2020. április 4., szombat

Interjú Szabó Tamással, aki megírta Holdvíz c. könyvét - "A Holdvíz rendkívül egzotikus, és alapvetően életvidám könyv, csupa színes sztorival és helyszínnel, viszonylag kevés szereplővel. "

Köszönöm Szabó Tamás írónak, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Tamás elmeséli, hogy hogyan készülnek a regényei; miként kerülnek az olvasó kezébe könyv formájában a történetek.Az írónak már van egy könyve Holdvíz címmel, amely a Maxim Kiadó gondozásában jelent meg. A következő kéziratáról is mesélni fog nektek.


1.
Hogyan kezdtél bele a Holdvízbe? Meddig tartott az írás folyamata?

2000 körül láttam egy talkshowt, amiben a híres sztárvendég arról mesélt, hogy csak felnőttkorában ismerte meg a húgát. Nekem nincs lánytestvérem. Ez a fura téma sokáig foglalkoztatott: hogyan reagálna egy fiatal férfi, ha az ölébe pottyanna egy gyönyörű lánytesó? Ráadásul úgy, hogy külön nevelkedtek, így nem alakulhatott ki közöttük a szexuális averzió.  
Sokat fantáziáltam erről a helyzetről. Ez volt az ötödik kéziratom, és az első, ami eredetileg nem is volt regényterv, hanem csak a magam szórakoztatására gondolkodtam róla. De aztán annyi ötletem gyűlt össze, hogy nem volt kérdés, ezt is meg kell írnom.
Az eredeti munkacím Noémi volt. 2003-tól 2005-ig írtam a regény első szakaszát, ez nagyon gördülékenyen ment. 2009-ben, a balatoni fejezet után sajnos elakadtam. Nem tudtam, mit lehetne még kihozni a főszereplők kapcsolatából és ebből a nem mindennapi helyzetből. Próbáltam befejezni a könyvet, ami ekkor már úgy 200 oldal lehetett, de egyik végkifejlet sem tetszett (Noémi meghal egy balesetben / gyógyíthatatlan betegségben szenved?) Így hát folytattam a mesélést, mondván írás közben talán megszáll az ihlet. Elvittem a főhőseimet Brazíliába, és rájöttem, hogy az itt játszódó jelenetek a legizgalmasabbak az egész műben. Viszont a cápatámadás jelenete után ismét elakadtam. Évekig egyhelyben állt a projekt.  
Néhány évvel ezelőtt Amerikában dolgoztam és nyaraltam. Itt rengeteg szuper ötletem támadt. Többek között megismerkedtem egy Aysu nevű török pincérlánnyal, aki nem volt a barátnőm, mégis megihletett, már pusztán a nevével! Az ay ugyanis törökül holdat jelent, a su pedig azt, hogy víz... Na, nem is kellett több nekem! Rájöttem, hogy ez sokkal jobb cím lenne, mint az, hogy Noémi... De nem akarom lelőni a poént, ezért többet nem árulok el azok kedvéért, akik még nem olvasták a könyvet. 
2019-ben jelent meg a debütáló regényem, akkor már Holdvíz címmel, egy rettentően hosszú munkafolyamat eredményeképpen. Döbbenetes belegondolni, hogy az ötlet és a kiadás között csaknem 20 év telt el!

2
Mi kell egy történet megírásához? Ihlet, múzsa esetleg valami más?

Nagyon sok minden: kezdetben ihlet, aztán rengeteg energia, lendület, elkötelezettség, motiváció, kitartás, türelem és szenvedély. Amikor erősen foglalkoztat egy koncepció, vagy érzem, hogy sikerült találnom egy izgalmas történetet, amit el akarok mesélni az olvasóknak, az olyan, mintha szerelmes lennék! Ilyenkor annyira benne vagyok a mű világában! Szinte benne élek a sztoriban a főhőseimmel, azonosulok velük, megfigyelem őket, s körbejárom az eseményeket minden irányból.
Kell az íráshoz egy csomó áldozatos munka és sok idő. Szokták mondani, hogy a fenekével írja az ember a regényt. Vagyis ott kell ülnöd éveken át az író asztalodnál, és dolgoznod kell a történeten, ha esik, ha fúj. Amikor épp nem írsz, akkor is a sztorin kell agyalni, továbbá fejleszteni, megtalálni benne az ellentmondásokat, betömködni a lyukakat a cselekményen... Szükség van kutatómunkára is. Sokszor elmegyek a helyszínekre, ahol fotókat, videókat készítek, jegyzetelek, utánajárok, vagy utánaolvasok valaminek. 


3.
Amikor készen lett a Holdvíz, elmeséled a folyamatát a kezdéstől a könyvformáig?

Bevallom őszintén, amikor készen lett, elgyávultam, mert rájöttem, hogy ez többé nem hobbi, hanem kötelezettség, és komoly felelősség is egyben. Ott álltam egy többszáz oldalas irománnyal a kezemben, és éreztem: ha nem tudom, vagy nem merem kiadatni, elvész az a sok idő, energia, amit beleöltem! Nem akartam kidobni az ablakon annyi év munkáját. Szóval tudtam, el KELL küldenem a kiadóknak, nincs kibúvó! Mégis évekig a fiókomban porosodott.
Németh Karcsival, a legjobb cimborámmal időnként elkocsikáztunk a Templom térre, egy gyönyörű parkba, ahol általában megittam egy-két sört, és folyton ment a nosztalgiázás a szokásos témákkal: csajok, black metal, Bud Scencer és Terence Hill kívülről tudott komédiái... és persze örökké előkerült a Holdvíz témája is. Sokat beszéltünk róla. Egyre nagyobb bűntudat kínzott, ha eszembe jutott, milyen régóta porosodik otthon a legjobban sikerült kéziratom. Nagyon régi vágyam volt, hogy megjelenjen tőlem valami. Ez volt a legnagyobb álmom, amit valaha is el akartam érni. Csak hát nagyon bizonytalan voltam: mi van, ha nem fog tetszeni a szerkesztőknek?!
A haverom mindig bátorított ezeken az összejöveteleken, hogy kezdjek el végre kilincselgetni a kiadóknál. (Amúgy Karcsi készítette az eredeti borítót is, és azokat a vicces Holdvíz-mémeket, amiket a Facebook oldalamon is láthattok. Az egyiken például Travolta olvassa a regényemet a vécén, a Ponyvaregény időszakából. Nagyon jópofa kép.) 
2016-ig halogattam ezt a fontos lépést. Először elküldtem a könyvet a Jelen Vagyok Tehetségkutató Egyesületnek. De ők csak magánkiadást javasoltak.
Itthon szerintem, hiányzik az irodalmi ügynökség intézménye. Csak a szerzők és maguk a kiadók vannak. Lehet kilincselgetni, kuncsorogni, menni háztól házig, mint valami porszívóügynök! Ha valaki sikeres író akar lenni, nem elég tehetséges művésznek lennie, hanem tudnia kell eladnia, menedzselnie magát és a produktumát.  
Egy sor kiadónak elküldtem e-mailben a kéziratomat, de egyik sem harapott rá.
2017-ben a Tescóban láttam egy könyvet a Maxim Könyvkiadó Kft-től, ami nagyon megtetszett. Otthon rákerestem az e-mail címükre, majd nekik is elküldtem a könyvet. Végül átment mindegyik szűrőjükön, mindegyik előolvasónak és szerkesztőnek tetszett. Szóval ki lehet itt adni művet ismeretlenként is, csak hát rohadtul nehéz, és tényleg jónak kell lennie a regénynek! 
Három körben zajlott a szerkesztés, a szinopszis szerencsére maradhatott. Hiba nem akadt a könyvben, csak az volt a gond vele, hogy túl hosszúra sikeredett, így sokat kellett belőle kihúzni. A bloggerek ajánlót írtak hozzá. Betördelték a végleges szöveget, és a 90. Ünnepi Könyvhéten láthattam először. Áhítatos arccal vettem kézbe a saját könyvemet. Felemelő érzés volt ismerősöknek és idegeneknek dedikálni!


4
Készülsz új, izgalmas történettel? Ha igen, mesélsz róla?

A mostani projektemben, a Megváltó álomban két korábbi kéziratomat frissítem fel (a filmes szakmában ezt remake-nek nevezik), és rengeteg újdonságot teszek a szöveghez. A gimis emlékeimről, a rocker életformáról mesélek benne; megelevenednek a régi, kultikus dalok, az egykori szerelmek, a filmek, a rég bezárt szórakozóhelyek, a megboldogult tinikor világa. Ezt akarom megörökíteni egy összetett, akció- és érzelemdús regényben.

5.
Nagyon különbözni fog a két történet?

A Holdvíz rendkívül egzotikus, és alapvetően életvidám könyv, csupa színes sztorival és helyszínnel, viszonylag kevés szereplővel. Ha nem vesszük figyelembe a tabutémát, akkor ez egy kalandos szerelmi történet. Az új projekt, vagyis a Megváltó álom mindenben az elődjének az ellentéte: ez egy sokszereplős, nagyívű, sötét atmoszférájú thriller lesz, amiben végig dübörög a metal zene! Itt is lesz ugyan tiltott szerelem, humor, és romantikus szál, de még több vérre és nyomasztó, izgalmas jelenetre lehet számítani.
Tavaly ősszel kísérletezni kezdtem azzal, hogy beleszövök egy természetfeletti cselekményszálat is, hogy még több misztikum legyen benne... ám most az a legújabb koncepcióm, hogy maradjon inkább realisztikus a regény, és a már meglévő, misztikus jelenetek Krisztián álmai lesznek. Minden hagymázas történést az őrült szektavezér tébolyával magyarázok.   
Ezúttal is sok kutatómunka várt rám. Például a hetedik fejezet Horvátországban játszódik, nem sokkal az után, hogy elhallgattak a fegyverek; tehát utána kellett olvasnom a délszláv polgárháború történetének. És az egyik szereplő HIV pozitív; muszáj volt tanulmányoznom ezt a nyomasztó témát is.
Viszont sok tekintetben hasonlít is egymásra a két könyv. Ugyanaz a stílus, és a két cselekmény több ponton egyezik. Itt is fiatalokat látunk majd nehéz helyzetekben, akik csakis magukra számíthatnak a bajban. Aki olvassa majd, egyből látni fogja, hogy ez az a srác, aki a Holdvizet is írta.


6.
Miután végzel a történettel, mit csinálsz még?

Többször átolvasom a szöveget, kijavítom a hibákat, és ami a legfontosabb, hogy egyszerűen csak hagyom leülepedni. Sokáig „pihentetem” a kész kéziratot, hogy el tudjak távolodni tőle. Egy előző interjúmban említettem, hogy az idő a legjobb szerkesztő: néhány hónap, év eltelte után ugyanis egyből kitűnik, melyik mondat / bekezdés / fejezet állta ki az idő próbáját, és melyik nem működik. Vagyis ha várok, egyből látom, mit tarthatok meg, és mit kell letörölni.

 7.
Mondd, nehéz elkezdeni az írást? Van valami rituáléd?

Igen, nehéz. Néha órákig csak ülök az üres képernyő előtt, és egyszerűen nem jönnek a megfelelő szavak! Nagyon idegörlő tud lenni, ahogy magányosan vibrál a kurzor a fehér felületen. Ilyenkor visszaolvasom a recenziókat, és a pozitív értékeléseket a Molyon, vagy visszanézem a booktuberek videóit a YouTube-on (Pergamenre Hányt Szavak Csatornája, Borkareads, Book Of Hails, stb). Örültem, hogy tetszett nekik a Holdvíz! Olyan jókat mondtak róla! Szóval ezekből merítek erőt.
Ha már belelendültem a munkába, akkor könnyen megy. Tegnap is írtam 10 oldalt! Befejeztem a főhősnő bírósági jelenetét!
Van rituálém: lehalkítom a telefont, hogy senki se zavarjon; mindig este nyolckor kapcsolom be a laptopom szövegszerkesztőjét; bemelegítésnek visszaolvasom az előző nap írt termést, hogy belerázódjak a mű világába, hangulatába, és aztán nekikezdek az aznapi pensumnak. Ha megszáll az ihlet, sokszor hajnalig dolgozom.
Nagyon jó érzés belecsöppenni a saját világomba! Lélekben teljesen ott vagyok, látom és hallom a szereplőket. Sokkal intenzívebb ez az érzés, mint a leglátványosabb 3D mozifilm!


Köszönöm az interjút, Ági! Remélem, sikerült meghoznom a kedves olvasóid kedvét a Holdvízhez. Ha egy izgalmas könyvre vágytok, amivel be lehet kuckózni otthon a járvány elől, hadd ajánljam figyelmetekbe a regényemet!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.