2017. szeptember 27., szerda

Veda Sylver - Törékeny boldogság

Újabb részletet hoztam Veda Sylver - Törékeny boldogság c.könyvből.
Ha tetszik meg is vásárolhatod.







Veda Sylver - Törékeny Boldogság
Gyémántfelhő webshop

"–  Nem...nem tudom, mit mondjak – suttogtam reszkető hangon.
Akkor ne is mondj semmit! –  fogta két kezébe az arcomat, és újra a számhoz hajolt. Rögtön megszűnt körülöttem a világ. Senki és semmi más nem létezett csak mi ketten. Eleinte finoman cirógatva, ismerkedve kért bebocsátást, aztán ahogy a nyelve utat talált elmélyítve a csókunkat, teljesen elvesztem. A fekete szövetkabátjának gallérjába kapaszkodva húzódtam még belőle. Nem ismertem magamra, mikor lettem ilyen szexuálisan túlfűtött, közelebb hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges volt, hogy többet és többet kérjek szemérmetlen vadmacska?! –  Hiszen te reszketsz! –  szólított finoman vissza a valóságba.A szemem csukva tartottam, de érzékeltem a hangjában bujkáló nevetés és aggódás elegyét. Örültem, hogy átölelt, mert a lábaim nem bírtak el. A szavai igaznak tűntek, remegtem. Pedig belül forrt a vérem. Milyen abszurd érzés! – gondoltam. Azelőtt nem történt még hasonló velem.


***
 Matt (8.)

 Amikor Becca beleegyezett a Donnával közös vacsorába, jó estére számítottam. A hangja ugyan elárulta, hogy nem igazán dobta fel őt a program, pár perccel később mégis vidáman mesélt a kocsik iránti rajongásáról és az édesapja autószerelő műhelyéről. Ismét megismerhettem egy is gyermeki lelkesedéssel tudott örülni. Kihívó ruhák és sminkek, női praktikák másik arcát. Tündéri volt és humoros. Elbűvölt az, hogy még egy forró csokinak az ujja köré. Báját a kedvessége és a jóindulata adta. nélkül a természetes szépségével, az egyszerűségével és őszinteségével csavart Az otthoni kitérőtől kezdve Rebecca percről percre változott. Először tanácstalan lett, mert felhívtam a lakásba. Biztosra vettem, hogy hátsó szándékot sejtett szavaim mögött, pedig csak nem szívesen hagytam volna a sötét garázsban. A liftbe már feszülten lépett be. Nem tudtam nem észrevenni, mennyire idegesen gyűrögette a kabátját. Nem jutott jobb ötlet az eszembe, hogy eltereljem a figyelmét, mint egy csók. Meg akartam nyugtatni, ellazítani, de helyette tüzet szítottam. Szerintem észre sem vette, miközben sóhajtva visszacsókolt, hogy mennyire kihívóan, ugyanakkor engedelmesen fogadta a combomat lábai közé. állít le, megnyomom a piros vészjelző gombot és ott helyben magamévá teszem. Minden mozdulatomra egyre fokozódó hévvel reagált, amivel egyenes arányban csökkent az önuralmam. Éreztem, ha nem ér fel hamarosan a lift, vagy ő nem Szerencsére, vagy nem, felértünk az emeletre. Amilyen gyorsan lehetett a hálómba siettem. Amikor felinvitáltam, még tényleg nem jutott eszembe, ám a történtek után eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha lemondanánk a vacsorát és maradnánk. Üres volt a lakás és biztosra vettem, ha kicsit megerőltetem magam, be tudom csalogatni az ágyamba. Ám többet jelentett nekem annál, mint hogy olyanra vegyem rá, amit másnap, vagy akár már pár óra múlva megbánhat. Szende pillantásait látva egyre erősebb késztetést éreztem, hogy megpróbáljam előcsalogatni belőle azt a vadmacskát, mely a szilveszteri partin már egyszer megmutatta magát, de féltem, nem fogok tudni leállni. Aztán amint szép lassan Martinát kettesben hagytam Beccával, nagyon rossz döntésnek bizonyult a befutott a család, már örültem, hogy nem kísérleteztem. Viszont az, hogy részemről.Az út alatt és az étteremben Rebecca ismét szomorúvá, csalódottá és visszahúzódóvá változott, melyhez Donna érkezése után nem kevés féltékenység is társult. Az unokahúgom. Sajnos egyik verzió sem tűnt jobbnak a másiknál. Ráadásul Donna is arcáról és a tekintetéből igyekeztem kitalálni, miket mondhatott neki az a rosszabbik énjét vette elő, egyáltalán nem könnyítve a helyzeten. Az összeengedni egymással."étteremben ülve már nem tudtam, miért gondoltam, hogy jó ötlet őket

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.