2019. szeptember 25., szerda

Trish Cook: Éjjeli napfény

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Maxim Könyvkiadónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Trish Cook: Éjjeli Napfény c. könyvet. Egy nem mindennapi történet, egy lányról, aki nem mehet ki napközben. Egy fiúról, aki megismeri korán a szerelmet és a fájdalmat. A könyv csodálatos történet annak minden szépségével és hibájával együtt. 

Trish Cook
Éjjeli napfény



Tartalom:

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. 
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. 
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.


Véleményem
4,5 / 5

Egy újabb betegség, újabb szívszorító történet. Erről a betegségről sem hallottam még az XP vagyis Xeroderma Pigmentosum. Sajnos vannak nagyon sok olyan betegség, amiről nem tudunk, és csodálkozva olvasunk róla. Egyébként jó, ha ilyen formában íródik egy történet, mert így még több olvasóhoz eljut  a betegség.

Katie és Charlie mindketten nagyon fiatalok és mindketten megtapasztalják a szerelem adta lehetőségeket. Bár amennyire tetszett, úgy valahogy ez a történet kicsit kényszeredett. Ahogy olvasgattam, egyre jobban úgy látom, hogy Katie kissé önző és akaratos. Sajnálom is, hogy a betegsége miatt nem mehet ki nappalra.. Viszont Charliet egyik este vasútállomáson ismerkednek meg. Aranyos párosnak tűntek. Azt hittem, hogy elmondja a betegségét már az elején. Ezt kissé furának tartottam. Mert ugye egyszer úgyis kiderül.

Charlie, a megtestesült jóvágású tini, aki komoly és éretten fogta fel a betegség súlyát. Ilyen is ritkaság számba megy, de már pedig van. Mr.Price ,Katie apja. Ó, hát igen ő szigorú és félti a lányát.  De még sem akarja teljesen kalitkában zárni.

Időközben rájöttem mi zavart, mi volt a fura érzésem ezzel a történettel, az, hogy Charlie szemszögéből nem olvashattam. Kíváncsi lettem volna, mit gondol, mit érez, hogyan birkózott meg Katie betegségével és azzal, hogy lehet, nem lesznek örökké együtt.
Pont ez hiányzott. Mindamellett egy gyönyörű történet és gondolkodóba ejtett.

Egy kicsit több is lehetett volna ebből a történetből. Egész könyvben igazából Katie gondolatait, érzéseit lehet olvasni. Többiekről abszolút semmit. Sajnos!

De azért egy egészen elpityeregtem a végén. (Sóhaj) Azt hiszem ennek a filmjét is meg kell, hogy nézzem.

Le a kalappal Charlie előtt, hogy még egy utolsó kérést teljesített és Mr.Price előtt pedig, hogy engedte. Szép lezárást kapott a történet. Mindenesetre lehetett volna több is ebből, de így is jó volt. Alig egy nap alatt olvastam ki ezt a könyvet, magával ragadó történet, kisebb hibák ellenére olvastatta magát.


Trisch Cook-tól szívesen olvasnék még. Kíváncsi lennék, hogy más témában milyen lehet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.