Meg is hoztam újabb beleolvasót Jud Meyrin: A múlt bűnei 3. részét.
Ezúttal most Fanny gondolatai, érzései Alexander körül forog. Vajon mire
gondolhat?? Újra fellángolhat a parázs közöttük?
Vagy csak álom lesz Alexandernek? Ha, tetszett az eddigi
részlet, kérlek, hagyj nyomott a bejegyzést alatt. A könyvet a szerző oldalán
megvásárolható.
Részlet:
Jud Meyrin: A múlt bűnei
Fanny esze minduntalan Alexander
szavain járt. Borzasztó halál lehet egy malomkerék alá szorulva megfulladni!
Szerencsétlen fickó talán önszántából ugrott a patakba, de az utolsó
pillanatban meggondolta magát, ám a kerék már nem engedte szabadulni. Fanny enyhén
émelyegve próbálta elűzni a haragoskék vízben fuldokló, vergődő alak képét.
Egész nap rendőrök járták a
falut, és fekete, vízhatlan kezeslábasba öltözött helyszínelők vizsgálták át
aprólékosan a malom környékét és a patak partját. Fanny, miután leszállította
az ételeket, visszahúzódott a házába, és elfoglalta magát a másnapi
rendelésekkel. Még Kate-hez sem ugrott be a kávézóba délután, mint máskor, hogy
elkerülje a rendőröket, de legfőképpen Alexandert. A férfi ennek ellenére
állandóan befurakodott a gondolatai közé. Fanny még ennyi év után is fel tudta
idézni Alexander érintését, az illatát, tenyere alatt a férfi szaporán emelkedő
és süllyedő mellkasát... Mekkora hiba volt az a csók! A sors fintora, hogy
ennyi év után sem tudja elfelejteni.
Másnap megjelent nála Ron, a
kertész. Fanny kezdetben a nagyobb munkák, elvégzésére alkalmazta a férfit, aki
azonban később is gyakran beugrott, és segített a kinti teendőkben, Fanny pedig
örült neki, hogy nem egyedül kell rendben tartania a nagy kertet. A férfi olyan
kevés fizetséget kért, amit könnyedén megengedhetett magának.
Ron épp a kert egyik végében
lévő, gondozatlan földdarabot ásta fel, amikor Fanny kivitte neki a szokásos
kávéját.
– Hallottál valami újat a
hulláról, Ron? – kérdezte a férfit.
– Nem, de láttam, hogy a rendőrök
már elkezdtek szedelőzködni – túrt bele a kertész fakó, gubancos hajába.
Az emberek gyakran pletykálták,
hogy sötét titok lappang a múltjában, Fanny azonban úgy gondolta, a
szóbeszédnek nincs semmi valóságalapja. Valószínűleg a kíváncsi falusiak csak
azért találták ki, mert sehogy sem tudták szóra bírni a visszahúzódó természetű
kertészt, aki néhány évvel korábban olyan hirtelen jelent meg közöttük.
Fanny visszament a házba, de nem
lelte a helyét. Kezdett elege lenni az önkéntes magányból, és már vágyott egy
kis beszélgetésre Kate-tel. Némi szerencsével, a többi rendőrrel együtt
Alexander is elment a faluból, és nem kell attól tartania, hogy újra
találkoznak. Kissé felvidulva bújt bele egyik nyári ruhájába, és úgy döntött,
gyalog indul el.
Igaza volt Ronnak, állapította
meg séta közben. A rendőrségi járművek, amik tegnap még a főutcán parkoltak,
eltűntek, és egyetlen egyenruhással sem találkozott útközben.
– Nahát, előjött a remetelány! –
kiáltott fel Kate, amikor benyitott a kávézóba.
– Ennyire nyilvánvaló, hogy
bujkáltam? – húzta el a száját Fanny, és lehuppant egy székre.
Kate úgy nézett rá, mintha azt
kérdezné, hogy a föld tényleg gömbölyű-e.
– Á, dehogy! – mondta
csipkelődve.
– Így volt a legegyszerűbb.
Kérhetek valami innivalót?
Kate kivett a hűtőből egy kancsó
limonádét, kiöntött belőle egy jó adagot, és letette elé a poharat.
– Mondd csak, az eltűnésednek
volt valami köze a nyomozóhoz?
– Alexander csak egy... Régi
ismerős – próbálta Fanny elmismásolni a választ, de érezte, hogy az arcát
elönti a forróság. Sosem tudott füllenteni Kate-nek, ahhoz a barátnője túl jól
ismerte.
– Kétlem, hogy csak szimpla
ismerős, de ha nem akarod, nem faggatlak. Legalábbis egyelőre. – Kate
elmosolyodott, és Fanny csak most vette észre a szeme alatt húzódó árkokat.
– Minden rendben? – kérdezte
bűntudatosan, amiért eddig nem tűnt fel neki Kate nyúzottsága.
– Annie szabadságon van, így
kénytelen vagyok egész nap én tartani a frontot. Szerencsére a bébiszitter
ráér, Mark miatt így nem kell aggódnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése