2017. szeptember 23., szombat

M.G. Brown - Vérvörös Rózsaszirmok

M.G. Brown - Vérvörös Rózsaszirmok 

A könyv következő részlete:



Szerző engedélyével

Cathy és Linda...

Egyike a kedvenc jelenete..

"– Egy-kettő-három-négy! Egy-kettő-három-négy! – tapsolt Linda, miközben éppen négyütemű fekvőtámaszt csináltatott velem, amibe majdnem belehaltam.
– Hogy rohadnál meg! – hörögtem. 
– Kussolsz! – kongatott belém egy tüzes gömböt. – Egy-kettő-három-négy! – tapsolt tovább. 
Csaknem elájultam, de úgy tűnt, hogy Lindát cseppet sem hatja meg a dolog. Éppen ellenkezőleg. Még volt pofája rágyújtani mellettem, miközben önelégült képpel nézte a haldoklásomat. 
– Ingafutás, gyerünk! – adta ki az újabb parancsot, miközben elfricskázta a cigijét. 
Hogy rohadt volna meg az az aljas féreg, aki akkora udvart tervezett a Smith kúriához, hogy simán lehessen rajta ingafutást csináltatni egy szerencsétlen, nyomorult boszorkánnyal, azaz velem. Linda egyre sűrűbben fújt bele a sípjába, ami azt jelentette, hogy egyre gyorsabban kellett megtennem a kimerítő távot. A levegő beszúrt az oldalamba, és szó szerint csillagokat láttam. Képtelen voltam tovább futni, ezért félúton összeroskadtam, és kiterültem a hideg, eső áztatta betonon. Linda nem igazán díjazta a dolgot, mert bunkó módon mellém guggolt, és olyan hangerővel szólaltatta meg a sípot, hogy ebben a percben visszavágytam a Szent Terézbe, Kecskéhez. 
– Felállni! – üvöltött rám úgy, mint valami katonatiszt. 
Se válaszolni, se megmoccanni nem tudtam, inkább csak erőtlenül nyüszítettem. 
– Azt mondtam, hogy felállni! – rúgott bele a combomba. 
Szánalmasan a hasamra fordultam, hogy úgy fetrengjek a földön, mint valami nyomorult, eltaposott giliszta. A fejemet a nedves betonhoz préseltem, és hangtalanul imádkoztam azért, hogy rögvest elvigyen a szívinfarktus, és megszabaduljak a gyötrelmektől. 
– Ha nem állsz fel három másodpercen belül, úgy megverlek, hogy befosol! – fenyegetett meg. 
Tudtam, hogy nem viccel. Két nappal korábban eljátszottuk már ezt a jelenetet, aminek az lett a vége, hogy Linda össze-vissza vert, amitől megrepedt a karom, és Logan-nek kellett helyrehoznia, csak úgy, mint a homlokomat, mivel a rohadt kis szemét még le is fejelt. 
– Felállok! – nyöszörögtem, miközben négykézlábra küzdöttem magamat. – Mindjárt felállok…
– Elverlek a gereblyével! 
– Felállok! – üvöltöttem fel, és azzal a lendülettel, dühből talpra is ugrottam. 
– Ugye, hogy megy ez! – vigyorgott rám önelégülten. – Gyerünk, futás tovább!"


Ezen az email címen meg is lehet rendelni a könyvet. Az első és második részét is. Email: mgbrownofficial@gmail.com