2019. szeptember 23., hétfő

Belevolvasó: Jud Meyrin: A múlt bűnei 5.rész

Újabb beleolvasót hoztam nektek, Jud Meyrin: A múlt bűnei c. könyvből. Ezúttal Fanny és Alexander zavarban vannak egymás társaságában. Nem tudják, miként viselkedjenek egymással szemben. A múlt mindkettejükben felébredt s vele együtt az érzés, amit maguk előtt is titkoltak.




Részlet:
Jud Meyrin: A múlt bűnei


Fanny feszülten ült az anyósülésen, és próbálta nem belélegezni a férfi illatát, amiben kávé aromája keveredett kissé kesernyés dezodorával. Fannyt, talán azért, mert napjai nagy részét sütemények között töltötte, mindig is taszította a férfiak parfümje. Alexanderé azonban épp ellentétes hatással volt rá: egészen elkábította. Talán annak idején azért adta át magát olyan könnyedén annak a tiltott csóknak, mert megrészegítette a férfi illata.
Milyen könnyű lenne erre fogni a történteket!
Zavartan fészkelődött az ülésen, és azon gondolkozott, mit mondhatna. Végül inkább csendben maradt, és Alexander sem tett több megjegyzést. A férfi a sötét nadrágban, a fehér pólóban, és a pisztolytáskával az övén a rend éber őrének nézett ki, mégis, Fanny szinte hangosan fellélegzett, amikor meglátta kis, fehér házának sziluettjét a gyümölcsfák takarásában.
– Köszönöm a fuvart! – hebegte. Érezte, hogy a tenyere nyirkos az izzadságtól, és az sem segített, hogy Alexander átható tekintettel figyelte. Szeretett volna már bent lenni a házban.
– Nincs mit – felelte a férfi. Látszott rajta, hogy még mondana valamit, Fanny azt is tudni vélte, hogy mit, és azt mindenképp el akarta kerülni.
– Viszlát, Alexander! – köszönt el gyorsan, és kiszállt az autóból.

*

Alexander megvárta, míg felgyullad a házban a villany, és csak azután indult el. Furcsa lakhelyet választott magának a nő. Akkorák itt a telkek, hogy a legközelebbi szomszédja is jó száz méterre van. Nem ilyen helyre képzelte, inkább egy csinos kis belvárosi lakásba. Oda valahogy jobban illene.
Tisztán emlékezett arra a napra, amikor az öccse először elhozta vacsorára a szülői házba Fannyt. Ő is otthon volt, valamilyen szünet lehetett a főiskolán. Akkor épp lázadó korszakát élte; az üzleti főiskola, ahová apja íratta, hogy megszerezze a megfelelő tudást a családi vállalat későbbi irányításához, borzasztóan untatta. Nem érezte jól magát a rákényszerített szerepben, de még nem szedett össze elég bátorságot, hogy kilépjen belőle. A frusztrációját így a környezetén vezette le. Fanny is kapott belőle ízelítőt azon az estén, ahogy a későbbi találkozásaik alkalmával is. Alexander nem volt büszke arra a néhány évére. Arra az estére pedig végképp nem, amikor megcsókolta őt.
Részegen állított haza, ami akkoriban gyakran előfordult, ám ezúttal ott találta Fannyt a nappalijukban. A lány egy könyvet bújt, és annyira izgató volt a pólóban és a rövidgatyában, amit alváshoz hordott! Az első pillanattól kezdve kívánta, de sohasem közeledett hozzá. Hogy is próbálkozhatott volna be az öccse barátnőjével?! De azon az estén az alkohol elködösítette az agyát, és nem törődött a következményekkel. Sok baromságot művelt akkoriban, de mind közül ez volt a legrosszabb. Megbocsáthatatlan.
Szitkozódva kanyarodott ki a keskeny, hegyi útról, és felhajtott az autópályára. Míg Exeter felé tartott, kényszerítette magát, hogy Fanny helyett a malomnál történt haláleseten töprengjen. A helyszínelők nem találták meg a férfi iratait, pedig alaposan átfésülték a patakpartot és a medret is. Persze előfordulhat, hogy a víz jóval távolabb sodorta azokat. Akár a tengerig is eljuthattak, és akkor örökre búcsút inthetnek nekik. Attól tartott, hogy ha nem jelentkezik senki a rendőrség felhívására, nem fogják tudni azonosítani az áldozatot, az ügy pedig bekerül a megoldatlan akták közé.
Alig húsz perc múlva beért Exeterbe. Lakása azon a részén volt a városnak, ahol az utcák még ugyanolyan keskenyek, mint a központban, de a házak már jóval lepusztultabbak. Hála a késői órának talált egy parkolóhelyet egészen közel az épület bejáratához. Lezárta a terepjárót, és felment a legfelső emeletre.

Annak idején az ingatlaniroda azzal igyekezett feldobni a hirdetést, hogy milyen szép a kilátás a lakásból. Való igaz, a nappali ablakából el lehetett látni egészen a katedrálisig, más előnyös tulajdonsága azonban nem nagyon akadt a hajléknak. Szűk volt, tele régi bútorokkal, amik nedves időben enyhe dohszagot árasztottak. Alexander akkor költözött be, amikor elkezdett a rendőrségen dolgozni. Egy ideje már ennél igényesebb lakhelyet is megengedhetett volna magának, de nem látta értelmét a költözésnek. Végül is, alig tartózkodik itthon. Minek béreljen drágább lakást arra a pár órára, míg alszik?

A könyvet itt tudjátok megvenni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.