de ha mindenképp kellene választani, akkor talán az a jelenet lenne a kedvenc, amikor a főhőst elviszi a barátja egy tudóshoz, vagy minek is nevezzem Dr. Jörgöt. Annyira akartam egy ilyen őrült fazont a történetbe, hogy konkrétan ezt írtam meg először, és utána a mű többi részét, bármilyen furcsán is hangzik.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az a vicces, hogy sokszor én sem számítok rá, hogy mik pattannak ki az elmémből. Fontosak számomra a napi impulzusok, amiket kifigurázhatok, kiszínezhetek, ezekhez nyúlok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Ezt a könyvet lényegében a kiadó látta először, utána mutattam meg másoknak. A következő könyvnél már más lesz a helyzet.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mindig is bátorítottak, hogy kezdjek bele, mert jó érzékem van az íráshoz, és miattuk döntöttem úgy, hogy végül kiadásra kerül. Természetesen nagyon örültek neki, amikor megkapták a saját példányaikat.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Eddig sajnos nem tudok sok olvasóról, de bízom benne, hogy egyre több
emberhez eljut, “csak” reklámozni kell, ami nem könnyű feladat.
Akik eddig megvették, azoknak nagyon köszönöm, és őszintén remélem, hogy
tetszett nekik. Mindig is azt mondtam, ha csak pár embert is megnevettet, akkor
már megérte, de inkább azt szeretném, ha a párból sok lenne.
Ebben az évben e könyv promózása lesz a feladat, illetve igyekszem nem elhúzni a következő történtet befejezését, ami - ha minden jól megy - talán jövő ilyenkor jelenhetne meg.
Köszönöm szépen Ági a lehetőséget !
Én köszönöm!
