2020. április 5., vasárnap

Beleolvasó 8.rész Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek)

Napokban jelent meg Megyeri Judit legújabb könyve Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) címmel. Ebből hoztam el nektek utolsó részletet a Beleolvasó rovatba. Jelenleg is olvasom a könyvet, és azt kell, hogy mondjam nagyon szuper, izgalmas és letehetetlen olvasmány. Bátran merem ajánlani nektek, akik szeretik a romantikus-krimiket.


Megyeri Judit
Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1.)



Engedéllyel

8. rész
Elhessegette az emlékeket, kávét töltött két pohárba, és a férfi elé rakta az egyiket.
– Miért gondolod, hogy magánnyomozó segítségére lenne szükségem? – tudakolta, a pultra tolva a cukortartót is.
Ben három púpozott kanál cukrot tett a kávéjába, és nagyot kortyolt belőle.
– Azt hittem, ez egyértelmű. Egy hulla ücsörgött a kávézótokban.
– Igen, ezt jó ideig nem fogom tudni kiverni a fejemből.
A férfi méricskélő pillantást vetett rá a pohara felett, csak utána esett le neki a tantusz.
– Bakker, te találtad meg a holttestet, ugye? Én meg itt idiótán humorizálok… Azért rendben vagy?
Igazából Flóra maga sem tudta biztosan. Reggel óta annyi dolga akadt, annyi minden volt, ami miatt aggódnia kellett, hogy erre nem is gondolt. Eddig fel sem fogta igazán, mi történt. Talált egy hullát, basszus! Jeges borzongás futott végig a gerince mentén, a torkát kesernyés íz fojtogatta. Pár falat kekszen kívül aznap semmit sem evett, és ennek most kifejezetten örült. Elég ciki lenne Ben előtt kitaccsolni.
– Rendben vagyok – válaszolta végül nagyot nyelve. – Csak az zavar, hogy az apám egy napja bízta rám a kávézót, én meg azonnal ilyen zűrbe keveredek.
– Nem hiszem, hogy magadat kéne okolnod. Végül is nem te szúrtad le azt a fickót – vigasztalta Ben.
– Nem, tényleg nem. – Flóra az őrült helyzet ellenére elmosolyodott. – De bárki is volt, igazán választhatott volna egy másik időpontot, vagy egy másik helyet. Sok problémától megkímélt volna.
– Nem is vagy kíváncsi, mi történt?
– Dehogynem! Végül is én találtam rá a szerencsétlenre. De eszemben sincs beleavatkozni a rendőrség munkájába. Ők majd szépen kiderítik, ki ölte meg, én pedig megtudom a hírekből.
Ben felhajtotta a maradék kávéját és leugrott a bárszékről.
– Ugye sejted, hogy ez nem szokott ilyen egyszerűen menni? – jegyezte meg.
– Kedves tőled, hogy felajánlottad a segítségedet, Ben, de hagyjuk, hogy a rendőrség tegye a dolgát!
– Azért itt hagyom a névjegyemet. Hívj, ha meggondolod magad! – Ben komótos léptekkel elindult a kijárat felé, de az ajtónál visszafordult. Elvigyorodott, közben sötétkék szeme ugyanolyan játékosan csillogott, mint annak idején a gimiben. – Bárhogy is döntesz, remélem, még találkozunk – mondta, majd kilépett az utcára.
Flóra elrakta a névjegykártyát a táskájába, de csak a közös iskolásévek emlékére, igazából nem akart újra találkozni a férfival – se a nyomozás miatt, se magánügyben. Liza biztos jól leszidná, hogy elszalasztja a lehetőséget. A válása óta folyton azt mondogatta, hogy ismerkednie kellene, de Flóra el sem tudta képzelni, hogy közel engedjen magához valakit. Egy ilyen a legyet is röptében pasit, mint Ben, főleg nem. Túlságosan hasonlított a volt férjéhez, és Flóra annak idején megfogadta, hogy nem követi el újra ugyanazt a hibát.
Felsóhajtott, és a félhomályba burkolózó bokszra pillantott. A pult feletti lámpa fénye fura, torz képet rajzolt a csupasz, vérfoltos asztalra, mintha még mindig ülne valaki a padon, és ő maga nem, csak az árnyéka látszódna. Flórát kirázta a hideg, gyorsan elkapta a tekintetét. Úgy döntött, az lesz a legjobb, ha hazamegy.

A könyvet itt tudjátok beszerezni, ha megtetszett nektek a részletek,amiket megosztottam. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése