2019. szeptember 18., szerda

Beleolvasó: Jud Meyrin: A múlt bűnei 4.rész

Újabb rész érkezik Jud Meyrin: A múlt bűnei c. könyvből.  Vajon, hogyan alakul Fanny és Alexander kapcsolata? Gyilkosság vagy öngyilkosság lett az áldozat,akit megtaláltak? Mi zavarhatja Alexandert ebben az ügyben? A legnagyobb kérdés az, hogy Fanny meddig tudja tagadni maga előtt az érzelmeit Alexander iránt?



Részlet
Jud Meyrin: A múlt bűnei


Kate egyedül nevelte a kisfiát, és nem volt egyszerű dolga, ha otthon és a munkában is helyt akart állni. Fanny korábbi lelkifurdalása még inkább fellángolt.
– Felhívhattál volna, hogy segítsek! Vigyázhattam volna én Markra. Sőt, jobb ötletem van! Te most szépen hazamész a fiadhoz, én pedig itt maradok. Már nincs sok idő zárásig, és ahogy látom, nem lesznek túl sokan. Könnyen elboldogulok.
Kate arca felderült a javaslatra.
– Biztos nem bánnád?
– Persze, hogy nem – mosolygott rá Fanny. – Indulj már!
Valóban kevés dolga akadt. Kiszolgálta a vendégeket, berakodott a mosogatógépbe, összébb pakolta a megmaradt süteményeket. Végül csinált magának egy teát, és letelepedett a pultnál lévő asztalhoz Kate egyik magazinjával. Épp fellapozta volna az újságot, amikor megszólalt az ajtó fölötti csengettyű, jelezve, hogy új vendég érkezett. Fanny felállt, hogy kiszolgálja, és bosszúsan látta, hogy Alexander Kougar áll a pult előtt.
– Nem tudtam, hogy pincérkedsz is – jegyezte meg a férfi. A hangja, a szavai és az a gúnyos félmosoly a szája szegletében annyira emlékeztette Fannyt a régi Alexanderre, hogy görcsbe rándult a gyomra. Minek kellett felbukkannia ennyi idő után? Pont most, amikor már kezdte úgy érezni, hogy kézben tartja az életét.
– Csak kisegítek – felelte könnyedén, de közben a szíve nyugtalanul kalimpált. – Adhatok valamit?
– Kávét és egy szendvicset. Egész nap nem ettem.
Fanny gyorsan megcsinálta a kávét, majd felmelegített két sonkás bagelt. Ügyelt rá, hogy ne nézzen Alexander felé, de a keze így is idegesen meg-megrebbent a teendők közben.
– Jó étvágyat! – tette le az ételt, és már sarkon is fordult volna, de Alexander megállította.
– Nem ülsz le? Persze, csak ha nincs semmi halaszthatatlan dolgod.
Fannynak esze ágában sem volt a szükségesnél többet beszélnie vele. Körülnézett a kiürült kávézóban valamilyen ürügy után kutatva, de hamar rájött, bármit is találna ki, az túl átlátszó lenne. Nem akarta, hogy Alexander gyávának higgye. Nem mintha számítana, mit gondol róla a férfi. Gondolatban vállat vont, felmarkolta a másik asztalon hagyott bögréjét, és leült a nyomozóval szemben.
– Úgy hallottam, az összes rendőr visszament a városba – szólalt meg, hogy ne nyúljon túl hosszúra a kínos némaság. – Sikerült kiderítenetek, mi történt?
– Valószínűleg öngyilkosság volt, esetleg baleset – felelte a férfi vontatottan. – De még várunk a részletesebb orvosi jelentésre.
Az ismét beálló csendben Fanny a vele szemben ülő alakot nézte, és megint úgy érezte, mintha a múlt hunyorított volna vissza rá. Alexander ugyanolyan ingerült mozdulattal túrt a hajába, ugyanúgy összeszorította a száját, mint annak idején, amikor idegesítette valami.
– Ha mindenki visszament Exeterbe, hogyhogy te még itt vagy?
A férfi elgondolkozva forgatta a kezében a bögrét, mintha a tartalmából akarná kiolvasni a választ. Fanny már azt hitte, nem fog felelni, egészen meglepte, amikor Alexander megszólalt.
– Valami zavar. Ha öngyilkos lett, miért nem találtunk nála búcsúlevelet? Ha baleset volt, miért nincsen meg a pénztárcája, az iratai? De persze nem nagyon tudunk mit tenni – grimaszolt a férfi, és mintha csak magának beszélne, tovább folytatta: – Várunk az azonosításra, ami lehet, hogy sokáig elhúzódik. Egy vízi hulla sosem szép látvány, és ezen a malomkerék csak tovább rontott. Amikor kihalásztuk a patakból, olyan állapotban volt a holttest, hogy még a saját anyja is nehezen ismerne rá.
Fanny torka összeszorult, és egyszerre nem tartotta olyan jó ötletnek, hogy újabb kortyot igyon immár kihűlt teájából. Felállt, és összeszedte a férfi elől az üres edényeket. Alexander lerakott az asztalra néhány fontot, majd szedelőzködni kezdett, közben kinézett az ablakon, aztán visszafordult Fanny felé.
– Nem látok más kocsit a parkolóban. Gyalog jöttél?
– Igen.
– Oké, akkor megvárlak, és hazaviszlek.
– Erre igazán semmi szükség, nem lakom messze. – Fanny ijedten pislantott a férfira. Még csak az hiányzik, hogy bármilyen rövid időre is, de össze legyenek zárva a kocsi utasterében! Azt sem akarta, hogy Alexander megtudja, hol lakik. Bár kicsi az esélye, hogy meglátogatja, hisz az elmúlt években egyszer sem kereste, ennek ellenére rossz érzéssel töltötte volna el, ha a férfi megismeri a címét. – Felesleges megvárnod! – közölte a korábbinál erélyesebben, de a nyomozó elengedte a füle mellett a szavait.
– Lehet, hogy egy gyilkos járkál odakint, természetes, hogy hazaviszlek – jelentette ki szárazon, aztán újra kihúzta a széket, és leült.
Fanny rájött, ha nem akarja elárulni, hogy jobban tart Alexandertől, mint attól az arctalan gyilkostól, nem tiltakozhat tovább. Legjobb lesz, ha gyorsan túlesnek azon a fuvaron, gondolta. Feszengve nekilátott hátralévő feladatainak; letörölte a pultot, majd az asztalokat is, kihagyva azt az egyet, aminél Alexander ült. Felsöpört és felmosott, ismét messze elkerülve a férfit, aki úgy tűnt, egykedvűen nézi ténykedését. Fanny a táskájáért nyúlt, és majdnem kiesett a kulcs zsibbadt ujjai közül, amikor bezárta a az első ajtót.
– Erre megyünk ki – intett a hátsó kijárat felé, és saját maga is alig ismert rá a hangjára, ami a szokásosnál jóval vékonyabban csendült. Olyan ideges, akár egy kamaszlány az első randija előtt. Milyen nevetséges!
Szótlanul megkerülték a háztömböt. A kávézó előtt álló terepjáró egy fekete Dodge volt, és csak a tetejére szerelt sziréna árulkodott arról, hogy hatósági jármű.
– Ezen az úton – mutatta Fanny, miután beszálltak az autóba –, aztán az utolsó utcán fel a dombra.
– Elhagyatott környék lehet – jegyezte meg Alexander, miközben kitolatott az útra.
– Igen, valóban az, talán épp azért szeretek ott lakni.


A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.