Abby Winter: Leomló falak ( Beleolvasó)

Megint  csütörtök van. Újra hozom, Abby Winter: Leomló falak c, könyvből 6-ig részét. Nem sok van már. De, ha tetszett eddigi részletek, akkor vásárold meg a szerzőtől a könyvet.

Abby Winter: Leomló falak

Tartalom:

Alice, több év sikertelen házasság után, a válás mellett döntött. Hogy újra talpra álljon a csalódás után, barátnői segítenek neki. 

Ryan gazdag és sikeres férfi, de az életében bekövetkezett tragédia beárnyékolja mindennapjait. 

Egy véletlen találkozás mindkettőjük életét megváltoztatja. A köztük fellángoló érzelmek talán új reményt adnak az élethez. 

De mi történik, ha a múlt és a távolság közéjük áll? 

Nem csak a környezetükben felmerülő problémákkal kell megküzdeniük, hanem saját magukkal is. 

Van még bennük elég erő, hogy ledöntsék a közéjük húzódó falakat? 

Egymásra találhat két megtört szív, ami már végleg feladta a reményt?

Részlet a könyvből

( Szerző engedélyével)

- Most ment bele a tengerbe. – intett Gréta abba az irányba. Mivel már amúgy is fürdőgatyában voltam, már léptem is a lépcsőhöz.

- Kösz. – mondtam, mielőtt eltűntem volna a vízben. Nem messze tőlem meg is láttam őt. Kényelmesen úszkált egy bikiniben. Nekem több sem kellett. Halkan felé úsztam, de mivel bele volt feledkezve a gondolataiba, nem is vett észre. Elkaptam a derekát és magam felé húztam

- Ryan, a szívbajt hozod rám. Engedj el! – próbált kimászni a szorításomból.

- Kerestelek, eltűntél.

- Nem tűntem el, csak úszni akartam egyet, egyedül. – próbálta kerülni a tekintetemet.

- Hé, mi a baj? – fordítottam magam felé.

- Semmi. Engedj, úszom egyet. – próbált eltávolodni tőlem.

- Nem, amíg nem mondod el, mi bánt. – valami nem stimmelt.

- Mondtam, hogy semmi. – lehajtotta a fejét, mintha nem akarna a szemembe nézni, de nekem muszáj volt látnom.

- Alíz?

- Nem akarok hazamenni. – vágta rá.

- Kicsim! Nem is kell, maradhatunk még. – csókoltam meg lágyan.

- Nem, haza kell mennem. Sok minden van, amit még el kell intéznem a suli kezdés előtt, és már mindjárt itt az augusztus. – sorolta az érveit.

- Ok, látom, most semmiképp sem tudlak meggyőzni - elengedtem, ő pedig elúszott tőlem - de még nem adom fel. - Valamit eltitkolt, ebben biztos voltam, csak azt nem tudom mit. De kiderítem, addig nem nyugszom. Nem szokott ilyen durcás lenni, most pedig határozottan az. Lassan követtem, hagytam, hogy kicsit magában legyen a gondolataival, és csak remélni tudtam, hogy nem én csináltam valami rosszat. Már pár perc is eltelt, hogy bámultam, mikor láttam, hogy elpirul. Kicsikém! Ő is ugyanúgy vágyott az érintésemre, mint én az övére. Mellé úsztam, elkaptam a kezét és magamhoz rántottam. Egyből a derekam köré tekerte a lábát és átölelt. Ügyes kislány!

- Megnyugodtál? – kérdeztem óvatosan és megsimogattam az arcát. Az érintésemre lehunyta a szemét, és halkan egy igennel válaszolt. Helyes! Kezembe vettem az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Tudtam, hogy ez hatni fog. Viszonozta a csókomat és erősen a hajamba kapaszkodva még közelebb húzott magához. Tudta, hogy ettől beindulok, de egy morgással biztosítottam is efelől. Ezzel felbátorítottam, mert egy pillanat alatt meredező farkamhoz simult.

- Oh, bébi. – már ki is oldottam a bikini felsőjét, és ajkaim közé szorítottam a mellbimbóját. Halkan felnyögött, és még közelebb húzódott, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Amikor áttértem a másik mellére, kezét a farkamra téve, hosszan végigsimított rajta. Felnyögtem.

- Kicsim – sóhajtottam - gyere, visszamegyünk. - Azzal már húztam is magam után. Nem bírtam magammal. – Az ágyamban akarlak. – Visszaúsztunk a jachthoz, gyorsan feladtam rá a felsőjét, majd amikor fellépett a lépcsőre, rácsaptam a fenekére. Nevetve ért a fedélzetre. Na, így már sokkal jobb!

- Minden rendben? – kérdezte Gréta, meglátva minket a jacuzzi mellett.

- Igen – válaszolta Alíz, de ekkor a vállamra kaptam és nagy léptekkel ott is hagytuk a röhögő közönségünket. Még be sem értünk a szobánkba, már újra lerángattam a felsőjét. Mikor leraktam az ágy szélénél és a szemébe néztem, megint olyan vágyat láttam benne, ami teljesen megbabonázott. Tudtam, hogy elvesztem. Most már teljesen biztosra vettem, hogy szerelmes vagyok belé. Kezemet végig simítottam az oldalán, a karjain, a nyakán. Meg akartam mutatni, mit érzek. Nem bírta tovább, megcsókolt, és finoman megharapta számat. Tudta, hogy ez beindít. Ekkor az ágyra löktem és fölé hajoltam. Kezét a farkamra tette, megszorította, mire felnyögtem. Annyira jól működtünk együtt az ágyban. Villámgyorsan megszabadultunk az alsóinktól is, majd megint fölé helyezkedtem. Karjait a feje mellé szorítottam, így mozdulni sem tudott. Finoman megharaptam a nyakát, amitől felém tolta a csípőjét. Úgy látszik, egy kicsit vadabbak leszünk ma. Én nem bántam. Teljesen felpörgetett, ahogy kéjesen sóhajtozott, mikor lassan lefelé haladva végig csókoltam. Nem bírtam tovább húzni az időt. Ujjamat végighúztam nedves résén, kicsalva belőle egy nyögést.

- Oh, Ryan.

- Olyan nedves vagy, bébi. És ezt csak nekem.

- Igen - lehelte.

- Helyes. – Belemártottam két ujjamat.

- Kérlek, Ryan. Csókolj meg! – egymásra meredtünk.

- Hol akarsz, Kicsim? – jelzésképpen feljebb tolta a csípőjét. Amire észbe kaphatott volna, már végig is nyaltam a punciját. Mikor éreztem, hogy közeledik az orgazmus felé, fölé hajolva megcsókoltam, és rögtön belé is hatoltam. Olyan intenzív volt az élmény, hogy azt hittem elájulok. Még egyszer sem voltunk ennyire vadak szex közben, de ezt is imádtam, egyszerűen nem tudtam betelni vele. Annyira illettünk egymáshoz. Nem is lehetett mást hallani, csak a testünk egymáshoz csattanását és élvezetünk hangjait. Nem sok kellett és egyszerre értünk a csúcsra. Lefordultam róla, de úgy helyeztem el magamon, hogy még mindig benne voltam. Fejét a mellkasomon pihentetve próbálta visszanyerni a légzését.

A könyvet itt tudod megvenni:

Abby Winter Szerzői oldala