Újabb beleolvasót hoztam. Ezúttal Gergely Melinda: Új életre
ébredve II. következő két részét. Hamarosan véget ér a történet. De, ha tetszett,
akkor Colorcom Kiadónál megvásárolható a könyv.
Gergely Melinda: Új életre ébredve II.
Tartalom:
Részlet a könyvből
(Szerző engedélyével)
Izabella számtalanszor köszönhette
neki a pofonokat, amiket a férjétől kapott, ártatlanul, ahogy azt is, hogy azon
a bizonyos estén majdnem meghalt.
Persze Sára épp ezt akarta elérni,
amikor néhány igencsak jól sikerült fotóval, ami megörökítette a menye kis
kalandját, megmutatta a fiának. Nem sejtette, hogy Mikinek amúgy sem volt
valami jó napja. Így amikor megmutatta neki a képeket, ami mellé egy jó sztorit
is kitalált, a férfi őrjöngve rohant haza a feleségéhez. Amikor másnap
megtudta, hogy Izabellának nyoma veszett a Szamosban, ő volt a legboldogabb
ember a világon, hisz végre megszabadult a vetélytársától, akivel kénytelen
volt osztozni a fia szeretetén. Egyáltalán nem örült annak a hírnek miszerint
él, sőt visszatér hozzájuk. Jobb szerette volna holtan látni és ezt még csak
nem is titkolta.
- Miért jöttél vissza?- kérdezte szemrehányóan csípőre tett kézzel.- Egyáltalán
hol a pokolban voltál mostanáig? Melyik szeretődnél kerestél vigaszt?- kérdezte
maró gúnnyal miközben a fiára sandított. Kíváncsi volt, hogy reagál erre a
kérdésre. Gondolt-e rá egyáltalán, hogy hol és kivel lehetett a felesége négy
és fél hónapon át.
Miki nem mozdult,
kifejezéstelen arccal állt Izabella mellett, titkon azért ezekre, a kérdésekre
ő is választ várt.
Izabella még csak meg sem
sértődött anyósa vádaskodásain, sőt még felbosszantani sem sikerült neki,
ugyanolyan higgadtan állt előtte, mint amikor belépett. Csak egy halvány elégedett
mosoly jelent meg az arcán, ami nem Sárának, nem is a férjének sokkal inkább
Krisztiánnak szólt, akinek az arcképe megjelent a lelki szemei előtt a szerető
szó hallatán. De szinte azonnal le is hervadt ez a mosoly amint az eszébe
jutott, hogy milyen távol van most tőle, és mennyire hiányzik neki.
- Nos, elárulná végre a méltóságos kisasszony, hogy hol járt az elmúlt
hónapokban? Vagy talán titok?- kérdezte Sára megvetéssel keveredett gúnnyal a
hangjában.
- Nem, nem titok - felelte nyugodtan Izabella.
- Akkor miért nem árulod végre el?!- kérdezte haragosan az anyósa.
- Mi lenne, ha először leülnénk - javasolta Miki s kedvesen átkarolta a
feleségét.
- Rendben - felelte az anyja csípősen. Nem tetszett neki, ahogy a fia avval a
semmirekellő feleségével bánik.
Mindannyian leültek a
kanapéra Izabella, Mikivel és a lányukkal az egyik oldalra Sára és Bianka a
másikra, szemben velük, türelmetlenül várva a magyarázatát.
- Először is szeretném tisztázni, hogy nem önként mentem el. Miki nagyon jól
tudja, hogy mi történt. Örülhetek, hogy egyáltalán élek - kezdte higgadtan a
nő.
- Sajnálatosan - vágott közbe haragosan Sára.
- Na de anya...!- szólt rá Miki azonnal.
- Mi az fiam?!- förmedt rá a fiára .- Azok után, hogy megcsalt az lett volna a
legkevesebb, hogy megfullad. Mindenkinek jobb lett volna.
- Hogy mondhatsz ilyet anya?!- pattant fel azonnal a férfi dühösen és
csalódottan.
- Hagyd csak - mondta még mindig nyugodtan Izabella, majd szúrós tekintetet
vetve az anyósára folytatta is: - Egy dologban igaza van, tényleg nem kellett volna,
visszajöjjek és ha Debóra nincs, minden bizonnyal nem is tettem volna. De
biztosíthatom, hogy nem maradok túl sokáig.
- Ezt meg, hogy érted?- kérdezte Miki kétségbeesetten, a felesége felé
fordulva.
- Úgy, hogy el fogok menni, csak Debóráért jöttem - felelte határozottan, aztán
ismét az anyósára nézett: - Maga mindig is gyűlölt engem és mindent elkövetett,
hogy elválasszon a fiától. Hát, tessék, most megkapja, amit akar. Visszaadom a
fiát, ezüst tálcán nyújtom át önnek. Ha annyira akarja a magáé, lehet. De a
lányomat nem adom, ő az enyém!- mondta magabiztosan, szemrebbenés nélkül. Most
először nem félt sem a férjétől, sem az anyósától. Legyen, aminek lennie kell.
Meg sem várta a többiek
reakcióját, a szavai után egyszerűen csak kiment az erkélyre. Körbenézett a nem
túl szép látványt nyújtó betontömbök között. Voltak ablakaik, erkélyeik mégis
mintha az emberek pici gyufás skatulyában laknának, amiket egymás hegyére hátára
helyeztek volna. Beton gyufás skatulyák. És íme ő él az egyikben. Se fű, se
fák, se virágok az udvarban, sőt udvar sincsen. Ez nem az ő világa. Most jobban
érezte ezt, mint bármikor.
Sára szóhoz sem tudott jutni
a menye válaszát hallván. Egyszerűen csak felháborítónak találta. De igazából
senki se tudta mire vélni a szavait. Azt sem árulta el, hogy hol volt, azt sem
hogy kivel, vagy hogy mit csinált mostanáig, miért nem jelentkezett hamarabb,
pedig ezekre, a kérdésekre várták mindannyian a válaszokat.
Izabella viszont nem akart
válaszolni csak mihamarabb eltűnni abból a világból, amely szinte fojtogatta
őt. Egyszerűen nem kapott levegőt ott, a négy fal között. Egyetlen vigasza volt
csupán, hogy tudta Krisztián vissza várja és úgy szereti ahogy senki más
azelőtt. De ami a legfőbb, sosem emelt volna rá kezet semmi okból, mert
amellett, hogy szerette tisztelte is. És a tisztelet egy olyan dolog volt, amit
még nem tapasztalt egyetlen férfi részéről sem.
Gondolataiból Miki
zökkentette ki. A háta mögé lépett és megfogta a vállát. Izabella hátra nézett
de nem fordult meg csak tovább bámult maga elé a semmibe.
- Miért mondtad az előbb...- kezdte a férfi tétován, de a felesége közbeszólt.
- Hogy elmegyek?- fejezte be a férje kérdését a nő.
- Igen azt - sóhajtott Miki.
- Mert ezt fogom tenni... Elmegyek... Elhagylak... - suttogta remegő hangon
Izabella. Nem, mert a férje szemébe nézni, de tovább folytatta: - Nem állok
többé közéd és anyád közé. Mindig is többre becsülted, mint engem. A számát sem
tudom, hogy hányszor hangolt ellenem. Mindig is az orrodnál fogva vezetett. Hidd
el megérdemlitek egymást.
- Hogy mondhatsz ilyet?- kérdezte csalódottan.- Mond mi történt veled, ami így
megváltoztatott?- A hangjában nyoma sem volt haragnak, Izabella nagy
meglepetésére. Lassan maga felé fordította a feleségét, hogy a szemébe nézhessen,
miközben felel a kérdésére. De a nő nem nézett rá lesütött szemmel halkan
válaszolt, nehogy felbosszantsa a férfit, a hangjából viszont kiütött a
szemrehányás, bárhogy is próbálta leplezni.
- Azaz mi történt velem, a te hibádból?! Először is bátrabb lettem és végre
kimondom azt, amit mindig is gondoltam, bármennyire is féljek tőled. Másodszor,
felelve a kérdésedre, felébredtem egy idegen ágyban, emlékek nélkül teljesen
kiszolgáltatottan egy vadidegen férfinak, akinek a csúf, sebhelyes arca épp
olyan rémisztő volt akárcsak a természete. Rettegtem tőle - magyarázta, szinte
levegőt sem vett. Megpróbálta még a legkisebb gyanúját sem kelteni annak, hogy
esetleg volt köztük valami.- Csak annyit tudott a múltamról, hogy a folyóban
talált rám. Kihúzott a vízből, de már nem lélegeztem, ezért újjá élesztett.
Megmentette az életemet, ápolt és a házába fogadott - egy pillanatra
elhallgatott, mert észrevette milyen csodálattal, beszél megmentőjéről így
változtatott a hangnemén. Eszébe jutottak Krisztián vádló szavai és ezt most
remekül fel is használhatta:- Nem épp egy ilyen csúf megmentőre számítottam, -
mondta olyan csalódottan, ahogy csak tudta - de a modora még elviselhetetlenebb
volt. Mindig a tudtomra adta, hogy csak megtűr a házában és a legszívesebben,
csak úgy kidobna az utcára. Ezért megkértem engedje meg, hogy cselédlányként
dolgozzak nála, míg visszatér az emlékezetem. - Elhallgatott. Félt, hogy túl
messzire ment a hazugságaival és hogy a férje egy szavát sem fogja elhinni.
Lassan felemelte a tekintetét, hogy a szemébe nézhessen.
Nagy meglepetésére Miki könnybe
lábadt és bűntudatos tekintetével találkozott. Tudta, hogy mindez az ő
hibájából történt és láthatólag ez nagyon bántotta. Izabella még majdnem meg is
sajnálta a férjét, de azért tovább folytatta:
- Az volt a legrosszabb az egészben, hogy még a saját nevemre sem emlékeztem,
mintha csak egy számítógép lettem volna, aminek minden adatot töröltek a memóriájából.-
Megpróbált olyan szomorúan és hitelesen előadni, ahogy csak telt tőle. Igazából
egyáltalán nem is törődött a múltjával és az elveszett emlékeivel Krisztián
közelében, főleg miután felfedezte a hegeket a hátán.
A könyvet itt tudod megvásárolni:
