Elnézést kérek, hogy a héten nem
hoztam Gergely Melinda: Új életre
ébredve I. c. kötetből újabb részt. Nem nagyon voltam itthon és nem tudtam
pótolni. Így ma hozom nektek kettőt. A történet 7-ig részét hoztam. Jó olvasást kívánok.
Gergely Melinda: Új életre ébredve
Tartalom:
Csupán néhány embernek adatik meg az a
lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű
lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor
felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül,
összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és
megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve
beférkőzik a lány szívébe.
Részlet a könyvből:
(Szerző engedélyével)
- Inkább ne! - vágta rá nyomban. -
Nem akarok még több gondot okozni neki.
- Pedig meg kell fürdened. Én pedig nem hiszem, hogy el tudnálak egyedül
kísérni a fürdőszobáig. Ne aggódj, sem a fürdésben, sem pedig az öltözködésben
nem fog segíteni. Ez az én dolgom. Tudom, hogy mennyire félted a titkod. Rajtam
és az orvoson kívül nem tudja senki, és ne félj, Krisztián tőlünk nem tudja meg
- mosolygott Magda megértően.
A lány először elpirult, mikor
arra gondolt, hogy a férfi esetleg megláthatná őt meztelenül, aztán mikor a nő
folytatta elgondolkodott. Végül is nem értette, hisz neki nincsenek titkai.
Milyen titokról beszélhet akkor Magda? Egyszerűen nem mert rákérdezni, majd
kiderül ez is szépen.
- Nem lehetne mégis valaki mást hívni? - kérdezte másra terelve a szót s még
mindig abban reménykedett, hogy nem kell ismét szembenéznie a férfival.
- Sajnos nem - mondta sajnálkozva a nő. - Tudod csak mi élünk itt. Krisztián,
én és a kertész, de ő általában nem sokat tartózkodik a házban.
- Hogy-hogy? - kérdezte döbbenten. - Na és hol van Krisztián családja? -
értetlenkedett a lány.
Magda tekintete egy
pillanatra elsötétült. Nem tudta helyesen teszi-e, ha bármit is mond neki.
Végül úgy döntött, nem árt, ha a lány tisztában van néhány dologgal.
- Sajnos neki már nincs családja - mondta szomorúan. - A szülei meghaltak egy
autóbalasetben, a nővére pedig férjhez ment még régen a fővárosban. Úgyhogy ő
most egyedül él itt - sóhajtott Magda keserűen.
- Akár egy remete - tette hozzá a lány elgondolkodva. -Nem lehet könnyű neki.
És még ott van az a csúnya sebhely is az arcán. Ezért olyan megkeseredett, nem
igaz?
- Részben igen - felelt a nő.
- Miért talán van más oka is annak, hogy Krisztián olyan amilyen? - kérdezte
kíváncsian.
- Ha igazán érdekel, azt hiszem ezt tőle kellene megkérdezned -méltatlankodott
Magda. Aztán, mintha mi sem történt volna, újra derűs kedvvel így szólt:
-Megyek, előkészítem a fürdővizet, aztán szólok Krisztiánnak, hogy segítsen.
Pár pillanat múlva már el is
tűnt, a pálmák közti ajtó mögött. A lány már amugy is kiváncsi volt, hogy mi
lehet odabent. Hát most megtudta: a fürdőszoba. Csodálkozva nézett a nő után.
Vajon minden szobának van külön fürdőszobája, vagy csak annak?
Még fel sem ocsúdott a
gondolataiból, mikor Magda már meg is jelent Krisztián kíséretében. A lány még
azt sem vette észre, hogy a nő mikor hagyta el a szobáját, s már meg is jött.
Nagy meglepetésére most
először, vonzónak találta a férfit aki belépett az ajtón.Félelmetesnek, de
mindeközben iszonyú vonzónak is. Ahogy az arca szebbik felét nézte, amelyiket
nem csúfította sebhely, nagyon jóképű férfinak hatott, aki képes megdobogtatni
egy nő szívét a puszta jelenlétével is. "Miért félek így tőle mégis?"
- tette fel magának a kérdést a lány, de amikor a szemébe nézett, már tudta is
a választ. Szemrehányó, haragos és gyűlölettel teli tekintete épp elég volt
ahhoz, hogy a lány ereiben megfagyassza a vért. Képtelen volt ezt elviselni,
így inkább elfordította a fejét. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy nem
először néz rá így egy férfi, és ő sem először retteg így valakitől. Ez a deja
vu érzés talán már az első találkozásuk óta jelen van.
- Jó reggelt! - köszönt a férfi kelletlenül.
- Jó reggelt! - felelt, idegesen babrálva a hajtincseivel. Rá sem nézett.
- Magda szerint nem ártana neked egy fürdő - lépett közelebb a lányhoz. -És
ahogy így elnézlek, igaza is van - mérte végig fölényes tekintettel.
De a lány válaszra sem
méltatta, még csak felé sem fordította a tekintetét. Ez pedig igencsak
idegesítő, főleg egy olyan ember számára, mint Krisztián. Ennek ellenére
megpróbálta megőrizni a hidegvérét.
- Na gyere - mondta a férfi lehajolva hozzá és az ölébe vette. - Majd én
segítek, ha még arra sem vagy képes, hogy a fürdőig elsétálj - gúnyolódott.
- Na de fiam! - szólt rá Magda a háta mögül. - Hogy mondhatsz ilyet?
- Miért? - nézett hátra a férfi ártatlan tekintettel. - Én csak az igazat
mondtam.
A lány csak hallgatott.
Félt, ha megszólal, elerednek a könnyei, akkor pedig még ennél is megalázóbb
helyzetbe sodorja magát.
Krisztián a gúnyolódását
csupán álcának használta, leplezve így zavarát. Hisz olyan régen volt már, hogy
egy nőt tarthatott a karjaiban. Ez pedig elfeledett érzéseket keltett újra
életre benne. Ettől viszont egyenesen megrémült. Meggondolatlan, hűvös
szavaival saját érzései ellen próbált meg védekezni valahogy. Mindhiába.
Végtelenül hosszúnak tűnt az
az idő, míg végül a fürdőszobában letehette a lányt a kád melletti székre.
- Remélem a vetkőzés már egyedül is menni fog -mosolygott pimaszul.- Vagy talán
ebben is segítsek?- kérdezte gonoszkodva, szándékosan zavarba akarva hozva
ezzel a lányt.
Persze ez sikerült is neki,
hisz a lány szinte azonnal válaszolt:
- Nem, azt hiszem ez egyedül is menni fog.
A hideg borzogatta ha csak
arra gondolt, hogy ez a goromba és pimasz fráter akár egy ujjal is hozzáérhet.
- Mindjárt gondoltam -válaszolt gúnyos mosollyal a férfi.
A lány abban a pillanatban
úgy érezte, hogy elsüllyed szégyenében. Azt kívánta, bárcsak megnyílna a föld
alatta, őt pedig örökre elnyelné. Micsoda megaláztatás! Krisztián egy percig
sem titkolta, hogy mennyire nehezére esik segíteni neki.
Magda szemrehányó tekintete
viszont a férfi figyelmét sem kerülte el, így hát elviharzott mellette.
- Ne is figyelj rá - mosolygott a nő, becsukva maga mögött az ajtót.
Mikor nekikészült
levetkőzni, akkor tudatosult csak benne, hogy Krisztiánnak bizony igaza volt,
még levetkőzni sem tudott egyedül. De Magda szó nélkül segített neki levetni a
hálóruháját és besegítette a kádba. Szégyenkezve nézett fel a mellette álló
nőre:
- Sajnálom, hogy ennyit kell fáradnia miattam. Annyira szégyellem magam -
folytatta könnybe lábadt szemekkel.
- Nincs miért szégyellned magad - mosolygott Magda megértően. - Nem a te hibád,
ilyesmi bárkivel, bármikor megeshet.
A meleg fürdő nagyon
jó hatással volt rá, szinte megkönnyebbülve érezte magát tőle. Ám miközben
mosakodott s a tenyerével végigsimított a derekán, sebhelyeket vélt felfedezni
rajta. Először azt hitte, biztos csak néhány karcolás van rajta, aztán az
ujjait újra és újra végighúzta a derekán számtalan zúzódást talált magán.
Hosszú, sávok szelték át a hátát széltében-hosszában, mintha csak korbácsnyomok
lettek volna. Néhány igen csak régi heg lehetett, hisz alig lehetett
kitapintani, néhány viszont még mindig sajgott, bár ezek korántsem mondhatóak
olyan mélynek, mint a többi.
A lány szinte azonnal
rájött, hogy ezek bizony bántalmazás nyomai. Rémülten emelte fel a tekintetét a
mellette álló nőre.
- Ez meg mi? - kérdezte kétségbeesetten, ismét végigsimítva a hátát. - Ugye ez
nem az, amire gondolok?- tette fel a kérdést elszörnyedve, mintha csak azt
várta volna Magdától, hogy megcáfolja az elképzelését.
- Sajnálom, lányom - felelt a nő sajnálkozva, - de ha arra gondolsz, hogy ezek
sebhelyek, amiket verés okozott, sajnos azt kell mondjam, ezek azok.
- Ez nem lehet igaz... -mondta kétségbeesetten a lány.- Mintha korbácsnyomok
lennének.
- Igen, így van - válaszolt szomorúan Magda.- Ez az a titok, amiről az előbb
beszéltem neked. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy te akár nem is emlékezhetsz
rá. Nagyon sajnálom.
- Tényleg nem emlékszem -szomorodott el a lány. - Nem értem. Én már semmit sem
értek.
- El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet ez neked. Talán épp emiatt nem emlékszel
a múltadra -mondta a nő elgondolkodva.
A könyvet itt tudod beszerezni:
