Kránicz Bence: A helyemen ülsz – Válogatott filmkritikák

 Kránicz Bence

A helyemen ülsz

Válogatott filmkritikák

Megjelenik novemberben!

Prae Kiadó

16:9 Könyvműhely, Prae Kiadó, 2025

Borítóterv:  Szabó Imola Julianna Markó Luca képének felhasználásával

Kettős könyvbemutató a Kelet Kávézóban december 8-án 18 órától

Esemény

Kránicz Bence A helyemen ülsz – Válogatott filmkritikák és Lichter Péter Hogyan tesznek boldoggá a kísérleti filmek? –  Esszék és tanulmányok című könyvének bemutatója.

A szerzőkkel Nemes Z. Márió költő, az ELTE BTK Esztétika Tanszékének oktatója beszélget. 

A két kötet az eseményen kedvezménnyel megvásárolható.

Fülszöveg

A filmkritika a pillanat műfaja, nem? Új film érkezik a mozikba vagy a streamingcsatornákra, a többé-kevésbé hozzáértő kritikus, ez a professzionális néző megnézi, és útba igazít, hogy olvasójának érdemes-e rászánnia az időt arra a filmre. A kritikus tájékoztat, értékel, orientál. Véleményt szolgáltat; ha szerencsénk van, megalapozott és érvekkel alátámasztott véleményt.

Ez a könyv abból a reményből, sőt hitből született, hogy ennél többről lehet szó. A filmkritika, amelynek létjogosultságát manapság, a nyilvánosan megismerhető vélemények soha nem látott bőségében, sokan vitatják, valójában nem piócája vagy cselédje a mozgóképnek.

A szerzőről

A szerző portréját Markó Luca készítette.

Kránicz Bence az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet munkatársa, a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág rovatvezetője.

Korábbi könyvei: Kalandos filmtörténet – Szerzők, műfajok és irányzatok (2019), Láthatatlan emberek – Magyar filmkritikai párbeszédek a kezdetektől 1944-ig (2024).

Részlet a kötetből

Előszó

Nevezetes trashfilmje, A szoba egyik jelenetében az író-rendező-főszereplő, Tommy Wiseau a karakterére jellemző, nyafogó tónusban kiabálja: „Miért, Lisa? Miért?”

Ilyen szenvedéllyel kérdezhetnék tőlem azt is, miért van értelme gyűjteményes kötetet összeállítani korábban megjelent filmkritikákból. Elvégre a filmkritika a pillanat műfaja, nem? Új film érkezik a mozikba vagy a streamingcsatornákra, a többé-kevésbé hozzáértő kritikus, ez a professzionális néző megnézi, és útba igazít, hogy olvasójának érdemes-e rászánnia az időt arra a filmre. A kritikus tájékoztat, értékel, orientál. Véleményt szolgáltat; ha szerencsénk van, megalapozott és érvekkel alátámasztott véleményt.

Ez a könyv abból a reményből, sőt hitből született, hogy ennél többről lehet szó. A filmkritika, amelynek létjogosultságát manapság, a nyilvánosan megismerhető vélemények soha nem látott bőségében, sokan vitatják, valójában nem piócája vagy cselédje a mozgóképnek. A kritikusnak, azon túl, hogy ráhangolja olvasóját az esti filmnézésre, lehetőségében áll önálló, gazdag, szórakoztató szöveget alkotni – filmkritikát a filmkritika kedvéért. Igaz, hogy a jó filmkritika bizonyos értelemben idomul a tárgyalt film stílusához, mert a kritikus átszűri magán a látott film világát. De az is ugyanennyire igaz, hogy a filmkritika akár a film nélkül is érdekes lehet, ha tehetséges, biztos ízlésű szerző írja, akivel olvasóként szívesen beszélgetünk filmekről, vagy csak filmek örvén.

Másnak kell megítélnie, hogy az itt olvasható filmkritikák között találni-e olyat, amely megfelel ennek az elképzelésnek. De a könyvalak lehetőséget teremt rá, hogy a kritika olvasmánnyá váljon, ne pillanatok alatt átlapozott vagy végiggörgetett betűhalommá egy rendőrségi és egy bulvárhír között. Ebben a formában ráadásul kirajzolódik valamilyen – óhatatlanul esetleges és töredékes, a magyar filmforgalmazással összefüggő – kép tíz év filmkultúrájáról. Arról a 2015 és 2025 közötti időszakról, amelybe a koronavírus-járvány hozott cezúrát, elbizonytalanítva az amúgy is egyre népszerűtlenebb mozik helyét a filmbefogadásban, és más szempontból is átalakítva, mit, hogyan és hol nézünk. A könyvben olvasható cikkek döntően mozikritikák. Nemcsak a kritika műfaja, hanem a mozi intézménye melletti elköteleződésemet is szerettem volna általuk kifejezni.

Amikor gondolkodni kezdtem a kötet összeállításán, kiderült, egyáltalán nem magától értetődő, hogy a néhány évvel korábban megjelent szövegek még elérhetőek. Könnyebb volt megkeresni, ami nyomtatásban jelent meg. De az internet, amelyről sokáig azt hihettük, mindent megőriz, valójában a tegnapi újság néma és közönyös temetőjévé dermedt. Ebben közrejátszott a magyar internetes sajtó kiszolgáltatottsága is a politikai és a gazdasági érdekeknek. Médiatulajdonosok tudatos döntése vagy egyszerű feledékenysége miatt teljes újságok, archívumok hullottak a semmibe, komoly újságírói teljesítmények váltak láthatatlanná. Nem a könnyebb műfajokra, a kulturális produktumokról szóló cikkekre gondolok elsősorban, de ezeknek a szerzőit ugyanolyan mély csalódással töltheti el a sajtó törékenysége, mint a közéleti újságírókat. Részben ezek a folyamatok is indokolják, hogy néhány újságcikket – ebben a könyvben éppenséggel filmkritikákat – más felületen is megőrizzünk. Kisebb stiláris hibák, egy-két tárgyi tévedés javításától eltekintve a szövegeken nem változtattam, és végképp nem módosítottam értékítéleteimen. Ha a kritikus hülye, amint azt sokan alapvetésnek tekintik, maradjon is nyoma annak, hogy az. Elhagytam viszont az írások eredeti címét, mert ezek – különösen a nagy, internetes híroldalakon adott címek, amelyeknek versenyezniük kellett az olvasók figyelméért a közéleti eseményekről tudósító, tényszerűségük ellenére is fantasztikus és abszurd minőségeket magukba sűrítő címekkel – óhatatlanul nevetségesnek és értelmetlennek hatottak volna a könyvváltozatban.

A válogatás legfontosabb szempontja mégiscsak a minőség volt. Vannak-e olyan cikkeim, amelyeket öt, tíz, tizenöt évvel a megírásuk után is frappánsnak, élvezhetőnek találok? Akármilyen szórakoztató is volt tizennyolc évesen elmenni a kétezres évek egyik legrosszabb magyar filmje – pedig erős a mezőny! –, az Álom.net plázapremierjére, és utána fölényeskedő, megsemmisítő kritikát írni róla, utólag az ilyesmit azért nem feltétlenül szükséges újra a köz elé tárni. Mindazonáltal magyar filmekről szóló kritikákból arányaiban többet válogattam be a könyvbe, mert azokhoz a magyar kritikusnak mégiscsak több köze van. Dédelgeti és félti őket – kivéve a saját elmarasztaló ítéletétől, ha úgy alakul.

Az Álom.netről az évekkel ezelőtt megszűnt Mozinet Magazinba írtam, de nem csak a Mozinet szerkesztőinek, Böszörményi Gábornak és Szalóky Bálintnak tartozom köszönettel, amiért közölték gimnazistaként és egyetemistaként írt (és ebből a könyvből végül kimaradt) szövegeimet, hanem minden szerkesztőnek, aki az évek során filmkritikáim útját egyengette. Nekik: Schubert Gusztáv (1955–2024), Varró Attila és Pápai Zsolt (Filmvilág); Bujdosó Bori, Puskár Krisztián és Bordás Gábor (VS.hu), Vándor Éva (Unikornis.hu) és a Prizma filmművészeti folyóirat teljes csapata. A válogatás túlnyomó része a 24.hu-n megjelent kritikákból áll, mert azokat tartom a legsikerültebbeknek. A kultúra rovatot vezető Inkei Bence és Jankovics Márton, illetve Pető Péter főszerkesztő segítségéért külön hálás vagyok.

És köszönök mindent Markó Lucának, aki kénytelen volt a görnyedt hátamat nézni, amíg e kritikák java részét írtam. 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Megjelenik Alma Kent következő regénye december 06-án.

MEGJELENIK
2025.december 06-án

(ebook)

A könyvet szigorúan 18 éven felülieknek ajánlott olvasni!

Alma Kent

Death ​in the Mirror

Tükörben a halál

Tartalom

Mi lenne, ha a tükör nem csak azt mutatná, amit látsz?
Hanem valami mást… valami sokkal sötétebbet.
Egy másik énedet.
És bár az arcvonások és a mosolyod ugyanazok… mégis el vannak torzulva.
A tükör túloldalán valami lélegzik.
Valami figyel.
Minden mozdulatod, minden lélegzeted magáévá teszi.
El akar venni tőled mindent, ami te vagy.
Ha egyszer áttörte a tükröt, nincs visszaút.
Neki a tested már csak egy porhüvely. Egy kényelmes álca.
Te pedig csupán egy elnyomott emlék maradsz…
Éppen ezért… Sose nézz bele a tükörbe!
Ne válaszolj, ha megszólít!
És ha egyszer látod magad mosolyogni, miközben te mégsem teszed…
FUSS!!!

Részletet az írónő webshop oldalán olvasható.

"Egy sorozatgyilkos ikerpár.

Rengeteg áldozat.

És egy lány, aki a legfőbb prédává válik."

Elérhetőség, előrendelhető:

Alma Kent instagram

Webshop

Megjelenik Brett O'Conor újabb könyve, ezúttal fantasy regénnyel jelentkezik.

MEGJELENIK

2025.december.04-én

Brett O’Conor

Holdhomány

Tartalom

Kik voltak az Asara vadászok? Honnan származnak a Sihori-nép fiai és miért hívják Zöld Mezőket Fekete Völgynek? Bíbor, az árva leány miért vándorol magányosan időtlen-idők óta az Ismert Világban?

Lehet, hogy csak legenda az egész? Vagy talán egy igaz mese? Akárhogy is, az biztos, hogy a világban sokfelé suttognak még e népekről és a tetteikről.

Meg akarod ismerni a történetüket? Akkor gyere Utazó és helyezd magad kényelembe, mert hosszú elbeszélés lesz!

 Részlet a könyből

"- Talányokban beszélsz Árnyék!

- Másként nem tehetek. Ez az Árnyasok népének Sorsa. Vagy a te nyelveden, ez az Árnyasok Útja. Ha megmondanánk az embereknek, hogy mit tegyenek vagy mit ne, megóvhatnánk a Rendet, de pont abban akadályoznánk meg őket, amitől emberek. Az akarat és a döntések lehetőségében. Ég Atya úgy döntött, hogy legyen szabad akaratotok és ez ellen még az Istenek sem tehetnek. Útmutatást adhatok, de nem mondhatom meg mit tegyél. Nem mehetek szembe az Istenek tökéletességével.

- Hogy lehetne tökéletes az, ami ennyi hibára ad lehetőséget? Hogy lehetne tökéletes, ami a rossz felé vihet? Kapok erőt végigjárni az Utam, de nem kapok szemet, hogy lássam is, merre megyek?

- Egyszer már mondtam nektek, nincs olyan, hogy rossz! Teszed a dolgod belátásod szerint és ez hatással lesz a Sorsotokra. A tiedre és másokéra egyaránt. Napokon át beszéltem hozzátok és lám, a legfontosabb szavakat sem jegyezted meg! Majd ezek után azt veted az Istenek szemére, hogy neked nem adnak szemet? De ha ez még így is lenne, vajon fület sem kaptál? Útmutatást akarsz, hogy láss, de nem figyelsz az útmutatásra.

- Mint az ökör a réten… – idézte fel Sólyom a feddés hatására.

- Pontosan! De az ökörnek hiába mondanék bármit napokon át, akkor sem érthetné, mert neki aztán igazán nem ez a dolga!"

Figyeld, kövesd be az író elérhetőségeit

Brett O"Conor linktr.ee

E-könyvei

Ingyen letölthető könyvjelző 4.rész

 Jó régen hoztam ingyen letölthető könyvjelzőt a blogomra.  Néhányat készítettem nektek, egy kis őszies beütéssel. Legközelebb egy karácsonyi könyvjelzőket fogok hozni.

Őszi könyvjelző

Lumira Kör tagjaként bemutatom a végleges borítót és az előrendelési lehetőséget.

 ~~~ Lumira Kör Tag ~~~

Nemrégiben a Lumira Kiadó megosztotta Sajni Patel első hazai könyvének megjelenésének a végleges borítóját.

Így Lumira Kör tagként bemutatom nektek is itt, a blogomban a borítót, és egyúttal az előrendelési lehetőségeket is megadom. Nemcsak előrendelési lehetőséged adom meg, hanem a végleges borítót is bemutatom.

Én már nagyon várom a könyvet, hogy elolvashassam, bízom bene, hogy nagy sikert fog aratni itthon.

Sajni Patel

Fények közt Dubajban

Tartalom

Nikki és Yash régen elválaszthatatlanok voltak.

A barátságukat egy ideje beárnyékolták különböző félreértések, viták, sértődések. Aztán miután a hősnő kamerája eltörött, a szilánkok – átvitt értelmben – a kapcsolatukban is megmaradtak.

Amikor családjaik közös útra indulnak Dubajba a dívalira, azaz a Fények Ünnepére, egyikük sem sejti, hogy ez az út sokkal több lesz egy egyszerű vakációnál. Vagy mégis? A város ragyogása, a tűzijáték és az ünnep fényei alatt régi sebek nyílnak fel… de talán a megbocsátás és az újrakezdés is lehetségessé válik.

A Fények között Dubajban egy igazi gasztrokulturális utazás, humorral átszőtt, érzelmes, mégis könnyed történet barátságról, családról, tiniszerelemről és arról, hogyan találhatjuk meg újra önmagunkat – és egymást – a világ legfényesebb városában.

Megjelenés

2025.December 1.

Előrendelhető

Lumira Kiadó

Líra

Libri

Anna Blix: A várandósság 40 hete – És 81 további mód a szaporodásra

 Anna Blix

A várandósság 40 hete

És 81 további mód a szaporodásra

 

Megjelent!

Líra

Libri

Figura Könyvkiadó, 2025

 

Fordította: Veress Kata

Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

A magyar nyelvű kiadás szakmai lektorai Mokos Judit PhD, biológus és Orbán Ildikó PhD, biológus

A kötetben található illusztrációkat Froydis Sollid Simonsen készítette.

A magyar változat borító- és kötésterve: Kiss Barnabás

 

A kötetről

Az emberi magzat negyven héten át fejlődik, a várandós édesanyával való kapcsolata pedig ez idő alatt olyan, mint egy parazitának a gazdaszervezettel: míg az előbbi egyre többet és többet vesz, az utóbbi majdnem belehal. Az E. coli baktérium osztódása húsz perc alatt megy végbe, a keleti szürke óriáskenguru pedig mindössze öt hétig vemhes, majd babszem méretű kicsinyt hoz világra, aki magától bemászik az anyja erszényébe. De még a leghosszabban költő madarak, a vándoralbatroszok is befejezik a kotlást tizenegy hét után. Miért hordjuk hát mi, emberek olyan sokáig szívünk alatt a magzatunkat, és vajon miért émelygünk és hányunk mindeközben? Lenne jobb módja is a szaporodásnak? Csinálja ezt valaki furcsábban, mint az ember?

A várandósság negyven hetéből mindegyik hétre jut legalább egy faj, amelyik már befejezte a szaporodást. A foltos hiéna például már tizenhat hét után szül, utódját azonban egy hosszú, péniszre hasonlító csiklón keresztül kell világra hoznia, amely menet közben felhasad. Neki vajon könnyebb? A pipabékának nincs méhe, így a petéi a duzzadt hátbőrébe ágyazódnak be. Vagyis magával viheti a kicsinyeit, nem kell a vízben hagynia őket. No és vajon mi, emberek, jól csináljuk a dolgokat?

Anna Blix szórakoztatóan, ugyanakkor nagyon szakszerűen ír például hímnős halakról és féltékeny delfinekről, miközben evolúciós vigaszt nyújt a várandósság nehézségeivel kapcsolatban, valamint magyarázatot ad arra is, hogyan szaporodhatunk legintelligensebb fajként ilyen fárasztó, de végső soron talán mégsem olyan rossz módon.

„A jó non-fiction könyveknél nincs jobb olvasmány. Szerzőik az adott terület szakértői, így szabadon, hétköznapi nyelvezetet használva írhatnak, szigorú terminológiai vagy publikációs kényszer nélkül. A biológus, író és publicista Anna Blix elképesztő érzékkel találta meg a párzásról, a vemhességről és a szexualitásról szóló, legizgalmasabb történeteket.”

 

DAGBLADET

A szerzőről

Anna Blix (1985–) norvég biológus és író. Íróként és publicistaként is komoly tapasztalattal rendelkezik, tanulmányai rendszeresen megjelennek a Klassekampen tudományos rovatában.

Mi inspirálta könyve megírására?

„Az első terhességem alatt hihetetlenül rosszul voltam. Végig hánytam, és az első trimeszterben egy sötét szobában kellett feküdnöm, hogy bármit magamban tudjak tartani. Nem tudtam képernyőkre nézni, könyveket olvasni, és alig tudtam rádiót hallgatni.

© Adrian Nielsen / NORLA

Biológusként nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges. Ha egy kőkorszaki barlangban éltem volna, vagy az első emberek egyike lettem volna több mint 200 000 évvel ezelőtt, és nem lettem volna elhalmozva tápláló turmixokkal, hányinger elleni tablettákkal egy jóléti államban, amelyben betegszabadságra mehetek, valószínűleg belehaltam volna valami betegségbe. Miért ragadt meg az emberiség evolúciója során a „reggeli rosszullét”? Amíg terhes voltam, arról álmodtam, hogy lerakhatok egy petesejtet, és elsétálhatok tőle, vagy egy bab nagyságú embriót szülhetek, amelyet egy tasakba tehetek a méhem helyett. Most már értem, hogy ez sem feltétlenül lett volna ilyen egyszerű.”

Anna Blix

 

Részlet a kötetből

41. HÉT

„Ha most nyújtózkodik egy kicsit lefelé, megfoghatja a fejecské­jét. Rengeteg haja van!”

Minden izmom megfeszül. Olyan régóta dolgozott már a tes­tem, hogy ez a pillanat eljöhessen. Újra felkelőben a nap, és most tetőzik minden: az utóbbi órák kemény izommunkája, és hogy hónapok óta rendíthetetlenül növekedett bennem egy má­sik, apró test. Egészen tegnap estig józan gondolkodású ember voltam, konkrét elképzeléssel és véleménnyel arról, hogyan is nézzen ki a szülés. Mostanra viszont ösztönösen cselekvő állat lett belőlem.

Amióta a testem egyre erősebb összehúzódásokat produkált, és a deréktáji csiklandozásból rajtam keresztülvágtázó hullá­mok lettek, nyoma veszett a bennem lakozó embernek. Nagy morcosan kiküldtem a bábát a kórház zuhanyzójából, ahol egy széknek támaszkodva görnyedtem, és vártam, hogy a meleg víz enyhítse a fájdalmaimat. Szépen megkértem a férjemet, hogy időnként adjon nekem inni, de beszélni vagy ölelkezni semmi kedvem nem volt.

A testem gyereket szül, az agyam pedig csak kísérő.

 

Néhány órával ezelőtt tudatosult bennem, hogy ma éjjel jön el az idő. A kanapén fekve néztem valami sorozatot, amikor a méhem intenzívebb gyakorlásba fogott, és felerősödtek a jósló fájások. Hiába terveztem el, hogy ma este párnával a térdem között, ké­nyelmesen, teát kortyolgatva olvasok, úgy tűnt, nem tudok majd a szövegre koncentrálni. Ahogyan az utóbbi hetekben olyan sok­szor, most is pihentetni készültem a medencémet, hogy másnap tudjak járni, és gondoltam, közben majd figyelgetem a magza­tom mozgását.

     Aztán erősebbek lettek az összehúzódások, sűrűbben jelent­keztek, és egyre inkább nehezemre esett közben beszélni. Taxit hívtunk, mert arra jutottunk, hogy jobb, ha még azelőtt bejutunk a kórházba, hogy a péntek esti bulizó tömeg hazaindulna és nem lehetne kocsit fogni. A taxiban olyan volt, mintha az agyam nem tudta volna tovább kontrollálni a testemet, hogy a szokásos tár­sadalmi normáknak megfelelően viselkedjem. Az összeszorított fogaim mögül nyögések szabadultak ki, és a következő fájást vé­gigüvöltöttem a hátsó ülésen. Belekapaszkodtam az ablak fölötti fogantyúba, mire a sofőr beletaposott a gázba. Attól tarthatott, hogy a kocsijában fogok megszülni.

    Ahogy a kórházhoz értünk, a járdán újabb fájás jött rám, ös­szegörnyedtem, és csak utána tudtam bemenni az épületbe, a táskánkat is cipelő férjembe kapaszkodva. A liftben nagy leve­gőket vettem, míg felértünk a megfelelő emeletre. Csak be akar­tam jutni a szülőszobára, hogy felmérjem a terepet, megszagol­jam az ágyneműt, lássam, biztonságos-e az egész, olyan-e, mint ahol a múltkor szültem. Amikor felbukkant a bába, Torild, egy kicsit magamhoz tértem. Vele már találkoztam, tudtam, hogy ő lesz ma az ügyeletes. Örültem neki, benne megbízom. Vetkőzés közben újra elködösödtek a gondolataim, nem volt erőm vála­szolni Torild-nak, hogy hogyan képzelem az estét, csak be akar­tam állni a zuhany alá, hogy simogassa a hátamat a langyos víz, és csillapítsa a fájdalmaimat ez a felmelegített őstenger.

    Amikor szinte elviselhetetlenné vált a fájdalom, és a meleg víz is csak annyit ért, mintha valaki sebtapaszt tenne egy nyílt törésre, kicsoszogtam az ágyhoz, hogy a bába megnézhesse, mi a helyzet. Mondani egyedül annyit tudtam, hogy kapcsolják le a villanyt. Sötétben akartam szülni, mint egy állat, biztonságban a szavanna ragadozói elől. A bába belém dugta az ujjait, az

agyam pedig igyekezett értesíteni a testemet, hogy baráttal van dolga, segítővel, nincs veszélyben sem a szülés, sem a méhszáj. „Nyolc centiméter” − hallottam, miközben rámorogtam. Odébb lépett, és hagyta, hogy a testem dolgozzon, de a közelben maradt. Biztonságban éreztem magam tőle. Éreztem, hogy csorog az izzadság a mellemen, ütemesen megfeszülnek az izmaim, és minden fájással lejjebb kerül a kicsi a méhemben. Éreztem a fe­jét a szülőcsatornában, ahogy először megindul lefelé, aztán a tolófájásokkal fokozatosan vissza fel. Két lépés előre, egy hátra,

szép lassan haladunk. Az agyam tudja, hogy a testem képes rá, a méhem teszi a dolgát.

− Most lihegjen, mint egy kutya! Ne nyomjon!

Kint van a kisfiam feje, aki halkan felnyüszít, amíg még össze van nyomva a tüdeje, és a teste nem állt át a köldökzsinórról a levegőre. Egy kicsit nevetünk a testemből félig kilógó gyerek­fej különös hangján. Kívülről látom magam, visszavonulót fúj a bennem lakozó állat, újra tudok gondolkodni és beszélni, már mindjárt kész, a testem tudja, hogy túl van a nehezén. A fejecske nyirkos hajához érek.

− A következő fájásnál kint lesz − mondja a bába nyugodt han­gon.

A férjem a kezemet fogja.

Megfeszül a testem, majd lenyúlok. Aztán ott van a kicsi, a hasamon. Levegőt vesz, életében először, és az ismeretlen, ne­héz és hideg levegő egyszerre csapja meg a kis testét belülről és kívülről. Életében először száraz lesz a bőre, ahogy letörölgetjük róla a biztonságot nyújtó magzatvizet, amely olyan sokáig vette körül. A köldökzsinór még pumpálja a vért a testébe, mint egy biztosítókötél az anyaméhből. Hamarosan elvágják, és a kilenc hónapig tartó szimbiózisunk új szakaszába lép.

 

A hasamon fekszik, három és fél percesen és három és fél milli­árd évesen, egyszerre ősleves és vadonatúj élet. Teljesen tehetet­len, a leggyámoltalanabb újszülött az összes közül, felismeri a hangomat, érzi a tejem illatát, és felkúszik a mellemhez.

Felemeli az apró testéhez képest óriási és nehéz fejét, és rám mered, hogy felismerje az arcvonásaimat. Résre nyitja a száját, és a világ legerősebb vákuumával a mellemre cuppan. Kilenc hó­napig volt bennem, de most már végre nem én vagyok a lakása, a szopásából viszont egyértelmű, hogy még nem végeztem, a tes­tem továbbra is őt szolgálja.

 

Végre nem bennem lakik már az apró élőlény, amelytől olyan tüneteim lettek, mintha élősködő költözött volna belém, a tes­temet kiszipolyozó idegen test.

    Hónapokon át hánytam, és úgy émelyegtem, hogy négy különböző vényköteles gyógyszert kap­tam rá. Átrendeződtek a belső szerveim, a belem és a húgyhólya­gom összehúzta magát, hogy legyen elég hely. A bőröm is addig nyújtózkodott a gerincoszlopomtól elfelé, ameddig csak tudott, a terhességi hormonoktól pedig szorulásom lett, és több órával megnőtt az alvásigényem. Hónapokig nem tudtam bekötni a ci­pőmet, kompressziós harisnyát hordtam, és az állandó refluxos tünetek miatt savlekötőt szedtem. Azért, hogy az ivadékom ki­jusson a testemből, az ízületeim kilazultak, és a csontjaim tá­volodni kezdtek egymástól, a medencém pedig minden megtett lépéssel jobban fájt. Az apró, bennem növekedő élőlénnyel a tes­tem magára vállalta a fajom szaporodásának terhét.

 

Bárcsak rakhattam volna inkább tojást, amelyet aztán a társam kelt ki! Vagy világra hozhattam volna olyan apró csecsemőt, hogy szinte észre se vegyem a szülést, aztán erszényben hord­tam volna, amíg kellően önálló nem lesz. Annak viszont örülök, hogy nem jártam úgy, mint a foltos hiéna, amelynek a nősténye hosszúkás, péniszre hasonlító csiklón keresztül kénytelen szül­ni, amely ráadásul olyan szűk, hogy az először ellő hiénamamák kölykeinek hatvan százaléka bele is pusztul a születésbe. Én nem a vázamban vagyok terhes, mint a skorpiók, akik a vemhes­ség vége felé felfújt lufikra hasonlítanak, mert a páncéljuk alatt hemzsegnek az apró utódok. Nem kell mozdulatlanul feküd­nöm egy fészekben, amíg a fiókám ki nem kel a tojásból, mint a pehelyrécének. Nem pusztulok éhen, míg a petéimre vigyázok, mint például a polipok, és nem hagyom az utódaimnak, hogy élve felfaljanak, mint némely pókfaj.

Most, ahogy itt fekszik a hasamon a kisbabám, és szép las­san felkúszik a mellemhez a legelső adag tejért, helyreállt a vi­lág rendje. A szervezetemben túltengenek a szülést beindító és fájdalomcsillapító hormonok, amelyek arról is gondoskodnak, hogy szeressem a ráncos kis lényt, miközben az egekbe repít az érzés, hogy képes voltam megszülni egy aranyos kisbabát, és megérte az a hosszú kilenc hónap. Menet közben viszont sok­szor kívántam, bárcsak valamilyen más fajhoz tartoznék, egy olyan fajhoz, amelyik máshogyan szaporodik, akárhogy, csak ne furakodjon a szövetembe egy megtermékenyített petesejt, hogy aztán a magzat átvegye az irányítást a keringésem és az egész testem fölött.

 

Az összes élőlény, amelyik a kisfiammal egyszerre jött a világra, és az összes szülő, attól függetlenül, hogy osztódással szaporo­dott-e; megtermékenyítetlen petesejtet rakott-e a vízbe, amely­nek aztán önállóan kellett megtalálnia a spermiumot; látta-e, ahogy kibukkan a fiókája feje a tojáshéjból; érezte-e, ahogy az ivadékai a hátán vagy a hanghólyagjában ficánkolnak; vagy ép­pen szűk szülőcsatornán préselte-e ki a kicsinyét − mind az élet fájának legkülönbözőbb ágain helyezkedünk el, de egy tőről fa­kadunk, ugyanabból az őslevesből jöttünk létre, az első élő sej­tekből. És mindannyian kellőképpen hosszan túléltünk ahhoz, hogy utódokat nemzzünk, legyen szó emberekről, amőbákról, tengerirózsákról, hiénákról, pehelyrécékről vagy éppen kengu­rukról. Az előttünk élő élőlények menet közben mind egy kicsit máshogyan változtak, míg mára az utódnemzés legkülönbözőbb fajtáival találkozhatunk a Földön.

 

Megrendelhető a kereskedelmi hálózatokban! 

Líra

Libri

Új, javított kiadásban a Gillian Flynn, a Holtodiglan szerzőjének kultikus regényei

 Gillian Flynn: 

Sötét helyek, Holtodiglan,

Éles tárgyak

„Eljutottam arra a pontra, ahol úgy tűnt, többé semmi sem számít, mert nem vagyok valóságos személy, ahogy senki más sem az.”

Új, javított kiadásban a Gillian Flynn, a Holtodiglan szerzőjének regényei

Megjelenés: november 11.
Fordító: Csonka Ágnes
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás kiadások, díszdobozban is

Leírás

Gillian Flynn a kulturális kritika irányából érkezett az irodalomba, és pontosan ezt a tekintetet használta fel arra, hogy teljesen átrendezze a mainstream thriller pszichológiai logikáját. Regényeiben a nő többé nem áldozat vagy funkció, hanem ügynök: aktív szereplő, aki a narratívát nem elszenvedi, hanem irányítja.

A Holtodiglan óta Flynn nem műfaji szerzőként működik, hanem olyan íróként, aki a hatalmi viszonyokat belülről vizsgálja: a szégyen, az önutálat és a társas játszmák finom mechanizmusain keresztül. Prózája letisztult és pontos, nem dekorál, hanem mikroszkopizál. Ezért működik erősebben, mint a legtöbb kortárs thriller: nem feszültséget árul, hanem pszichológiai adatot. És ezért tudtak ezek a regények kultikussá válni – nem csak a cselekményük miatt, hanem mert a női szubjektumot végre nem illusztrációnak, hanem narratív hatalmi tényezőnek tartják.

A három kötet most javítva, új szerkesztéssel, vadonatúj borítókkal került a boltokba, ráadásul kapott egy exkluzív, limitált díszdobozos kiadást is.

Fülszövegek

Éles tárgyak

Amikor két kislányt elrabolnak és meggyilkolnak egy missouri kisvárosban, Camille Preaker újságírónak haza kell térnie, hogy tudósítson az esetről. Camille számára ez nem csak szakmai feladat: gyermekkorát egy mélyen eltemetett tragédia árnyékolja be, és hosszú évek óta nem tartja a kapcsolatot anyjával. Most azonban ismét beköltözik családja nyomasztó kúriájába, ahol újra szembesül szülője rideg tekintetével, valamint féltestvérével, az alig ismert, de baljósan érett tizenhárom éves Amával.

Ahogy Camille a bűntények nyomába ered, egyre mélyebben azonosul az áldozatokkal – talán túlságosan is. A nyomok rendre zsákutcába vezetnek, és miközben próbálja feltárni az igazságot, Camille-t a saját démonai sem hagyják nyugodni: ha túl akarja élni ezt a hazatérést, kénytelen lesz szembenézni azzal, ami évekkel ezelőtt történt vele.

Gillian Flynn hátborzongató debütregénye sötét, feszült pszichothriller, amely a traumák és családi titkok mérgező hatását kutatja. Az Éles tárgyak világsiker lett, rengeteg nyelvre fordították le világszerte, és HBO-minisorozat is készült belőle Amy Adams főszereplésével.

Sötét helyek

Libby Day mindössze hétéves volt, amikor édesanyját és két nővérét brutálisan meggyilkolták a kansasi Kinnakee városkában történt, hírhedt „sátánista mészárlás” során. Ő volt az egyetlen túlélő – és ő volt az is, aki tanúvallomásával rács mögé juttatta tizenöt éves bátyját, Bent.

Huszonöt évvel később egy titkos társaság, a Gyilkosok Klubja veszi fel vele a kapcsolatot, amely megszállottan kutat híres bűntények után. A tagok azt remélik, hogy Libby segítségével végre bebizonyíthatják Ben ártatlanságát.

Libbyt eleinte csak a pénz érdekli: hajlandó újra felkeresni a múlt kulcsszereplőit, hogy beszámoljon az élményeiről – természetesen térítés ellenében. Ám ahogy egyre mélyebbre ás az eseményekben, útja elhagyatott oklahomai kisvárosokon és mocskos missouri sztriptízbárokon át vezet, mígnem szembe kell néznie azzal a borzalmas igazsággal, amely alapjaiban rengeti meg az emlékeit. És mire feleszmél, Libby ismét menekül… egy gyilkos elől.

Gillian Flynn ebben a regényében mesterien elegyíti a pszichológiai feszültséget a krimi műfaj legjobb hagyományaival. A Sötét helyek nemcsak egy hátborzongató gyilkossági ügy újraértelmezése, hanem mélyreható tanulmány az emlékezet megbízhatatlanságáról, a túlélés áráról és a morális bizonytalanság határmezsgyéiről.

Holtodiglan

Ki vagy valójában? És mit tettünk egymással?

Ezeket a kérdéseket teszi fel magának Nick Dunne, amikor ötödik házassági évfordulójuk reggelén felesége, Amy nyomtalanul eltűnik. A rendőrség azonnal gyanakodni kezd rá, arról nem beszélve, hogy Amy barátai szerint a nő félt Nicktől, és titkolózott előtte. Nick ugyanakkor tagadja, hogy gondjaik lettek volna egymással. Még akkor is, amikor a számítógépe keresési előzményei feltűnően gyanúsak. A furcsa, kitartó telefonhívásokról nem beszélve.

Mi történt valójában Nick gyönyörű feleségével?

A Holtodiglan nem csupán egy mesterien felépített pszichothriller: Gillian Flynn regénye generációs mű lett, amely újradefiniálta a házasságról, bizalomról és önazonosságról szóló történeteket. 2012-es megjelenését követően világsikerré vált, több mint 40 nyelvre lefordították, és 2014-ben David Fincher rendezésében, Ben Affleck és Rosamund Pike főszereplésével nagy sikerű filmadaptáció készült belőle.

A szerzőről

Gillian Flynn amerikai írónő, a modern pszichothriller koronázatlan királynője. 1971-ben született Kansas Cityben, újságírást tanult, majd az Entertainment Weekly filmes újságírójaként dolgozott. Első regénye, az Éles tárgyak 2006-ban jelent meg. Igazi világhírnevet a Holtodiglan hozott számára 2012-ben: ez a házasság mélyére ásó, csavaros műve nemcsak bestsellerré vált, de nem sokkal később David Fincher filmre is vitte. Flynn szereplői általában sebekkel teli, intelligens nők, akik gyakran veszélyesebbek, mint bárki hinné, míg történetei pengeélesek, és nem hagyják nyugodni az olvasót.

Mások a kötetekről

„A Holtodiglan Gillian Flynn lehengerlő áttörése. Ravasz, szeszélyes, finoman rétegzett regény, tele olyan hitelesen megalkotott szereplőkkel, akiktől nehéz búcsút venni.” - The New York Times

„Hátborzongató regény a valódi rettegésről – egy írótól, akinek minden eszköze megvan hozzá, hogy tökéletesen adagolja a borzongást.” - Chicago Tribune

„Kíméletlenül nyomasztó családi rémtörténet.” - Stephen King

Agave Könyvek